Az Európai Unió sokat beszél az értékekről, ugyanakkor nem veszi elejét a kisebbségi jogok megkurtításának, ahogy most Szlovákiában is látjuk. Nem gondolja, hogy mindez sérti a kohéziót, és aláássa az Európai Unió hosszú távú céljait?
– Nem értek egyet önnel. Ez egy meglehetősen új probléma, nem túl régi. Néhány napja látogatást tettem Szlovákiában, és eltökéltséget láttam a szlovák kormányzat és a magyar kisebbség részéről, hogy megoldják maguk között, Szlovákia határain belül ezt a problémát. Ők tájékoztattak arról, hogy nincs szükség a beavatkozásra. Vannak bizonyos nemzetközi szervezetek – mint az EBESZ vagy az Európa Tanács –, amelyek ilyen problémával foglalkoznak, és folyamatos támogatást nyújtanak a rendezéshez. Nagyon ígéretesnek tűnik a felek között zajló dialógus. A szlovák kormány részéről ígéret van a nyelvtörvény körültekintő alkalmazására, a nemzeti kisebbségekért felelős főbiztos támogatásával. Azt sem zárják ki, hogy módosítják a törvényt. Úgyhogy számos tényező optimizmusra ad okot.
– Nem gondolja, hogy a szlovák kormányzó párt, a Smer eddigi gyakorlata, mely szerint nem egyeztetett az MKP-vel, egyáltalán nem ad okot a derűlátásra?
– Nem kommentálnám a belső ügyeket egyetlen tagország esetében sem. Az Európai Parlament szemszögéből nézve az emberi jogok és a kisebbségi jogok érvényesülése fontos. Ha a szlovákiai magyar kisebbség panaszkodik, akkor reagálunk, odafigyelünk.
– Átfogóbb kérdéskörre térve, bár a lisszaboni szerződés lehetőséget teremt az egységes és független európai külpolitika felé történő elmozdulásra, a nemrégiben vezető pozíciókba választott személyek alapján nem látható markáns elkötelezettség a tagállamok részéről, hogy kihasználják ezt a lehetőséget. Európa rendelkezik azzal az elszántsággal, hogy saját jogán geopolitikai pólus legyen, vagy a megosztottság miatt ez utópia marad?
– Véleményem szerint az Európai Uniónak nagyon fontos szereplőnek kell lennie a globális politikában. Manapság szinte csak globális problémák vannak, mint a klímaváltozás, a gazdasági válság, a szervezett bűnözés, a kalózkodás, a terrorizmus és a nukleáris fegyverek terjedése. Ezeket nem tudjuk megoldani anélkül, hogy erősek lennénk a kifelé irányuló kapcsolatainkban. Fél, egy, pláne huszonöt év távlatában látni fogjuk az eredményeket, hogy bekövetkezett-e változás az Európai Unióval kapcsolatban, vagy sem.
– Meg tudna jelölni olyan belső vagy külső érdekeket, amelyek megpróbálják aláásni a kohéziót és Európa felemelkedését, mint fontos szereplőjét a geopolitikának?
– Nem.
– A globális válság keményebben érintette a térségünket, emiatt még nehezebb folytatni a felzárkózást, a keleti országoknak utolérni a nyugatiakat. Megvalósult a kétsebességes Európa?
– Nem gondolom, hogy ez így lenne. Korábban is előfordult, hogy az uniót olyan országokkal bővítették, amelyek nem voltak annyira fejlettek, és sokkal szegényebbek voltak, mint a többiek. 15-20 év elteltével aztán a különbségek nagyrészt eltűntek. Mi csak öt évvel vagyunk a bővítés után, még kell várnunk további tíz vagy tizenöt évet. Ugyanakkor ha összehasonlítjuk azokat a kelet-közép-európai országokat, amelyek az unió tagjai, azokkal a kelet-európaiakkal, amelyek nem, akkor óriási különbséget tapasztalunk most, a válság idején. Pedig ugyanarról a szintről indultunk. EU-tagságunk rendkívüli fejlődésre adott lehetőséget, amelyet mindenki érezhet. A válság valóban komolyan érinti a térségbeli országokat, de ha Írországot, vagy Spanyolországot nézzük, akkor láthatjuk, nincs különbség, őket is nagyon megviselte a válság.
– Egyes vélemények szerint az Európai Unió legfontosabb külpolitikai kérdése az orosz kapcsolat. Milyen szerepet játszhat az Európai Parlament ezen a területen?
– Az Európai Parlament jelentős szerepet játszhat, hiszen tagjainkat a tagországokban közvetlenül választották meg a mandátumukba. Hogy a múltból vett példával éljek, az Európai Unió kibontakozása szempontjából fontos volt, hogy a francia–német kiegyezés a nyugati demokráciára alapult. Ugyancsak fontos volt mindez a kelet–nyugati kiegyezés, a berlini fal, a vasfüggöny lebontása kapcsán is. Hasonlóan jelentős lépés volt a német– lengyel kiegyezés, amely nem volt könnyű a második világháború miatt. Most egyetértésre van szükség Oroszország szomszédai, EU-tagok között, hogy Európa egy hangon tudjon szólni Moszkvához. Európának hangsúlyosan oda kell figyelnie a kelet-közép-európai tagországok véleményére, mert ők történelmükben, tapasztalatukban osztoznak Oroszországgal. Biztos vagyok abban, hogy jó együttműködést tudunk kialakítani, ugyanakkor elvárásokat kell mutatnunk Oroszország felé. Pragmatikusak vagyunk, de nem feledkezhetünk meg az emberi jogokról, hiszen ez kulcsfontosságú számunkra az unióban, amely ezekre az elvekre épül. A közvetlen szomszédok véleményére alapuló európai uniós álláspont hasznos lehet a többi kelet-európai ország számára is. A keleti partnerségi politikánkba foglalt hat országgal ápolt jó kapcsolataink semmilyen körülmények között sem irányulnak Oroszország ellen. Szoros partnerséget akarunk velük kialakítani, ennyi az egész.
origo.hu
Így alázzák meg segítőiket a Tisza központjában – mutatjuk a botrányos szavakat
