A városmajori BSE-csarnok bejáratnál a narancssárga pólóban ténykedő önkéntesek mellett gyermekotthonokban élő kislányok csatolják az érkezők karjára a belépésre jogosító karszalagot. A csarnok előterében vidám hangulat fogad bennünket, remek kezdeményezés a Sportolók az állami gondozottakért kispályásfoci-torna, amely kapcsán a gyerekek kiléphetnek a hétköznapokból – rögzítjük. A centerpályán már melegítenek a fiúk, akik olimpiai és világbajnok csapattársaikat várják; a folyosón vidáman szaladgálnak a Tiszadobról, Berkeszről, Kisvárdáról, Alsónémediből és a fővárosból érkezett gyerekek, akik az arcfestést, egy kisebb teremben pedig a floorballt is kipróbálhatják.
– Alapítványunkat azért hoztuk létre, hogy az állami gondozott, lakóotthonokban, nevelőotthonokban élő fiatalok, gyermekek társadalmi integrációját segítse. Eddig is több programot szerveztünk számukra, szerencsére a sportolók mindig szívesen vállalják a részvételt – magyarázza Apáthy Judit, a Kelet-európai Utógondozottakért és Lakóotthonokban Lakókért Alapítvány (KUL) alapítványi koordinátora. Önkéntes hálózatuk célja, hogy a családban, valamint az állami gondozásban nevelkedő fiatalokat összekapcsolja, ennek során önkénteseik kéthetente találkoznak az otthonban élőkkel, ahol érték- és jellemépítő klubokat, játékokat, beszélgetéseket szerveznek a gyerekeknek. A foglalkozásokon igyekeznek kideríteni a gyerekek rejtett képességeit, adottságait, amelyeket később segítenek kiteljesíteni. Emellett rendszeresen szerveznek táborokat, a legközelebb szilveszterkor Tokajba látogatnak.
Segítségük már most is nagyon fontos, ám az Országgyűlés balliberális többségének nemrégiben hozott döntése miatt segítő jobbjukra ezután nagyobb szükség lesz, mint valaha. Egy salátatörvény elfogadásával ugyanis keserves helyzetbe kerültek az állami gondoskodásból kilépő fiatalok. A módosítás az iskolába nem járó fiatalok esetében 24-ről 21 évre szállította le az utógondozói ellátás igénybevételének korhatárát. (Az utógondozói ellátást azok a 18. életévüket betöltött állami gondozottak kérhetik, akik felsőfokú tanulmányokat folytatnak, illetve akik 18 évesen létfenntartásukat önállóan biztosítani nem tudják.) Nem kérdés: a Városmajorban megforduló gyerekek nagy része rászorul majd az állam segítségére.
Erről beszél Kanalas János és Gallyas Árpád is, akik Tiszadobról érkeztek.
– Megrázta a gyerekeket a hír, így nehéz lesz megtalálni az utunkat – mondják. Szerintük az álláskeresés során is hátránnyal indulnak. Mint mesélik, már most is hallanak olyan intézetekről, ahol a támogatások nem érnek el az otthonlakókhoz, ám sietnek leszögezni, az ő intézményükre szerencsére ez nem jellemző.
A műsorvezető Till Attila konferálásával és az ugyancsak otthonban felnőtt Oláh Ibolya énekesnő Magyarország című slágerével veszi kezdetét a torna. A nyolcperces összecsapások során teljes erőbedobással küzdenek a játékosok. A találkozók szünetében érdeklődünk a meccsek hangulatáról. – Láttuk már őket a tévében, ezért nagyon jó érzés, hogy ekkora sztárokkal focizhatunk, még ha nem is bánnak olyan jól a labdával – mondják a sztárokról Gallyas Árpádék. Kérdésemre, hogy kipróbálnák-e alkalmi csapattársaik sportágát, az öttusát, határozott igennel felelnek, ahogy szívesen szerencsét próbálnának a többi sportágban is. – Fontos a tanulás, de nagyon fontos a sport is. Sajnos az otthonokban nehezen lelnek ránk azok, akik felkarolhatnának bennünket, pedig sok tehetséges, jó adottságú gyerek van közöttünk is, és nem csak fociban. Az egyik társunk például nagyon jól fest, egy másik pedig gyönyörűen énekel, sajnos nem tudjuk, velük mi lesz, ha kikerülnek – taglalják szomorúan, hogy a sporton kívül a művészetekben is hátrányként élik meg az otthoni létet.
– Joguk van ahhoz, hogy ők is esélyt kapjanak, hiszen ugyanolyan értékes tagjai a társadalomnak, mint bármelyikünk, ezért ezzel a kérdéssel foglalkozni kell a sportot irányítóknak, s nem csak a futball vezetőinek – érvel Vincze Ottó, korábbi magyar válogatott labdarúgónk amellett, hogy a tehetségkutatóknak minél több otthont kellene felkeresniük, tehetségek után kutatva. Hasonlóképpen látják a visszás helyzetet volt válogatott vízilabdázóink.
– Van egy klubunk Szentendrén és Leányfalun, szívesen látjuk itt azokat a srácokat, akik érdeklődnek a vízilabda iránt – mondja Kósz Zoltán. Vajda Attila olimpiai bajnok kenus megemlíti, hogy az előző évben is többször részt vettek Kucsera Gáborral és Kammerer Zoltánnak hasonló rendezvényeken, ezért is állítja: nagy élmény ez a gyerekeknek. – Úgy gondolom, fontos, hogy az állami gondozott gyerekek találkozzanak olyan emberekkel, akik sikereket értek el, mert így elhihetik, hogy ők maguk is lehetnek sikeresek. És megtanulhatják azt is: ha netán nem úgy alakul az életük, ahogy szeretnék, akkor is legyen hitük. El lehet tanulni tőlünk a receptet – teszi hozzá.
Kulcsár Antal öttusaedző szerint egyszerűen mindenkinek kutya kötelessége, hogy támogassa ezeket a gyerekeket. – Tavaly is voltunk egy hasonlóan jó hangulatú eseményen, ahol a fiúk az öttusához hasonló játékot mímeltek – emlékszik.
Közben az egyik állami gondozott kisfiú kapusként talál saját hatosáról az ellenfél hálójába. Társaival együtt önfeledten ugrálnak. – Megható – mondja a fiúk öröme láttán az olimpiai bajnok Kósz Zoltán elérzékenyülve, s hozzáteszi: aki gyermeket nevel, azt nem hagyja hidegen egy ilyen esemény. A pólósok hoztak egy, az olimpiai bajnokok szignójával díszített vízilabdát, amit árverésre bocsátanak, remélve, hogy minél nagyobb összeggel tudnak majd hozzájárulni a táboroztatásokhoz. Apáthy Judit hozzáteszi: alapítványuk ugyan megérzi a válságot, ugyanakkor a jóindulatot és a segítőkészséget is tapasztalják a cégek részéről, köztük A Híd és az Aera. Ezért az alapítványi koordinátor bizakodva tekint a jövőbe, és várja újabb önkéntesek jelentkezését, hogy a szervezet misszióját minél szélesebb körre tudja tágítani.
origo.hu
Nem a gyerekmedencében történt a tragédia – megszólalt a Palatinus
