Jó olvasmányt még csak-csak puskavégre kap az ember a könyvesbolti celeb-, recept- és gagyidzsungelben, de olyannal azért ritkán találkozik, amelyik néhány oldal után a szívéhez nő, aztán ahogy halad benne, még jobban, a végén pedig ott lóg rajta, mint valami karácsonyfadísz. Azt írom: halad benne, de rosszul írom, mert Cserna-Szabó esszéiben nem haladni lehet, hanem ráérősen gyalogolni, meg-megállni, akár az őszi erdőben, ahol színek, illatok, hangulatok, kis csodák teremnek. Az ember rádöbben, tényleg, a könyv azért születik, hogy örömöt okozzon. Finomabban szólva: szellemi izgalomba hozzon.
Ha esszéről van szó, nekem mindjárt az ősforrás, a jó öreg Montaigne jut az eszembe, elvégre ő a kályha, ahonnan mindenki elindul. Kivéve Cserna-Szabót, aki fittyet hány a francia rokonságra, szemlátomást semmi kedve körülményeskedni, latinos műveltségben fürödni. Imponáló könnyedséggel és lényeglátással tűzi villára a témát, legyen az Alphonse de Sade márki, Szerb Antal, Hrabal vagy éppen Az Ínyesmester szakácskönyve. Negyvenkét rövid esszé olvasható a kötetben, többségük irodalommal vagy annak holdudvarával kapcsolatos, de ez senkit ne riasszon el, ugyanis lefegyverzően szellemes, eredeti, meghökkentő okfejtések gyűjteménye, olykor két oldalon (vagy bekezdésben!) összefoglalva egy-egy írói életmű lényegét, például Krúdyét vagy Weöres Sándorét. Sőt Jókaiét! Ringatózik az ember a mondatai között. Ez például a kötet első mondata: „Coitus után minden jószág szomorú – kivéve Szép Ernőt, aki már előtte is.” Vagy: „Mondd meg, melyik könyvet tartod éppen a latrinán, s megmondom, hogy vagy.” Nekem különösen kedves írás A ceglédi bicskás című, amely a számomra legszebb magyar nyelven író Tömörkény Istvánt rehabilitálná. A Tisza és a tanyák költőjét, akinek nem sikerült megúsznia az utókor közönyét. „Érdekes ez a magyar élet: ahogy a nagyregények érája után a novella lett a hangsúlyosabb műfaj, abban a pillanatban vesztette el rangját is.” (A kismesterek közül csak Csáth úszta meg!)
Valahogy olyan az egész könyv, mintha Cserna-Szabó egy krigli sör mellett mesélne valami kisvendéglőben. Éjszakába nyúlóan, zsibbadtan lehet hallgatni. Szóval olvassák, nem bánják meg. Eloszlatja a ronda decemberi ködöt.
(Cserna-Szabó András: Mérgezett hajtűk. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2009. Ára: 2490 forint)
origo.hu
Tényleg 50 fokos hőségre számíthatunk? – a szakértő válaszolt
