El a kezekkel a korrupciótól!

Fájóan hiányoznak a korrupcióellenes intézmények, és a besúgók védelme. A kormány nemrég beterjesztett korrupcióellenes törvényjavaslata nagyon ígéretes.
Kóka János levele a kongresszusi képviselőkhöz, 2009. november 24.

Egyetlen dolog virágzik ma hazánkban: a korrupció, kár lenne ezt is tönkretenni. Régóta stabilan, kiszámíthatóan, biztos igazodási pontként működik. Mérget lehet venni rá, hogy minden évben ugyanúgy burjánzik, átsző, elborít, behálóz, elharapózik, intézményesedik, és van neki melegágya is. Az egyre kifinomultabb korrupciós praktikák ráadásul honi innováción, igazi hungaricumon alapuló markáns fejlődést mutatnak. A szocializmustól megörökölt avítt „alkotmányos költségek” mára kreatív tárgyalások során kialkudott szakértői díjakká, szerződésen kívüli kifizetésekké, illetve igazgatási költségekké rendszerváltottak. Nemzetközi összehasonlításban egyáltalán nem állunk rosszul: a transzparens gazdaságáról méltán híres Jordániával, Bhutánnal és Uruguayjal együtt bérlünk közös helyet a nemzetközi korrupciós listákon olyan országokat magunk mögé utasítva, mint Ghána vagy Brazília.
A korrupció rejtőzködő életmódja ellenére is élénkíti a gazdaságot: villák épülnek természetvédelmi tájakon, kastélyok szépülnek a Balaton mellett, baráti hotelek csillagjainak száma gyarapszik, munkahelyek teremtődnek, emelkedik a GDP. A csúszópénzek apránként haute-couture kosztümökké, elegáns kalapokká, férfimagazinokban megcsillantott márkás órákká, oldtimer automobilokká konvertálódtak. A különböző tanácsadói és sikerdíjak, jutalékok, közvetítői illetmények, pótlékok, végkielégítések, nyugdíj utáni visszafoglalkoztatások és „vegyes kiadások” bekerülnek a gazdaság forgatagába, pezsdítő hatásuk feldobja az áfabevételeket.
A gazdasági megfontolásokon túl a társadalmi kohézió elősegítését sem szabad figyelmen kívül hagyni. Abban a történelmi helyzetben, amikor a közbizalom soha nem látott mélypontra süllyedt, a korrupció titokzatos szférájában nap mint nap megbonthatatlan barátságok szövődnek, amelyeket életfogytig egyben tart egy-egy közös tranzakció sikere.
Miközben kutatás-fejlesztésre (K+F) alig jut pénz, a korrupciót forradalmasító technikák mára komoly iparággá nőtték ki magukat. Irigylésre méltó hatékonyságukat jelzi, hogy az állami vagyonból nem kisebb tételek tűnhettek el, mint holmi postapaloták, tévészékházak, a mérnöki kamara egykori székhelye, ménesbirtokok, szántóföldek, gyümölcsösök, tópartok. Az „olcsón-hitelből-ingyen veszem és drágán visszabéreltetem az állammal” fedőnevű konstrukció ipari oltalomért kiált, ezzel még külföldön is szinte bármi viszonylag rövid átfutási határidővel ellopható. Továbbfejlesztett változata, amikor az adott ingatlant időben felújíttatjuk az állammal, hogy aztán diszkont áron megkaparinthassuk.
Ennél diszkrétebb módszer az uniós és egyéb állami támogatások sikeres pályáztatása. A vidékfejlesztésre szánt programokból például ötvenmillióért egy honlap létrehozása, újabb tízmilliók ugyanennek az üzemeltetésére, és megint újabbak a fenntartására. Kétmillióért függöny a helyi agráriroda ablakára, konzultáció százmillióért, új-magyarországos happening tízmilliókért, milliárdos tételben megalapozó-elemző-összefoglaló tanulmányok készítése, rendezvények lebonyolítása, tanácsadás, projektmenedzsment, módszertani háttér kidolgozása, válságkommunikáció, tájékoztató füzetek. Kétmilliárdos közvetítői sikerdíj olyan személynek, akit azok sem ismernek, akik között közvetített, és több mint tízmillió azért az infóért, hogy a BKV fénymásolói vegyes állapotban vannak, és eközben Európa még csak a kartellezés primitív szintjén maradt.
Egyetlen probléma akad itt: az MSZP– SZDSZ-elit egy részéről joggal feltételezhető, hogy soha nem volt a kormányzati politikájuk része a korrupció eltussolása, legfeljebb a gyakorlata, a kenőpénzek elleni látványos harcuk így a ciklus vége felé mégis érthetetlen. Felmérések szerint ma tíz közbeszerzésből kilencet megbundáznak, a fennmaradó egyben pedig csak azért maradhat tiszta verseny, hogy példát lehessen vele statuálni. Ez az, amire végképp nincs szükség. A kabinet hitelességét azzal lehetne csak igazán megemelni, ha a tízből mind a tíz álversenyeztetés lenne, így spórolnánk a korrupció elleni kommunikáción.
A kenőpénzek ellen kidolgozott átfogó kormánystratégia ugyanis már évek óta a rendészeti tárca egyik fiókjának mélyén lapul, mégsem vette elő eddig senki sem. Jobb, ha már a helyén is marad erre a rövid időre.
Végtére is nem lehet mindenki olyan zseniális, mint Woody Allen a Banánköztársaság című eposzában, ahol egy véletlenszerű puccsal megválasztott latin-amerikai diktátort alakít, aki úgy szeretné letörni a mindent átszövő korrupciót, hogy hivatalos nyelvként a svédet vezeti be.