Miután Magyarországot 1944 tavaszán megszállták a német csapatok, a Wilhelmstrasse nyomására az addigi berlini magyar követ, Sztójay Döme alakított kormányt. A kollaboráns kabinet már a megszállás után tíz nappal zsidóellenes intézkedéseket hozott. Az izraelita vallású vagy a zsidótörvények alapján zsidónak minősülő magyar állampolgárok ellen a Sztójay-kormány 1944. március közepe és augusztus vége között több mint száz rendeletet adott ki. Ezek között szerepelt a sárga csillag viselése és az, hogy úgynevezett „csillagos házakba” költöztették össze a magyar zsidókat. Március 19. után Eichmann is Magyarországra érkezett, a vezetése alatt álló „Eichmann különleges egység” utasításait pedig Jaross Andor, a német igényeket „lelkiismeretesen” kiszolgáló belügyminiszter hajtatta végre. Jellemző, hogy Jaross mellett német kérésre Baky László töltötte be a politikai államtitkári posztot, a közigazgatási államtitkár pedig a hírhedt antiszemita, Endre László lett. 1944 júniusában Endre javaslatával szemben Eichmann álláspontja győzedelmeskedett, aki a deportálást vidéken és nem a fővárosban akarta kezdeni. Ennek eredményeként a vidéki zsidóság túlnyomó részét, mintegy negyedmillió magyar zsidót hurcoltak el a Német Birodalom területére.
Az Auschwitz-jelentés nyomán 1944. június elejétől nyilvánvalóvá vált a magyar zsidók tragédiája és annak méretei. 1944. június 25-én XII. Piusz pápa, másnap Roosevelt elnök, 30-án pedig V. Gusztáv svéd király küldött tiltakozó levelet Horthynak. A kormányzó végül az 1944. június 26-i koronatanácson erélyesen javasolta Endre és Baky menesztését és a deportálások leállítását. 1944 nyarán azonban a kormányzói szándék ellenére sem kerültek ki az ügyek Baky és Endre kezéből, sőt a németek támogatását élvező Jaross és társai sikerrel keresztezték Horthy akaratát. 1944. július 6-án Horthy végül bejelentette, hogy leállítja a deportálásokat. Más kérdés, hogy egyértelmű tiltása ellenére a Budapest körüli községekből puccsszerűen még július közepén is deportáltak embereket. Három hónap múlva pedig elkezdődött a nyilasterror.
A Magyarországon külképviseletet fenntartó semleges államok – köztük Spanyolország, Portugália, Svájc és Svédország, valamint a Vatikán – követei, látva a deportálás borzalmait, felbátorodva a svéd kormány és a pápa elítélő nyilatkozatain, 1944 júniusában embermentő tevékenységbe kezdtek. A Svéd Vöröskereszt kezdett el kiadni véd- és menleveleket, amelyek ugyan nem voltak részei a hivatalos diplomáciai eljárásnak, de kiadójuk ezzel igazolta, hogy egy adott személy (és családja) a követség védettségét élvezi. A Schutzpassok kiállítói legtöbbször arra hivatkoztak, hogy gazdasági érdekük fűződik az illető biztonságához, vagy rokonai élnek az országban, esetleg később kivándorol, és ezért rendelkezik útlevéllel. A Carl Lutz vezette svájci követség hamarosan átvette a védlevél intézményét, amelyet aztán Carl I. Danielsson svéd követ és titkára, Raoul Wallenberg gyártott tömegesen. Ezt a rendszert folytatták a spanyolok, a portugálok és a pápai nunciatúra is. Szita Szabolcs történész, a Budapesti Holokausztintézet vezetője szerint a védlevelek értéke azon múlott, hogy kiállítójuk milyen eréllyel és tekintéllyel küzdött azért, hogy igazolványainak birtokosai lekerüljenek a deportáló szerelvényekről.
Öt nappal hatalomra kerülése után, 1944. október 20-án a Szálasi-rendszer kényszermunkára sorozta a „csillagos házak” lakóit. Majd a hónap végén elkezdett átadni a németeknek 50 ezer munkaszolgálatost. A konzervatív államok, semleges országok és a Vatikán követei elítélték ezt a gyakorlatot, és több ízben is éles hangú tiltakozó jegyzékben szólították fel Szálasit a halálmenetek leállítására. Kovács Tamás történész, a Magyar Országos Levéltár munkatársa azt hangsúlyozza, hogy a nyilasrezsim – amelyet csak Németország, a Salói Köztársaság (bábállam Észak-Olaszország területén), Horvátország és Japán ismert el – kezdetben számított arra, hogy a semlegesek is elismerik. Ebben az időben sokszorozódott meg a követségi munka, ugyanis a diplomaták azzal hitegették Szálasit, hogy minél több ember életét sikerül megmenteniük, annál valószínűbb, hogy elismerik illegitim rendszerét. A semleges államok diplomatái egy „nemzetközi gettót” is felállítottak, amely az 1944. december 10-én lezárt nagy budapesti gettóval ellentétben a – fegyverrel nem rendelkező – követségek védelme alatt állt.
Szita Szabolcs hangsúlyozza, hogy az egyes országok követségei nem azonos felhatalmazással bírtak. Miközben például Bern megintette a meghatározott kiadható útlevélkeretet jóval túllépő munkatársait, addig Ángel Sanz Briz spanyol ügyvivő hivatalos madridi kormányzati megbízatással a háta mögött tevékenykedett. Sampayo Garrido és Teixeira Branquinho portugál követek 1944 márciusa és októbere között többnyire Lisszabon szemhunyásával cselekedtek, a magyarországi svéd diplomácia pedig szabad kezet kapott. Miután Spanyolország Szálasi hatalomra kerülése után hazahívta követeit, Sanz Briz segítségével Budapestre került a spanyol polgárháborúban a nemzetiek mellett önkéntesként harcoló olasz Giorgio Perlasca, aki – magát spanyol érdekképviselőnek kiadva – menlevelek százait állította ki. Elhanyagolhatatlan munkát végzett Angelo Rotta pápai nuncius is. A vatikáni követ évtizedes tekintéllyel rendelkezett Magyarországon, az itteni diplomáciai kar doyenje volt. Minden közös kezdeményezésnek az élére állt, és a magyar katolikus egyház közreműködésével több ezer magyar zsidónak adott védő dokumentumot.
A semleges diplomaták – a Vöröskereszttel, a keresztény egyházakkal és magyar munkatársaikkal együttműködve – az 1944–45 fordulójára Budapesten összezsúfolódott csaknem negyedmillió zsidó lakosságból legálisan majd 16 ezernek adtak védő papírt. A saját (és sok esetben kormányaik) magas erkölcsi mércéjük szerint cselekvő embermentők a történészi számítások szerint csaknem húszezer ember életét mentették meg.
Az 1944 nyarától 1945 januárjáig kibontakozó diplomáciai embermentés az Ősök tere hétfői témája.
Az adás időpontja a Hír Tv-ben: hétfő 22.05. Ismétlések: kedd 10.30; szombat 13.30.
origo.hu
Ingyenes orvosi ellátás tb nélkül? – kivételek, amikor nem kell fizetni
