Ennél nincs feljebb?

Örök (újság)írói szabály, hogy a jelzők halmozása nem feltétlenül segíti elő a téma és a feszültség fokozását, néha a kevesebb több. Egy ideig hasonlóan éreztem Erdei Zsolt múlt hét végi kieli diadalával kapcsolatban, mondván, megadtuk a módját, a felvezetés, az interjúk és a helyszíni tudósítások után kár lenne tovább taglalni a kétségkívül sporttörténelmi tettet, a félnehéz- után cirkálósúlyban szerzett profi bokszvilágbajnoki címet. Ám sokak győzködése után nekem is szöget ütött a fejembe, vajon e kétségkívül szakmai csúcsot követően hogyan folytatódhat, folytatódik-e egyáltalán Erdei pályafutása. Tőle magától egyelőre nem kaptunk választ, teljes joggal mondta, amit eddigi meccsei után is, hogy most a pihenésé a főszerep, aztán pár hónap múlva térjünk vissza a kérdésre. Az Universum Box Promotion tulajdonosa, Klaus-Peter Kohl szokásos mellébeszélésétől sem lettünk okosabbak, ráadásul a klubvezető ezúttal nem ígérgetett csúcsmérkőzéseket, mint korábban (amiket aztán persze soha nem valósított meg).
Az ismert tényeket azért lehet kombinálni. Madár a Giacobbe Fragomeni elleni mostani cirkálósúlyú WBC vb-derbi előtt és után egyaránt jelezte, nem szándékozik ebben a kategóriában maradni, nagy neki, sok neki, semmi szakmai érv nem támasztja alá itteni jelenlétét. A WBC viszont november eleji kongresszusán előírt egy Krzysztof Wlodarczyk elleni kötelező címvédést. Az IBF trónján már ült lengyel bunyós májusban erősen véleményes döntetlenre ment Fragomenivel Rómában, akkor az olaszt azon pontozók (Robin Dolpierre és Esa Lehtosaari) hagyták a trónon, akik Kielben is közreműködtek, és a finn ítész tiszta véletlenül megint remit látott… A jövőt tekintve ebből annyi a tanulság, hogy a WBO-val ellentétben a WBC nem a hamburgi klub felségterülete, itt honfitársunk semmilyen támogatásra nem számíthat, sőt sokkal inkább ellenszélre. Nehéz elhinni, hogy mindez elkerülte volna az Universum figyelmét, így talán nem csak összeesküvés-elmélet, hogy örülnek ugyan Kohlék a magyar klasszis sikerének, de akkor sem dőltek volna a kardjukba, ha kikap. Annyi gond volt vele; mindig komolyabb, hozzá méltó kihívásokat akart…
Szakmai szempontból az egy kategóriával feljebb szerzett vb-övvel a félnehézsúlyú címegyesítés érne fel, csak egy a bibi: Erdeinek momentán nincs mit egyesítenie. Német klubtársa, Jürgen Brähmer kapta meg a vele hátrahagyatott WBO-övet, amit december 19-én már megvédhet Schwerinben. Zsoltnak a klub nem kérvényezett a tizenegy címvédés után már bőven járó WBO-szuperbajnoki státust, így gyakorlatilag elvágta a magától értetődő visszavezető utat. Erdei papíron saját súlyában most már csak egyszerű kihívó lehet, pedig igazából nagyon nem az. Az IBF trónján ülő amerikai Tavoris Cloud vagy a WBA-világbajnok spanyol Gabriel Campillo korábban elutasította a címegyesítést, akkor a sima kihívásra nyilván nem bólint rá. A WBC-nél a címvédő kanadai Jean Pascal december 11-én román klubtársával, Adrian Diaconuval csap össze, ugyanitt a független listákat vezető amerikai Chad Dawson az ideiglenes bajnok, Erdeinek közéjük férkőzni nehéz lenne záros határidőn belül.
Pedig épp az idő szorít. Honfitársunk májusban 36 éves lesz, jövőre lejár a szerződése az Universummal, s bár konkrétan nem jelentette ki, minden rezdülése azt mutatja, sokkal nagyobb az esélye a visszavonulásnak, mint a hoszszabbításnak. Már csak az a kérdés, addig belefér-e még egy(-két) derbi. Erre persze mondhatnánk, van az a pénz, amiért Madár folytatná még, csakhogy a hamburgi klub – legalábbis az ő esetében – nem a nagy pénzek felhajtásáról híres, a Fragomeni elleni sporttörténelmi tett sem hozta be karrierje csúcsösszegét. Jövőre az Universum ZDF-fel kötött kontraktusa is véget ér, tévétámogatás nélkül még kisebb az esély arra, hogy olyat ajánlanak neki, amiért megéri maradnia. A jelek szerint szakmailag, pénzügyileg nincs feljebb Madárnak, hacsak valami különös fordulat nem történik, ami azért nem zárható ki a profi boksz boszorkánykonyhájában.