Eredmények és érdemek

Nagy haszna nincs, inkább csak a kuriózum kedvéért érdemes megszemlélni, mit értenek a szocialisták korrekt, tiszta, személyeskedés és vádaskodás nélküli kampány alatt. Kiváló alkalmunk adódik erre a röpke kis szórakozásra, ha átlapozzuk az MSZP Budapesti Központ által kiadott, Lássuk az eredményeket című brosúrát, amely nem titkoltan a fővárosi lakosok tájékoztatását kívánná szolgálni. A cél fennkölt és nemes, csak éppen amiről valójában tájékoztat a nyomtatvány, az nyomorúságos. Mert a főváros állítólagos hatalmas fejlődéséről szóló ömlengés az MSZP öntömjénezésétől bűzlik. A bevezetőben kipipálják a lakossággal való párbeszédről, közös gondolkodásról, jövőképről szóló kötelező lózungokat, ám a következő mondatok már arról szólnak, hogy Budapesten tulajdonképpen csak a szocialisták szoktak (magukban) párbeszélni, gondolkodni, jövőképzelegni, bármi hasznosat tenni. „Ez a kiadvány azért született, hogy lássuk, hol tartunk most és mit értünk el eddig. Összegzés az elmúlt évek munkájáról. Arról, amiért az elmúlt években a Magyar Szocialista Párt a fővárosban dolgozott.”
Feltéve – bár nem megengedve –, hogy tényleg a szocialisták csináltak mindent, lássuk, miért robotolt ez a derék társulat az elmúlt években a fővárosban. Példának okáért azt mondják: megépítették a Megyeri hidat, és ez a híd az ország modernizációjának szimbóluma. Bizonyos feltételek közt ez így is van. Ez az az építkezés, ahol nem fizették ki a melósokat, akik azóta fordulhatnak fűhöz-fához, legfeljebb üres ígéreteket kapnak, pénzt azt nem. S hiába tudják, ki nyúlta le a bérüket, semmilyen kemény lépést nem tehetnek, mert jogállamban élünk. Aligha kétséges, hogy szocialista párti vagy a párthoz kötődő vállalkozó „üvegzsebelte” be a lóvét, az ország modernizációjának szimbólumát megalkotva, elv- és üzlettársai örömére és büszkeségére. Íme, itt tartunk most, ezt értük el eddig, ezt az „eredményt” nem tagadhatjuk meg az MSZP-től. Nincs módunk a szerkesztők által felsorolt összes büszkélkedni való projektre kitérni, csak néhány baráti megjegyzést teszünk. Áradoznak, hogy csaknem hatezer rendőr szolgál a fővárosban, (úgy írják, „vigyáz ránk”, azaz rájuk), ami azért figyelemre méltó, mert 1936-ban, amikor Budapest még csak 14 kerületből állt, 1,1 millió lakossal, 5914 rendőr vigyázta – na nem a szocikat, hanem – a rendet. (Persze, akkoriban könnyű volt a rendre vigyázni, mert még volt. Igaz, nem is szocialisták csináltak a városban mindent.) A gyógyfürdők rekonstrukciójával sem lehet maradéktalanul büszkélkedni, hiszen a törzsközönség döntő többségét (főleg a kispénzű, beteg embereket) sikerült távol tartani a méltán híres gyógyvizektől. (A csapnivaló kivitelezést ne is említsük.) A sikeres úszó Európa-bajnokságot sem kéne lobogtatni. A rendezvényt úgy kapta meg Budapest, hogy egy fedett uszoda épül. Helyette a Margitszigeten néhány ősfa kivágása után felhúztak egy Potemkin-medencét, így „világvárosunkban” továbbra sincs fedett versenyuszoda.
Mint a legtöbb propagandakiadványban, ebben is az a legérdekesebb, ami nincs benne. Mert a Nemzeti Színházhoz valóban nincs közük a szocialistáknak, de a „sikeres expo” hiánya az ő érdemük. Ahogy jórészt nekik köszönhetjük a kilakoltatottak tömegét, az aluljárókat megszálló hajléktalanokat, és az engedély nélküli árusokat is. És kimaradt a füzetből az új kormányzati negyed is, pedig az is roppant alkalmas szimbólum lehetne. Az MSZP-s jövőkép kézzelfogható materializációja, monumentális jelképe és emlékműve egyben.