Esküvő Krétán

A házasság válsága és a családok széthullása pontosan azt idézi elő, amitől minden józanul gondolkodó magyar retteg: a népesség drámai csökkenését. Némiképpen árnyalandó az a közkeletű vélemény, hogy titkos mesterkedés nyomán direkt irtják a magyart

Az alaphelyzet, mondhatni, csavaros. Mondjuk Szabó úr – a név egyébként sem lényeges – évekkel ezelőtt egy romantikus esküvőt tartott mondjuk Kréta szigetén szíve választottjával. Mostanában a celebek közt igen nagy divat ez. A bulvársajtó képes beszámolókat közöl a nagy eseményről, ahol az ara teljes menyasszonyi díszben mezítláb fut a fehér tengerparti homokon, hajába belekap a balzsamos szellő, és egy kis görög kápolna kapujában várja az álomherceg, hogy egybekeljenek. Itthon meg hadd pukkadozzon mindenki ekkora fantázia és egzotikum láttán. Mindezt sok-sok színes képpel, és akik holmi anyakönyvi hivatalokban tettek házassági esküt, csak nézik az igazi módit. Azaz Szabó úr egyszer csak rájött, hogy kápolna ide, Görögország oda, mégsem a felesége az igazi, hanem éppenséggel Kovács úr felesége. Akik szintén egy álomesküvővel ajándékozták meg nem is olyan régen a nagyérdeműt. Nosza.
A dolog azonban nem egyszerű. A görög házasságot itthon nem honosították, ami azt jelenti, itthon Kovács úr nőtlen, de ha kilép a határon, nős embernek számít. A bigámia meg errefelé igen kellemetlen tartozéka az életnek. Mi legyen hát? És megtalálják a zseniális megoldást, Szabó úr szabályosan feleségül veszi a jelenlegi feleségét, majd másnap beadja a válókeresetet, hogy a közben elvált Kovács úr feleségét válás után feleségül tudja venni. Ez az egész tanmese hajmeresztő hülyeségnek tetszik, pedig nem az. Sajnos az utolsó állításig igaz, most történik napjainkban Magyarországon. Ami fel sem tűnik benne, az egy sokkal mélyebben megbújó felismerés. Amit Miskolczi Miklós annak idején nagy vihart kavart Színlelni boldog szeretőt című könyvében megmutatott mint magyar látleletet: hogyan mutatkozik be nálunk egy házaspár? „A jelenlegi férjem, a mostani feleségem.” És senki nem akad ki a kijelentés rémületes üzenetén. A házaspár példája tökéletesen visszaadja azt a kiüresedett, kiüresített és degradált viszonyt, amit őseink után ma még házasságnak neveznek.
Nem kell mellre szívni. Végül is évek óta szorgos elmék munkálkodnak a házasság minél üresebbé tételén és a család válságának állandósításán. Naponta látunk beszámolókat összevert nőkről, pedofil apákról, működésképtelen családokról, működőkről alig, kivéve, ha valami morbiditást, kétfejű vagy háromlábú gyereket tudnak felmutatni. Hogy lehetőleg mindenki értse, ez vár rá, ha férjhez megy vagy megnősül. Ennek következtében a válás nem is megengedett, hanem egyenesen szükséges a jó közérzethez. A bulvársajtó ontja a híreket a keresztbe-kasba nősülésekről, válásokról, az önmegvalósításhoz szükséges bátorságról, azaz miként hagyd el a családodat gyerekestől, feleségestől, hogy szemernyi lelkiismeret-furdalásod se legyen. Amikor a pályámat kezdtem, minden negyedik házasság bomlott fel, most a válások száma durván 26 ezer körül mozog, miközben a megkötött házasságok száma 2008-ban 41 ezer körül járt. Ebből levonhatunk némi következtetést, Magyarországon a válás olyan köznapi történés, mint egy pohár víz megivása. Amikor pedig kivették a házassági eskü szövegéből a „hűséggel tartozik” szót, szentesítették az önmegvalósítás korlátokat nem ismerő önzését.
A nyugati fogyasztói társadalom némiképpen komikus kelet-európai változata úgy zúdult ránk, mint az áradás. Emlékezzünk: utazások görögbe meg olaszba, aztán a Kanári-szigetekre, a Suzuki dzsiptől a Pajerókig, az első Gorenjék és „videók”. Ma már lehet 34 milliós tévét is kapni, és nincs kétségem afelől, hogy el is fogynak. A magyar társadalom igen gyorsan produkálta azt, amit az egzisztencialista irodalom már a hatvanas években jelzett: a fogyasztás, a vásárlás, a tárgyak mint a boldogság elengedhetetlen kellékei, amint éppenséggel boldogtalanná teszi az embereket. Ezzel párhuzamosan folyamatosan csökken a házasságkötések száma, s a gyermekvállalás meredeken zuhan. 2008-ban 97 613 gyerek született, és erre a számra 44 ezer abortusz jutott. A megszületett gyerekek közül mintegy harmaduk házasságon kívül jön a világra. Az élettársi kapcsolatot a nyilvánosság a legtermészetesebb, sőt legkívánatosabb állapotnak tartja. Kivétel az egyneműek házassága, amiért folyamatosan szájkaratéznak a liberálisok, erőltetve annak elfogadását és mellé az egyneműek gyermekvállalását. A házasság hovatovább kizárólag trágár viccek és romantikusan giccsek főszereplője. Egész sajtóbirodalom épül az egyedülálló, öntudatos, pénzes nő ikonjának felépítésére. A Cosmopolitan és a Joy magazinok havonta gondoskodnak arról, hogy újra és újra bevéssék olvasóik fejébe, hogy a gyerek nyűg és felelősség, a férj, ha nem elég gazdag, megunható és kidobandó, a család pedig egy teljesen túlhaladott anakronizmus, amire csak lúzerek vágynak. Ha mégis látunk ezekben a magazinokban házaspárokat, azok rendszerint nem hagyományos módon ismerkedtek meg.
A legtrendibb az interneten való társ- és párkeresés. Számtalan lehetőségünk van, ha a honlapokon keresgélünk. És itt meg kell állni egy pillanatra. A házasság és a család legádázabb ellenfelei a pornó, a kendőzetlen és látványos szex, a testiség teljes mértékű kitárása, a prostitúció foglalkozásként kezelése, a filmek és színdarabok deviáns alaphelyzetei és az internet nyújtotta örömök. Egy különleges példa: az MSZP pártigazgatójának felesége, kétgyerekes családanya levetkőzött a Playboy magazinnak, és értetlenül utasította vissza a motivációkra vonatkozó kérdéseket. Az internet legnagyobb vonzereje a névtelenség. Bármennyi partnerrel levelezhetünk, küldhetünk fényképet, de ha akarjuk, hazudhatunk magunknak könnyes életrajzot, gazdag hátteret, szépséget, okosságot, diplomát. A férfiak itt is skalpot gyűjtenek, a harcos szinglik pedig kis időre elfelejtik, hogy egyedül vannak. Az elmagányosodás a fogyasztói társadalom egyenes következménye. Ma Magyarországon a 15 évesnél idősebbek 52,8 százaléka él egyedül. Ennek a ténynek felfoghatatlan következményeit még fel sem mérték. Az egyedülálló öregek olyan feladatok elé állítják a társadalmat és a jövő egészségügyét, ami már most is megoldhatatlan. Nincs olyan szociális háló, ami rendelkezik az egyedülálló, magányos idős emberek tömeges ellátásával. Ne feledjük, hogy az elegánsan berendezett idősek otthonában sokszor csak addig lakhat a delikvens, amíg le nem esik a lábáról és fekvőbeteg nem lesz. Hogy ettől a család megvéd-e vagy sem, az vita kérdése, de annyi biztos, legyen bármilyen az a család, nagy százalékban mégiscsak törődik az öregeivel.
Ugyanilyen kétség merül fel a család és apa nélkül, házasságon kívül született gyermekek sorsát illetően. A törvényes, működő családnál jobbat, bátran kijelenthetjük a világon, még nem találtak fel. A hatvanas évek kommunái éppen úgy megbuktak, mint az állami gondozottak tömeges nevelése vagy az egyszülős család, még akkor is, ha minden tiszteletünk a gyermekét egyedül nevelő anyáké. Egy gyerek harmonikus fejlődéséhez az apa és az anya jelenléte elengedhetetlen. A gyerekek rendszerint kiheverik a válást, de annak hátrányai kitörölhetetlenek. Különösen akkor, ha a két szülő bosszúhadjárat eszközének használja a gyerekeket, és itt általában a nők vannak előnyben. A házasság válsága és a családok széthullása pontosan azt idézi elő, amitől minden józanul gondolkodó magyar retteg, a népesség drámai csökkenését. Némiképpen árnyalandó az a közkeletű vélemény, hogy titkos mesterkedés nyomán direkt irtják a magyart. Elvégezzük mi magunk ezt a végzetes feladatot. Miközben az élet számtalanszor bizonyította, hogy a gyerekvállalás minden, csak nem pénz kérdése.