Alsó-hegy, Felső-hegy, Botka-dűlő, Bucsay-dűlő. Surd környékének tájnevei. Surdon, a Nagykanizsától tizenhat kilométerre, dombok között megbújó településen szinte minden kerítésre kiírták: fenyő eladó. Fákkal megrakott utánfutós traktorok, teherkocsik, kamionok kerülgetik egymást a szűk utcákon. Minden évben több tízezer fenyőfa kerül innét a magyar családokhoz, de a közeli Horvátországból és Szlovéniából is járnak ide vásárlók. A faluba érve tisztában vagyok a település speciális termékének fontosságával, mégis meglepődöm azt látva, hogy az egyik portára bekanyarodó traktorról négy férfi, köztük egy határőr-egyenruhás fiatalember pakolja le a gyantaillatú növényeket. Úgy látszik, még a határőrséget is bevonták a munkába – állapíthatnám meg, de inkább azt feltételezem, jó minőségű munkaruhaként használják az egyenruhát.
Egykor ez a falu is a Zichy grófok birtoka volt. Százéves, öreg platánfasor vezet a település szívében található parkhoz. Van itt ezüstjuhar, piramistölgy, tiszafa, magnólia, mocsár-, kúszó- és mamutfenyő is. Mindezt Petrezilka Károlynak köszönheti a község, aki a nevét később Pagonyra magyarosította. Zichy Ödön gróf főerdészeként létesítette ezt a parkot. A fenyőfa szerelmeseként egész Európában gyűjtötte a magokat, az első világháborút követő kaukázusi fogságából pedig a kabátja bélésében hozott haza fenyőmagvakat. Ekképpen rakta le 1921-ben az egykori erdőmérnök a mára országos hírűvé vált csemetekert alapjait. Pagony Károly évtizedekkel később fenyőfacsemetéket osztott ki a surdi polgároknak, megmutatta nekik, hogyan kell elültetni és művelni a fácskákat. Ekkor honosodott meg a kanizsai dombháton a fenyőfa, kiderült, hogy karácsony előtt a piacon jó áron el lehet adni az örökzöld növényeket.
Belépek annak a háznak az udvarára, ahol egy öreg traktorról pakolják le a hegyekből hozott fenyőfákat. Idősebb férfi irányítja a „határőrös” alakulatot.
Pongrácz Ferencnek huszonhétezer forint a rokkantnyugdíja, gondnokként dolgozik a helyi parkerdőben. Ezen a héten háromszáz fát vágnak ki a birtokán, majd a húga fáival együtt kilencvenezer forintért elszállíttatják a termést Budapestre.
– December 10-től Újpesten fogunk árusítani. Huszonnegyedikéig 365 ezer forint a helypénzünk. Ha nem fogy el a készlet, nincs haszon. Általában darabra adjuk. Egy két és fél méter magas szép fa nyolc–tíz ezer forintba fog kerülni – szögezi le csendesen.
Közben a sötétkék kommandóruhás boarding gard hordja a fát hűvös halomba. Megszólítom.
– Kétezer-nyolc január 1-jével integrálódtunk a rendőrségbe, s nekem aznap megvolt a húsz év szolgálati időm. Úgy voltam vele, annak idején a határőrséghez szegődtem, rendőr nem akarok lenni, így nyugdíjaztattam magam. Gyékényesnél, a zákányi vasúti átkelőnél dolgoztam, a magyar–horvát határszakaszon – mutatkozik be Gyurcsó Tibor. – Jól jött a régi szolgálati ruha most, a fenyőfaszüret idején – teszi hozzá nevetve.
Egy társa cérnakesztyűben hordja a fát. Vigyáznia kell a kezére. Egy zalakarosi szállodában pincér.
Negyvenkét fa fért a traktorhoz kötött pótkocsira. Fordulnak még ma jó néhányszor. Nordmann fenyőt termelnek ki, tízéveseket.
Tavasszal a surdiak rovarölővel és gombaölővel permeteznek a fenyőfás területeken, majd gyomirtóval kezelik a földet. Ősztől polgárőrök járják a hegyeket, mert akkortól járnak ide a tolvajok is. Fölgallyazzák a fát, s eladják koszorúnak, a földben maradt fa pedig eladhatatlanná válik. Nem kell hozzá zajos fűrész, csupán némán dolgozó erőkaros olló. November végétől már a láncfűrészes haramiák ellen is védeni kell az erdőt.
Budapest mellett Győrbe, Székesfehérvárra, Békéscsabára jut el jelentős tételben a surdi fenyő – tudom meg az önkormányzat hivatalában. A hirdetőtáblán néhány információ a fenyőfatermelőket érintő jogszabályváltozásokról: szigorúbb lett a szállítójegy kiállításával kapcsolatos követelmény.
Tarabi Erika itt titkárnő, az ő családja a budapesti Bosnyák téren árusítja majd a fáit. Az édesanyja és a fővárosban élő testvére kezd, két hétig árul, majd az utolsó héten a nagyobb forgalom miatt a család többi tagja is a fővárosba utazik. Megtudom, hogy december 24-én 13 óráig kell elhagyni a piacot, még ilyenkor, aznap délelőtt is árusítanak. Tapasztalatuk szerint sokan úgy gondolják, ilyenkor olcsóbban lehet hozzájutni a fenyőfákhoz, s ebben néha van is igazság.
Jövetelemre meghívták a hivatalba Kincses László nyugdíjas főerdészt, aki negyven évig dolgozott az erdőgazdaságban, s 1997 decemberében vonult nyugdíjba.
– A grófi erdész célja a környező erdőállományok megfelelő csemetével való ellátása volt, s az őshonos fajok nevelésén kívül foglalkozott több külföldi fenyőféle honosításával is. Az itt nevelt növényekből később jutott az ország más részeibe is, ezáltal Surd neve már az 1930-as években ismertté vált – ismerteti a férfi.
Az erdőgazdaság évtizedek óta intenzíven foglalkozik csemetetelepítéssel. A fenyőn kívül úgynevezett zölddugványozással, illetve oltással szaporítják a hamisciprust, a tuját és a tiszafafajtákat. A Surdon élők közül bizony sokan felszámolták a szőlőt, és fenyőfát ültettek a helyére. A fenyőnek ugyanis biztos a piaca.
Kincses László a kétezer fenyője mellett azért megtartotta a szőlejét is, mintegy hatszázötven tőt. Mint mondja, nyugdíjasként nem szeretne unatkozni.
– Kérésére utánaszámoltam: évente mintegy százhúszezer fa kerül Surdról a hazai piacokra – kezdi beszélgetésünket Kanász János, a hatszáz lelkes falu polgármestere, aki maga is egy hektáron termeszt fenyőt, az idén kereskedőn keresztül Karcagra jut el az áruja.
– Az egész falu: a tanító, az orvos s a cigány kisebbség is a fenyőfatermesztésből él, merthogy más munkalehetőség a közelben nincs. Bár a multinacionális bevásárlóközpontok előszeretettel árusítják a kék, fehér, rózsaszínű, piros műanyag fenyőfákat, eddig mégsem csökkent az élő fenyőt vásárlók száma, mert az igazi fenyő illatával semmi nem tud versenyezni – vélekedik a települési vezető.
December közepén szinte kiürül a falu, hiszen az emberek nagy része ekkor már a fővárosi piacokon, megyeszékhelyeken árulja gondosan termesztett fáit. Ilyenkor a falut, a távollévők értékeit megerősített, ötvenfős járőrszolgálattal védeti az önkormányzat, s a rendőrség is járja a környéket, igyekszik ellenőrizni a közutakon fenyőfát szállító járműveket.
Meg is látszik a viszonylagos jólét Surdon. Mielőtt megkövezne a falu a mondatom miatt, szükségesnek tartom leszögezni: évről évre kevesebb az állami támogatás, s ha az itt élők jövedelme nem lenne megoldott, már régen csődhelyzetbe kerültek volna. A falunak nincs hitele, működtetni tudják a napközi otthonos óvodát, a művelődési házat, a könyvtárat, az orvosi rendelőt és a gondozási központot is. Nem sok hatszáz lelkes községben működik takarékszövetkezet, állatorvosi szolgáltatás, fodrász sem. Sebességmérőt helyeznek el a közúton, bekamerázzák a főutcát, és életmentő készüléket vásárolnak.
Viszont nem tart egy éven át a karácsony. Nyáron tuját árulnak, s van, aki már elültette a szelídgesztenyefákat is.
origo.hu
Erre nagyon ráfázhat Magyar Péter, újabb ügyekben jelentették fel
