Az állítólagos különleges kapcsolat ellenére úgy bántak velünk, mintha portugálok lettünk volna – közölte Tanner ezredes. Andrew Stewart tábornok, az iraki brit egységek főparancsnoka pedig újra meg újra kénytelen volt megkérdőjelezni, vagy egyenesen megtagadni amerikai feletteseitől kapott parancsokat, ami miatt az amerikai külügyminisztérium ismételten panaszt emelt Sir David Manning washingtoni brit nagykövetnél, „mintha Nagy-Britannia Zimbabwéhoz vagy Szudánhoz hasonló renitens ország lett volna”. A brit parancsnokoknak nemhogy a véleményét nem kérték ki döntések előtt, de sokszor nem is értesítették őket a döntésekről. Tanner ezredes állítása szerint a brit katonai vezetők sokkal jobban tudtak együttműködni más európai parancsnokokkal, mint az amerikaiakkal.
A Daily Telegraph tegnapi számában folytatta vasárnapi testvérlapjában, a Sunday Telegraphban megjelent leleplező cikksorozatot, amely bizalmas katonai forrásokból kapott értesülésekre épül. Az írásokból kiviláglik, hogy Tony Blair, az akkori brit munkáspárti miniszterelnök félrevezette a parlamentet, amikor tagadta, hogy Nagy-Britannia az Egyesült Államok oldalán támadásra készül Irak ellen, s hogy e támadás egyik fő célja Szaddám Huszein eltávolítása a hatalomból. A legfrissebb adatok szerint azonban Blair már több mint fél évvel a hadjárat előtt elhatározta, hogy az amerikaiak oldalán brit katonai egységeket küld Irakba.
Ma kezdi meg munkáját a Chilcot-bizottság, amelyet azzal a feladattal bízott meg Gordon Brown jelenlegi brit miniszterelnök, hogy vizsgálja ki az iraki hadjárat előzményeit, politikai és katonai fogyatékosságait.
origo.hu
Mesterségem címere – felismeri, melyik foglalkozásról van szó?
