Glögg és snüssz Stockholmban

Bevallom, az utazásom előtt nem sokat tudtam Svédországról. Beugrott az ABBA, Nils Holgersson, Ingmar Bergman, Alfred Nobel neve, ettem már svédasztalról és vásároltam IKEA-ban. Lehet, hogy az időjárás szempontjából nem a december a legideálisabb időpont az útra, de ha már egy Stockholmban élő barátunk felvetette, hogy látogassuk meg (vagy mi hívattuk meg magunkat?), nem akartuk kihagyni az alkalmat. Cserébe csak annyit kért, hogy pókerezzünk vele esténként. Ha a játékban nem is, az utazással sokat nyertünk.

Svéd karácsonyi sonka
Hozzávalók:
– 2 kg füstölt sonka csont nélkül
– 1,5 kiskanál szegfűszeg
– 4 babérlevél
– 1 kiskanál majoránna
– 2 evőkanál méz
– 1 kiskanál őrölt fekete bors
– 1 tojássárgája
– 2 evőkanál mustár
– zsemlemorzsa

A sonka bőrét eltávolítjuk, majd egy éjszakára vízbe tesszük. A fűszereket összetörjük, beleszórjuk a mustárba, majd mézet, tojássárgáját adunk hozzá, és ezzel dörzsöljük be a beáztatott sonkát. Alufóliába tesszük, majd körülbelül két órán át sütjük. Miután megsült, leszedjük róla a fűszeres mustárt, és zsemlemorzsával beszórjuk, majd újabb negyedórára sütőbe tesszük. Tálaláskor kínáljunk hozzá párolt vörös káposztát.

A repülőtérről Stockholm központjába, a Cityterminalenre érkezünk. Hamar felismerjük, hogy a tömegközlekedés itt nagyon jól fejlett; metróval, busszal és villamossal bárhova gyorsan el tudunk érni. A három fő metróvonal több ágra bomlik a külvárosokban, ami nagyon praktikus megoldásnak tűnik. A T-Centralen mindhárom metró végállomása, naponta 220 ezer ember halad át rajta. Olyan hatalmasnak tűnik, mint a Deák tér, a Nyugati és a Keleti pályaudvar együttvéve. Akár itt is kezdhetnénk a városnéző túrát, hiszen Stockholm metróhálózata a világ leghosszabb művészeti galériája: a százból csaknem kilencven állomáson 150 művész alkotásaival találkozhatunk, izgalmas szobrokkal, mozaikokkal, festményekkel és domborművekkel. Reklámplakátokat ha akarnánk, sem találnánk itt.
Amikor néhány megállóval arrébb feljövünk a föld alól, pár perc séta után rádöbbenünk, miért érezzük magunkat furcsán: az utcák nagyon tiszták, az utcaseprők (fülükben iPoddal) lelkesen dolgoznak, sehol egy graffiti, sehol egy eldobott csikk. Ez azért is lehet, mert az uniós országok közül Svédországban dohányoznak a legkevesebben, sőt 2005 óta tilos rágyújtani éttermekben, kávézókban és bárokban. Nekem úgy tűnik, az utcán is csak a turisták füstölnek. Viszont a felpüffedt arcú emberek látványa ráébreszt, hogy itt a snus (magyarul snüssz) nevű dohánytermék a trendi: ez etilalkoholban áztatott dohány, amelyet a szájba, a felső ajak alá helyeznek. A nikotin innen, a nyálkahártyán keresztül jut be a szervezetbe, és állítólag jó közérzetet okoz.
Ilyenkor, decemberben korán esteledik: három órakor már sötét van. Az épületekre felnézve feltűnik, hogy az ablakokban nincsenek függönyök (igazuk van a svéd háziasszonyoknak, megspórolják a függönymosást), csak fordított V alakú gyertyatartók, piros és fehér színű virágok és papírból készült, világító csillagok. Ahogy bepillantunk a lakásokba, a dizájnos szobák az IKEA-katalógus oldalait idézik: Elsa éppen mosogat, miközben Gustav újságot olvas, a kis Markus és Karl pedig rohangálnak az asztal körül.
Elsétálunk a Djurgarden nevű szigetre, a Skanzenig, amely a világ legelső szabadtéri múzeuma. Százötven történelmi épület áll itt: házak, farmok, műhelyek, amelyek történelmi hűséggel mutatják be a svéd nép életét a középkortól napjainkig. De nemcsak holt épületeket találunk a Skanzenben, hanem egy kisebb állatkertet a Skandináviában honos állatokkal, kézművesműhelyeket, ahol munka közben láthatjuk az üvegfúvókat, kovácsokat, valamint egy jelenleg is a használatban lévő templomot. Mindezeken túl még szabadtéri színpadnak (rendszeres koncert- és táncprogramokkal), étteremnek, kávézóknak is helyt ad a Skanzen. Most éppen itt van Svédország legnagyobb karácsonyi vására, amit már 1903-tól minden évben megtartanak. Bolyongunk a bódék között, és jó szokásunkhoz híven megkóstolunk mindent, amit csak ingyen lehet: sajtokat, lekvárokat, édességeket. A játékok, mécsestartók és karácsonyfadíszek között feltűnik egy szalmából készült, piros szalaggal átkötött kecske: az árusoktól megtudom, hogy a julbock a svédek karácsonyi szimbóluma, a megújulást és a termékenységet szimbolizálja, és elűzi a rossz szellemeket. Általában a karácsonyfa alatt ácsorog, és őrzi az ajándékokat. (Talán egyet nekem is be kellett volna szereznem, hogy 24-én este még én is találjak valamit a szaloncukros papírokban.) Még a városok főterein is állnak ilyen, több méter magas szalmakecskék, amiket aztán gondos kezek évről évre elégetnek. Lám, Svédországban sem rénszarvaskolbászból (ami állítólag nem is olyan rossz) van a kerítés.
Nézelődés közben a hidegben jólesik egy csésze glögg. A svédek forralt bora jellemzően vörösborból készül, megbolondítva egy kis konyakkal, rummal vagy vodkával. Pörkölt mandulával, mazsolával, pepperkakával (egyfajta mézeskalács) és széles mosollyal illik fogyasztani. Érdekes, hogy a boltokban palackozva, fogyasztásra készen is lehet glöggöt vásárolni.
Nem a túl sok italtól, tényleg rengeteg piros sapkás manót látok az árusok portékái között: őket tomténak hívják, a skandináv folklór természetfeletti lényei, a hagyomány szerint a ház lakóit védelmezik, és akár láthatatlanná is tudnak válni. Apró termetű öregemberek nagy, fehér szakállal. (Kinézem belőlük, hogy egy kis snüsszt szopogatnak alatta.) Karácsonykor a Jultomte hozza az ajándékokat.
Ha már szóba kerültek az ünnepek, ejtsünk szót a svéd karácsonyi menüről is. December 24-én a hagyományos smörgásborddal (sós, ecetes lében pácolt hering) kezdődik a vacsora. Ezt aztán követi az ételek végeláthatatlan sora, mint például a májpástétom, a füstölt kolbász, a főtt disznóhús, a velő, a sült oldalas, a kocsonya, majd az est fénypontjaként érkezik egy egész sonka, amit előzőleg sóval és cukorral ízesítettek, és fehér vagy vörös káposztával tálalnak. Deszszertként rizspuding járja, amibe elrejtenek egy szem mandulát, mondván, aki azt megtalálja, megházasodik egy éven belül. Az a szokás, hogy ebből a rizspudingból egy tálkával kitesznek az ajtó elé a tomtéknak is. (Folytatjuk)

Mankó. Stockholmba a legjutányosabb áron a WizzAir fapados gépeivel juthatunk el, ha jól időzítünk, az oda-vissza út nyolcezer forintból kijön. Mivel Stockholm-Skavsta repülőtér 100 kilométerre fekszik a fővárostól, innen még másfél óra bejutni busszal a központba. A buszjegy ára – ha éppen nem fogunk ki egy akciót – ötezer forint is lehet oda-vissza.
A múzeumrajongóknak érdemes lehet kiváltani a Stockholm Cardot, amellyel hetvenöt múzeumot, nevezetességet látogathatnak meg ingyen, korlátlanul használhatják a tömegközlekedési eszközöket, városnéző hajótúrára is érvényes, és egyéb kedvezményekre jogosít. A kártya 24, 48 és 72 órás intervallumokra vásárolható meg. A Stockholm Cardról, a szálláslehetőségekről és a város látnivalóiról a www.stockholmtown.com oldalon olvashatunk bővebben.