Gördeszkások a Gödör padjain

Nem ártott a Gondolat-jelnek, hogy fél órára apasztották, és Szénási Sándornak le kellett szoknia a hosszú snittekről. A rövidebb beszélgetés persze nehezebb, össze kell szedni. Ocsovai Gábor, a Gondolat-jel ősbölénye nem is ehhez szokott, így amikor Romsics Ignácot kérdezi a Csonka Mihály élete és világképe című egyetemi tananyagnak szánt könyvről, elmulaszt közzétenni fontos információkat: honnan van ez a kézirat? Ki Csonka Mihály, aki kiskunhalasi tanyás gazdaként egész életében írt, rögzítette a XX. századi középparasztság hányattatásait egészen a kuláki minősítésig. Romsics szépen beszél, de úgy hangzik, mintha egy társalgás közepébe csöppentünk volna.
Az egész műsorban van valami elsietettség, valami oktalan kapkodás. Szénási beszédállapota is romló, talán nem tartja fontosnak a karbantartását. Dicsérendő ugyanakkor a kiegyensúlyozottságra törekvés. A Gondolat-jel mintha már nem lenne kemény liberális fészek, megengedőbb, és itt ez nem ideológiai, hanem szakmai kérdés. De a Zsolnay-anyag épp olyan csonka, mint a Romsics-interjú. A pécsi kulturálisfőváros-beruházásról a többségnek csak rossz emlékei vannak, a korábbi botrányok sorozata nem bizonyított mást, mint hogy a város vezetése és a kulturális tárca közösen volt alkalmatlan a levezénylésére. Ugyanakkor felmerül a gyanú, hogy nem egészen így volt, vagy ha igen, akkor Páva Zsolt csodát tett. Azóta mennek a dolgok, mint a karikacsapás. A Zsolnay-manufaktúra helyzete ebben a projektben különösen fontos. A nagy múltú gyár egyre húzódik össze, lassan kis látványpékség marad, ahol a turisták megnézhetik, hogyan kell porcelánt festeni. Nemrég még árulták a céget, de rövid botrányt követően a vevők visszaléptek. Akkor azt mondták, azért kell eladni, mert nincs a városnak pénze kitelepíteni a felújítandó épületekből a gyárat. Most nem árulják, mégis épül. És minderről nem tudunk meg semmit a Gondolat-jelből, csak azt, hogy Pál Zoltán szobrász a Zsolnay-gyárban a selejtből pöttyös étkészletet tud készíteni, és sikerült kiégetnie egy nagy gömböt, amelyben látható, amint egy Trabant nekimegy a kis Vuknak. Szegény Vilmos forog a sírjában.
Ráfordulunk a harmadik témára, a mobilos kortárs építészeti sétára, amelyik egyelőre csak Budapesten végezhető. Megy a riporter Kovács Dániellel, a program kurátorával a Vörösmarty térről a Deák térre, el a Gödörig, és megbeszélik, hogy Budapest konzervatív város, és a Szervita téren már soha nem fog megépülni Zaha Hadid látomása, valamint hogy a fővárosi közterek állapota minősíthetetlen, és ez nem pénzkérdés. Kovács kurátor szerint ez csak azt jelzi, hogy az igények kielégítésére (graffiti, padon történő gördeszkázás) nincs hely. Szerintünk meg mást jelez.
(Gondolat-jel, Kossuth rádió.)