Hol a csőd?

Sok mindent nem értek én ebben a speciális magyar életben, benne a legkevésbé az orvosokat. Soroljuk fel, mennyit tanul egy orvosdoktor. Az egyetemi képzésben a leghosszabban ideig, hat évig ők járnak egyetemre. Utána tejfelesszájú kis általános orvosok lesznek, akiknek akkor kell eldönteniük, hogy szülész, fülész, szemész, sebész, gyermekgyógyász, fül-orr-gégész vagy valami más válik belőlük. Még öt kemény év a szakvizsgáig.
Tehát az a belgyógyász, aki megtapogatja a májadat, 11 évig tanult az érettségi után, hogy szakorvos legyen. Ehhez képest az elmúlt nyolc év nem szólt másról, mint arról a hatékonyan kitervelt taktikáról, miként lehet az egészségügyet alapjaiban megrendíteni, és miként megalázni az orvosokat, elvadítani a betegektől, odáig, hogy arra biztatják az állampolgárokat, jelentsék fel orvosaikat, ahányszor a kedvük tartja. A kórházbezárásokat a betegek nem a küldetéses minisztereken kérik számon, hanem az orvosokon. A gyógyszerhiányt, a kötszert, a pelenkahiányt, a hőmérőt mint kórtermenkénti egy darab matuzsálemet, a gipszet, a filmet, a kapacitáshiányt, az egyszer használatos tű eltűnését, a várólistát, a kevés ápolónőt mind az orvosokon verik le. A lehetséges válasz, hogy akinek nem tetszik, reklamáljon az egészségügyi miniszternél. Csakhogy ebbe az egész szerencsétlen képletbe belép az orvosi eskü, a „nem ártani, hanem segíteni”, amit az orvosok legutoljára fognak megszegni, mert erre tették fel az életüket.
És az egész orvostársadalom zsarolható az úgynevezett hivatástudattal. Erre hivatkozik minden kormány, amikor nyomottan tartja az egészségügyi béreket, erre hivatkozik a miniszter, amikor bizalmatlanságból újabb adminisztratív terheket rak az orvosok vállára. Hüledezve nézem a média felkent papjait (milliós jövedelmekkel), amint háborogva ostorozzák a hálapénzt.
Legújabban műtét előtt egy hatoldalas kérdőívet kell kitölteni az operáló orvosnak. Többek közt arra is válaszolnia kell, milyen viszonyban van az asszisztenciával. Mandulaműtét 15 perc, kérdőív kitöltése háromnegyed óra. Sorolni lehet a jelentések, lázlapok, törzsszámok, számítógépes nyilvántartások, havi összefoglalók, betegségkódok tömegét, ami csak a gyógyító munkát hátráltatja. Aki tud idegen nyelven, és nem múlt 40 éves, az a menekülésen gondolkodik. Igazuk van, hiszen az orvosegyetemet többek közt azért végzik el, mert egzisztenciát, megélhetési forrást várnak az orvosi pályától. Ez ma nincs így, 54 éves főorvosnő több szakvizsgával nettó 160 ezer forintot kap kézhez. Kivételesen öszszegyúlt 50 nap szabadsága is. Gyurcsány Ferenc a magáét 22 millió forintért váltotta meg. Amikor a főorvosnő megkezdte a szabadságát, kitört a H1N1-járvány, arra kérték, felejtse el, és menjen be. A hivatástudat…
A hatalom folyamatosan próbálkozott, és rájött arra, hogy az orvosokkal mindent meg lehet tenni. Az orvostársadalom szabdalt és széttagolt, együttműködésre nincs sok kilátás. Már-már komikus a fenyegetés, amint minden héten elmondja valamelyik orvosi szervezet vezetője, hogy az egészségügy az összeomlás szélén áll, és rövid időn belül itt a csőd. Ez a perc azonban évek óta késik, így hát senki nem is veszi komolyan. Most iszonyúan átverték őket, ha engem kérdeznek, megmondtam volna, hogy a beígért pénzzel trükközni fognak. Erre a béren kívüli juttatásokat a kórházaknak kellene kigazdálkodniuk, miközben horribilis tartozásokat tolnak maguk előtt. Várom, hogy egyszer, csak egyszer, kemény sztrájkba lépnek az orvosok. Azonnal megtudná az egész ország, kiknek a munkája élet-halál kérdése.