Én nem tudom, hogy tulajdonképpen mi az úgynevezett emberiség haladásának és azzal együtt a technika fejlődésének célja és értelme. Ha nem is az értelem szempontjából, de a nyilvánvaló siker jeleként foghatjuk fel az információáramlás felgyorsulását, s az úgynevezett hírközlés mindent elsöprő lendületét. Mindennek persze semmi köze semmiféle célhoz, bár az is igaz, hogy soha, sem idealista, sem materialista irányból, nem fogalmazódott meg egyértelműen, hogy (ha egyáltalán van) mi is az emberiség célja.
Ebben a tekintetben az Istent tagadók közül Marx volt a legbátrabb, aki úgy vélte, hogy telitalálatot ért el a kommunizmussal, amelynek bekövetkeztével az ember reggel vadászik, este halászik, napközben pedig a kritika kritikáját gyakorolja. Az általam most leírt, félig-meddig idézetnek tekinthető mondat nem pontos, lehet, hogy Marx szerint az ember este gyakorolja a kritika kritikáját és reggel halászik. Ha jól belegondolunk, immár a nagy filozófus által megálmodott időben, ennél nagyobb marhaságot sosem állítottak az úgynevezett civilizáció több ezer esztendős fennállása alatt.
Az idealista álláspont az, hogy Isten útjai kifürkészhetetlenek, Isten terveit titkok övezik, s Szent Pál szerint, míg élünk, homályosan látunk, mintegy tükör által. Tehát maga a cél is titok; a hívő lélek hiszi és reméli: a Teremtő azért hozta létre az embert, és azért adott szabad utat az emberiségnek, hogy végül – legalábbis egy része – elnyerhesse az örök életet, a boldogságot, ami valószínűleg nem a halászat és a vadászat, sőt a kritika kritikája sem.
Jómagam, hogy kissé megkésve, a lényegre térjek, ötvenkét éves koromban ismerkedtem meg a számítógéppel, és néhány évvel később rátaláltam az internetes világhálóra is. Mondhatni, személyes fejlődésemnek és haladásomnak ezek a legfontosabb mérföldkövei, bár a célhoz nem vittek közelebb. Ez természetesen nem az internet hibája, mivel nekem magamnak nem voltak csak „tükör által homályosan látott” céljaim. Rádiótelefonnal akkor találkoztam először, amikor a kilencvenes évek elején a Magyar Nemzet rövid időre francia tulajdonos kezébe került, s a modern dolgokra érzékeny és a hírközlés felgyorsulását szorgalmazó franciák tízkilós akkumulátorokhoz csatlakoztatható készülékekkel látták el a szerkesztőséget. (Mivel kellő asztalitelefon-vonalhoz nem juthattak.)
Tanúja lehettem tehát, miként lesz a tízkilós aksiból kétdekás, s annak is, hogy aki Magyarországon ad magára valamit, minimum három mobiltelefont tart, a harmadik számát csak önmaga ismeri, és azon tárgyal meg önmagával belső, lelkiismereti kérdéseket. Jó sok cellainformációnak kell tehát derék rendőreinknek utánanézniük, ha el akarják kapni a mobilon egymással kapcsolatot tartó zsiványokat. Észre kell vennünk: a mobilszolgáltatók között egyre nagyobb a konkurenciaharc, amely odáig megy, hogy saját magadat például csúcsidőben is ingyen hívhatod. A kereskedelmi televíziók pedig – hiszen a mobil is reklámőrület, egy tőről fakad – régen felfedezték már az emelt díjas SMS-ekben rejlő lehetőségeket, amikor nézőiket azzal kecsegtetik, hogy aki helyes SMS-választ ad arra, hogy krumpliból készül-e a krumplicukor vagy töpörtyűből, tízmilliót, s egy mianmari utazást nyer. Özönlenek a helyes válaszok.
Láttam és hallottam az egyik mobilszolgáltató reklámját, amelyben egy ifjú hölgy a világ fejlődésének eredményeit így összegezte: eljött az az idő, midőn „bármikor rendelhetek mobilon születésnapi tűzijátékot”. Hogy ezért volt-e érdemes – mint emberiségnek – két lábra állnunk, majd feltalálnunk a mobiltelefont, én nem tudom…
origo.hu
Így védekezhetünk az agyevő amőba ellen – itt az orvos véleménye!
