Kis magyar politikai útvesztők

A rádiózásnak a reggel a legváltozatosabb időszaka. Ilyenkor még a legzenésebb adókon is van valamilyen műsor. Legtöbben az elmúlt héten a két új beköszönőt, a Class és a Neo FM-et figyelték, amelyeknek panaszra nem volt okuk. Indulásuk jókora reklámot kapott, és a politikai vihart is nyugodtan ide sorolhatjuk. Közben alakult a konkurencia is. A közszolgálatban eltűnt a 180 percből a sokáig a műsort egyedül a hátán cipelő Rábai Balázs. Áttették a krónikába. Megjelent helyébe az ifjú Kiss István Gábor, és azon nyomban felfénylettek Rábai érdemei. Mert Rábai azért tudni szokta, miről beszél.
Az ember, ha nem figyel, ha túl fiatal, ha nincs kellően képben, bizony nagyon bele tud keveredni magába. S amikor ilyen történik, akkor a közszolgálati rádiózás szomorú pillanatait kell megélnünk, pedig még mindig hinni akarjuk, hogy ez lehet az egyetlen komolyan vehető rádió ma Magyarországon. És akkor felbukkan Kiss István Gábor, akit valakik alkalmasnak gondoltak egy ilyen nehéz műsor, mint a 180 perc vezetésére. És kiderül, hogy nem az. A sajóbábonyi polgármester ott hagyja állva, Kiss szegény meg csak nézi a csíkot. Nem tudni, kinek a hibájából. A szerkesztő volt-e alapvetően felkészületlen, aki a kérdéseket a szájába adta, vagy a riporter szeme csúszott el a papíron. Mindenesetre kínos, amikor ilyen kényes helyzetben valaki csődöt mond. Sajóbábony amúgy is maga a magyar politikai pornográfia. Csak nehezen és lassan kibogozható, mi történt, ki kit ütött, ütött-e egyáltalán, ki miben vonult és kit hergelt. Valójában ki vigyázott kire? És végül: kit miért és kit miért nem vittek el a rendőrök? És akkor a Magyar Rádió riportere, akinek ezt a zavaros hírközlést ki kellene egyenesítenie, sorozatos butaságokat kérdez, felkészületlen és zavaros.
De volt a reggeli rádiózásnak a múlt héten másik feledhetetlen pillanata is a Rádió C-nek köszönhetően. Az Élesztő című reggeli műsorban interjú készült az olaszliszkai per egyik vádlottjának ügyvédjével. Hogy Sajóbábony és a súlyos ítéletek kihirdetése között bármiféle kapcsolat kimutatható-e, nem bizonyítható, de tény, hogy egyik a másikról némileg elterelhette a figyelmet. A megszólaló ügyvéd azonban borította a forgatókönyvet. Arról beszélt a meglepett műsorvezetőknek, hogy az olaszliszkai gyilkosok megérdemelték a büntetésüket, és a társadalomnak joga van megszabadulni tőlük.
E furcsa szereptévesztést, amikor a védő vádlóként viselkedett, a két riporter a stúdióban egyre elképedtebben hallgatta. A végére csak annyi erejük maradt, hogy elsóhajtották: milyen ítéletre számíthatott, akit ez az ügyvéd védett? Igaz, az ítéletet a társadalom Olaszliszka kapcsán már régen kimondta.
(180 perc, Kossuth rádió, Élesztő, Rádió C.)