Külföldi kézen a nyugdíjunk?

Most a magánnyugdíjrendszert kívánja külföldi befektetőknek átjátszani a balliberális oldal – nagyjából úgy, ahogyan korábban az egészségügyet szerette volna. Az erről szóló törvényjavaslatról ma szavaznak a képviselők.

MSZP-vétó? Ne szavazza meg az Országgyűlés a magánnyugdíjpénztárak nyugdíjbiztosító részvénytársaságokká alakításáról szóló törvényjavaslatot – követeli a MSZP Társadalompolitikai Tagozata. A jelenlegi törvényjavaslattal a tőketulajdonuktól akarják megfosztani a pénztártagokat. A sok év alatt a számláikon felhalmozott pénzüket üzleti biztosító vállalkozásoknak akarják átjátszani. Ez pedig – meggyőződésük szerint – alkotmányellenes. A törvény elfogadása esetén ez ellen fel kell lépni, hiszen egy szövetkezeti típusú közösség megtakarításait akarják törvényi felhatalmazással elvenni tulajdonosaiktól. Egyben elvenni mindazokat a kedvezményeket, mint az egyéni számlán lévő tőke örökölhetőségét, nyugdíjba vonuláskor annak egy összegben való felvételét. Ha az Országgyűlés mégis elfogadná a törvénytervezetet, akkor az MSZP Társadalompolitikai Tagozata az Alkotmánybírósághoz fordul annak megsemmisítését kérve. (MN)

A megoldás lényege – állítják szakértők –, hogy a lakosság nyugdíjcélú megtakarításai felett a jövőben nem a befizetők, vagyis a polgárok rendelkeznek, hanem a nemzetközi pénzügyi csoportok, a bank- és a biztosítószféra. Ezek a globális szerveződések ingyen és bérmentve kapnák meg azt a 2100 milliárd forintot, amit a magyar emberek öregkori ellátásukra a magánnyugdíjpénztáraknak már befizettek, valamint azt a pénzt is, amit a jövőben fizetnek be. Hozzáértők szerint ezt a bődületes összeget – s ezzel a magyar társadalom időskori megélhetését – pontosan azoknak a biztosítóknak, pénzintézeteknek játszaná át a kormány, amelyek tavaly horribilis veszteségeket okoztak szerte a világban. Akár csak másutt, idehaza is tömegek veszítették el az elmúlt évben megtakarításaikat és reményüket a nyugodt öregkorra. – Beláthatatlan következményei lehetnek annak, ha a magyar magánnyugdíjak elvesztésével fenyegető törvényjavaslatot elfogadják a képviselők – vélik hozzáértők.
A súlyos károkat okozó indítványról ma szavaz az Országgyűlés. A lapunknak nyilatkozó pénzügyi szakértők szerint a tét nem csekély: ha a T. Ház elfogadja a szocialista előterjesztést, lényegében eladják, felszámolják az önkormányzattal működő magánnyugdíj-pénztári rendszert, feltehetőleg külföldi befektetők kezébe játszva az egész nemzet sorsát, az idősek életét. – Félő, hogy generációk maradnak nyugdíj nélkül, ha a képviselők áldásukat adják a jogszabálytervezetre – fogalmaztak a területet jól ismerő szakemberek.
*
Szakértőink rámutattak: a szóban forgó törvényjavaslatot szinte titokban készítették elő, a széles közvélemény nem szerezhetett tudomást a szocialisták terveiről, s nem fedezhette fel a magánnyugdíjrendszer átalakítására vonatkozó érvek hamisságát sem.
Az első érv
A javaslat így kezdődik: „Az állam az alkotmányban foglalt elvek szerint a kötelező társadalombiztosítás és ehhez kapcsolódó magánnyugdíjrendszer útján gondoskodik az állampolgárok biztonságáról időskor és megrokkanás esetén.” Alaptörvényünk kimondja, hogy minden magyar állampolgárnak joga van a szociális biztonsághoz; időskorban, betegségben megilleti őket a megélhetéshez szükséges ellátás. Ugyanakkor erősen kétséges – hangsúlyozzák egyesek –, hogy az állam miképpen tud ennek a feladatának eleget tenni egy olyan rendszerrel, amit a szocialisták ma fogadtatnának el az Országgyűléssel. A törvényjavaslat magántulajdonban álló részvénytársaságoknak (rt.) adná oda ingyen az eddig a nyugdíjpénztárakban összegyűjtött vagyont, s a jövőben ezen rt.-k számára kellene fizetni a további összegeket is. A majdan megalakuló társaságoknak ugyanakkor biztosítanák azt a jogot, hogy teljesen függetlenítsék magukat a magyar jogrendszertől. Idegen jog szerint is működhetnének, s még csak azt sem követelnék meg, hogy ezeket a cégeket idehaza jegyezzék be. Elég lenne, ha az Európai Unió valamely államában regisztrálnák a magyar polgárok megtakarításai felett bábáskodó rt.-ket. A szabályokból hozzáértők arra következtettek: lényegében külföldiek kezére adnák az irdatlan vagyont, s ezzel a hazai lakosság jövőjét. Arról nem is beszélve, hogy a részvények adhatók, vehetők, akár offshore társaságoknak is átjátszhatók. Utóbbi, egyébként igen kedvelt fogás nyomán pedig esély sem lenne arra, hogy a nyugdíjasévek biztonságát elvileg garantálni hivatott cégeket ellenőrizzék, esetleg felelősségre vonják. Pénzügyi szakemberek szerint nyilvánvaló az is: a részvénytársaságok még véletlenül sem a nyugdíjasok szociális biztonságának megteremtésén munkálkodnának. Az rt. ugyanis kizárólag a profitra hajtó részvényesek érdekeit szolgálja. Vagyis azt, hogy a tulajdonosok minél több nyereségre tegyenek szert. Feltehetőleg – tették hozzá – a törvényhozók előtt is világos: e társaságok a saját érdekükben fialtatnák a magyar lakosság nyugdíjra befizetett pénzét. Az elmúlt időszak fejleményeinek tükrében a szakembereknek nincsenek kétségeik a javaslat elfogadásának következményeiről. Ha az új rendszert bevezetik – érvelnek –, a társadalom lényegesen kevesebb nyugdíjban részesül majd, mint amennyi egy teljesen állami nyugdíjrendszerben járna. Ezt igazolja egy, a szűk szakmai körben jól ismert számítás is, ami egyértelműen bizonyítja, hogy a törvényjavaslat kizárólag a pénzpiac szereplőit szolgálja.
A konstrukció lényegi vonásait vizsgálva megállapítható: a szocialisták egy nemrégiben elvetett megoldást hoznának viszsza. Emlékezhetünk rá, a balliberális oldal a közelmúltban az egészségügy társadalombiztosítási rendszerét szerette volna hasonló módon megszüntetni és részvénytársaságokba szervezni. Akkori törekvésük azonban elbukott.
A második érv
A mai nyugdíjpénztárak a tagok tulajdonában vannak, s lényegében ők, vagyis a polgárok irányítják a kasszákat. Egyes vélekedések szerint ez az önigazgatás az új törvénnyel megszűnne, a befizető nem szólhatna bele abba, mi történik a pénzével. Olyan helyzet állhatna elő – fejtegették –, mintha például Székesfehérvár önkormányzatát átruháznák egy francia profitérdekelt részvénytársaságra, mondván: ők jobban tudnak kormányozni. E lépés nyomán a fehérváriak nem avatkozhatnának bele a közjavakról szóló városi döntésekbe. A hozzáértők közölték: a vízművekkel pontosan ez történt, s a szocialisták most a nyugdíjaknál vezetnék be e megoldást. A szakemberek szerint a majdani befektetőknek kedvez az is, hogy voltaképpen nem tudni, mibe is kényszerítik bele a magyar lakosságot. A javaslat ugyan kimondja, hogy „az a személy, aki 2012. december 31-én nyugdíjpénztár tagja, e törvény erejénél fogva a magánnyugdíjrendszer tagjává válik”, ám rejtve marad, hogy mi is az a magánnyugdíjrendszer. A javaslatban 67 fogalmat határoztak meg, csak éppen a legfontosabbat nem.
A harmadik érv
A tervezet indoklásában az áll, hogy a magánnyugdíjrendszer hatékony működése és a működés során felmerülő kockázatok megfelelő kezelése, továbbá az állampolgárok részére biztonságot nyújtó szolgáltatási rendszer kialakítása érdekében alkotják meg a törvényt. E kitétellel kapcsolatban a hozzáértők ejtettek néhány szót a kockázatkezelésről. A jelenlegi recesszió éppen azért következett be – emlékeztettek –, mert az állam kivonult számos fontos területről, s a gazdasági társaságokra bízta a kockázatok felmérését, rendezését. – Az állam nem megfelelő, a biztosítók igen – szólt korábban a mostanra nyilvánvalóan megbukott nézet. A kormányt azonban ezek a tények láthatóan hidegen hagyják, s ismét a gazdasági szférát bízná meg egy állami feladattal, a nyugdíjrendszer működtetésével. Mindezt akkor, amikor világszerte az államoknak kellett adófizetői pénzből megmenteni a csődtől a bank- és biztosítószférát. Szakértők szerint kijelenthető, hogy a Bajnai-kabinet a nyugdíjrendszer átalakítását célzó törvénytervezettel a magyar társadalom nyugdíját, időskori megélhetését teszi kockára. A hozzáértők felidézték: a hazai magánnyugdíjpénztárak a 2900 milliárd forintjukból 600-700 milliárdot veszítettek el a válságban. Persze a kár nem a kasszák mögött álló befektetőket, hanem a pénztártagokat, azaz a lakosságot érte, s a lapunknak nyilatkozó szakértők szerint a mostani törvénytervezet ezen szinte semmit nem változtatna. Egy esetleges újabb mélyrepülésnek ismét a társadalom inná meg a levét – hangoztatták –, míg a befektetők a pénzüknél maradnának. Egy különbség mégis felfedezhető, a befizetők, a polgárok még csak nem is reklamálhatnának.
A negyedik érv
A törvényjavaslat általános indoklása szerint „a nyugdíjreform kezdete óta eltelt több mint egy évtized igazolta az akkori döntés helyességét”. Majd a tavalyi horribilis veszteségekre utalva úgy fogalmaz, hogy „a létrehozása óta eltelt időszak fejleményei – ideértve az átmenetileg jelentkező kedvezőtlen folyamatokat is – nem adnak okot a két nyugdíjpillér közötti feladatmegosztás elvének akár részbeni feladására sem”. A kormány szerint tehát a válság csak átmenetileg kedvezőtlen folyamat. Ezzel szemben az történt – emlékeztettek szakértőink –, hogy a hitelminősítők a semmit sem érő értékpapírokat olyanként mutatták be, mintha aranybányarészvények lennének, s ezeket meg is vették a nyugdíjalapok. Ezzel becsapták a vagyonkezelőket és a nyugdíjban reménykedő kisembereket is. – Az az állítás, miszerint a magánnyugdíjpénztárak alapítása előnyös volt, és igazolta a döntéshozókat, nem állja meg a helyét – vélekednek némelyek. Olyannyira nem, hogy éppen az ellenkezője igaz. Ezt tények sokasága is bizonyítja.
A 19 hazai magánnyugdíjpénztárnak jelenleg majd hárommillió tagja van, összvagyona a döbbenetes veszteség után is 2145 milliárd forint. E tétel nagyságát jól mutatja, hogy ebből a pénzből az összes magyarországi szántóföld megvásárolható lenne. Becslések szerint a magánnyugdíjpénztárak ennek ellenére évente 500 milliárd forinttal növelik a költségvetési hiányt, mégpedig azért, mert a pénztárakba terelt befizetések hiányoznak az állami nyugdíjkasszából, így azt az állam hitelfelvétellel fedezi. A kölcsönt pedig nagy kamatra adják hazánknak, ráadásul a kamat fizetésére is hitelt kell kérnünk. Az államadósság a magánnyugdíjpénztárak miatt 2007 végéig – GDP-ben kifejezve – nyolc százalékkal emelkedett, s ez a növekedés fokozódik. Ha előre számolunk, 2035-re az akkori GDP negyven százalékát is elérheti.
A múlt érve
A magánnyugdíjrendszer kialakítását 1997-ben azzal indokolták, hogy a kaszszákkal tőke jut a gazdaságba. – Ez az elképzelés nem igazolódott be, innen soha nem került pluszpénz a vállalkozásokhoz – magyarázták hozzáértők. Ellenkezőleg, komoly összegeket vontak ki. A felhalmozott pénzt a kasszák államkötvényekbe fektették, azaz az államnak adták vissza kölcsönként, kamat fejében. Az összegek tehát oda kerültek vissza, ahonnan a magántársaságok megkapták, ám a rendszer szereplői jövedelmet vettek ki. S míg az államtól elmenő pénz tehermentesen szivárgott el, addig az érkező hitelért nagy kamatot kell fizetni. Ezek alapján többen egyértelműnek nevezték, hogy a pénztárak nem a gazdaságot segítik, inkább a pénztárak kezelőinek anyagi helyzetét javítják.
Egyesek arra jutottak: a pénztártagok nem látnak hasznot a kasszákból. A polgárok nem számíthatnak majd nagyobb nyugdíjra annál, mintha az állami rendszerben maradtak volna. Ennek oka egyszerű: a pénztárak a lakosság szempontjából rosszul fektetik be a pénzt, a vagyon nem gyarapszik megfelelően. Bár az államkötvények a pénzpiacnak nagy jövedelmet hoznak, a pénztárak befektetései még az inflációs veszteséget sem fedezték. A jövedelem elpárolgott, főként azután, hogy egy törvény arra kötelezte a pénztárakat: részvényekbe fektessenek. Mindezt akkor, amikor már látszott, hogy összeomlanak a világ tőzsdéi. A menetrendszerű veszteséget nem kerülhették el a pénztárak és a polgárok. Szakembereink szerint sem az állam, sem a tagok nem jártak jól.
Valakiknek azonban mégiscsak kedvező ez a rendszer – tették hozzá szakértők. Szerintük a haszonélvezők a pénzpiac ügynökei – azok, akiket a világ elsősorban felelőssé tesz a válságért. Idehaza a pénztár menedzselése, költsége két-háromszor drágább, mint Európa más államaiban, miközben a hazai bérek az ottaniak ötödét teszik ki. A 19 honi pénztárból 11 banki kezelésben van, és bankjaink legalább 90 százaléka nyugati hátterű. A mostani javaslat – zárták gondolataikat a megszólalók – épp a bankszférával összeolvadt biztosítóknak akarja ellenérték nélkül átadni a magyar lakosság megtakarításait, azzal indokolva, hogy ez a változtatás hatékony. Úgy vélik: a pénzvilágnak feltehetőleg az lenne, a társadalomnak biztosan nem.