Madzag

Esz a kíváncsiság, hogy a szocialisták mivel tudnak kampányolni? Európa egyik legkorruptabb országában, amit nyolc év alatt tönkretettek, lejárattak, kizsaroltak, felégettek, mit tudnak még csiribú-csiribá ahhoz, hogy akadjon egyetlen személy is, aki rájuk szavaz. Talán a ridegtartáson, kóróbélen tartott nyugdíjasok tekintélyes csoportja az utolsó bázisuk. Akkor is odaszavaznak, ha fűtetlen házukban betegen éheznek, de úgy érzik, a szocializmus volt életük napos oldala. Ingyenlakás, szakszervezeti beutaló, kiváló dolgozó kitüntetés, fusi meg Trabant. Őket nem lehet meggyőzni arról, hogy lehetne vidám és mozgalmas öregségük, sok-sok utazással, szerény jóléttel. Csak erről hatvan éve lekéstünk. Sebaj, igaz, hogy a Párt elvette a 13. havi nyugdíjat, de novemberben sem fizette ki a kötelező emelést. Milyen csend volt körülte, a média igen megértően viselkedett. Majd januárban, amikor a kampány szele a kert alatt fújdogál, akkor jön az elkésett emelés, hatalmas médiavisszhangot teremtve a kormány gavallériájának. Igyekeznek feledtetni az irigy közhangulattal, hogy a nyugdíj nem a kormányok szeszélyének terméke, hanem jogosan visszajáró befizetés. A 13. havi nyugdíj a mostani számlagyárak, milliárdos lopkodások és lebukások mellett vígan kifizethető lett volna. „Enyhítjük a válságot, enyhítjük a terheket” – mondja szórólapjuk szlogenje, ami szimpla hazugságokkal teli. „Növekvő közbiztonság” – hirdetik, s e pillanatban hallottuk, hogy három embert vertek agyon a hét végén. Egy házaspárt és egy öreg hölgyet. Plusz lövöldözés, ámokfutás, nyakelvágás, kasza, kapa, fejsze, áldozatok a csomagtartóban. Ilyen a Bajnai-féle közbiztonság, és ezzel a világon semmit nem tudnak kezdeni, amíg a rafinált gyilkosokat a kereskedelmi tévék mint vegetáriánus nyuszikákat tálalják a néző elé. „Másfél havi pénzzel több a borítékban.” Az én adóm, minő csoda, januártól éppenséggel emelkedik, és sötét jóslatok vannak a tekintetben, hogy a szuperbruttósítás inkább elvesz a pénzből, mint hozzátesz. Szóval nem osztogatnak, hanem fosztogatnak. Négymillió eltartott van az országban, nyilván nekik szól Lendvai, amikor azt mondja: „Kemények voltunk a válsággal szemben, de szolidárisak azokkal, akik támogatásra, a közösség védelmére szorulnak – még ebben a nehéz időszakban is.” Hogy mondaná Sanyi, a gázszerelő: Csókolom, ezeket hogy tetszik gondolni? Szolidárisak? A szocialisták? Akik bebetonozzák egymást minden szegletbe, hogy a megbízható elvtársaik kormánytól függetlenül élvezhessenek nagy fizetéseket. Akik 400 ezer új munkahelyet ígértek, s helyette munkanélküliek seregét gyártották 8 év alatt. Akik nem engedik, hogy az így is szégyenletesen alacsony minimálbért 78 ezer forintra emeljék. Annyiban van igazuk, hogy sem abból, sem ebből nem tud ember megélni. Ajánlanám Oszkó Péternek, igazi választási kihívás, egy hónap minimálbéren. Ebédutalványok nélkül. Hogy olcsóbb lesz a távfűtés, azzal nem kéne kampányolni. A távfűtött lakások árcsökkenése eltörpül a gáz és áram árának emelkedései mellett. Ha figyelmesen olvasunk, kiderül, hogy a Magyar Energia Hivatal sóhivatal. Az ország energiaügyei ilyen-olyan elvtársi bizottságokban dőlnek el. És hogy miként segítenek Lendvaiék a bebukott hiteleseken? Példa rá az egyedülálló özvegyasszony, akit a kommunisták és a gárdisták összefogása dacára a rendőrség az utcára rakott. Az MSZP választási madzagját hosszan kell szopogatni, hogy a hamisított mézet érezni lehessen rajta.