Őstermelői piac Máriaremetén

Máriaremetén kéthetente, havonta őstermelők és hazai feldolgozók gyűlnek össze, hogy kizárólag honi zöldségüket, gyümölcsüket, egyéb portékájukat kínálják a fővárosiaknak. Az árak nem elrugaszkodottak, a minőség is elsőrangú. A meghitt kis piac visszacsempész egy darabkát a régmúlt idők hangulatából: az árusok és a rendszeresen visszatérő vevők ismerik és tisztelik egymást, az eladók nem pusztán üzletet kötnek, beszélgetnek és főzési-felhasználási tanácsokat is adnak vásárlóiknak.

Fehér bab: 600 forint/kg
Tarkabab: 500 forint/kg
Napraforgómag: 100 forint/kg
Dióbél: 1400 forint/kg
Mák: 800 forint/kg
Lencse: 500 forint/kg
Cékla: 120 forint/kg
Sütőtök: 140 forint/kg
Fokhagyma: 1000 forint/kg
Kelkáposzta: 150 forint/kg
Sárgarépa: 150 forint/kg
Burgonya: 150-300 forint/kg
Zeller: 150 forint/kg
Tojás: 30 forint/db
Akác- és hársméz: 1350 forint/950 g
Házi túró: 1000 forint/kg.

Hatalmas magyar trikolórt lobogtat a fagyos decemberi szél a máriaremetei templomkert mögötti alkalmi piacon. Szilágyi Zsolt főszervező elmondja, télen és a nyári szabadságok ideje alatt havonta egyszer tartanak piacnapot, egyébként kéthetente vásárolhatnak az emberek a kizárólag hazai árut kínáló vásárban. Van miből válogatni: a zöldségtől a termelői mézen, sajton, boron át a hústermékekig, fenyőfáig mindent megtalál egy helyen a vevő. Az árusoknak nem kell helypénzt fizetniük, cserébe annyi a szervezők kérése, hogy a többi piac árainál ne kínálják portékájukat drágábban.
A tér közepén egy sátor alatt asszonyok serénykednek: kóstolót kínálnak a vásárlóknak, majd útba igazítják őket, hogy a megízlelt terméket merre találják. A kolbászt a tatabányai Palatin Kft. hozza hűtőkocsival, a kínált „katona” ízletes, náluk kezdem a vásárlást. Árulnak mangalicából készült termékeket is, az eladók pedig folyamatosan szorgoskodnak. A mangalicaszalonna kilója ezerötszáz forint, a kolozsvárié 1800, az angolszalonnáért kétezer-négyszáz forintot kérnek. Egy férfi sonkát, kolbászt, szalonnát is vesz, azt mondja, mindig idejár, most kicsit több terméket vásárolt, mert beteg feleségének viszi.
De más finomságok is kaphatók a piacon: a Pátyról érkezett Koppány a mangalica mellett szürkemarhából és bivalyból készült kolbásszal csalogatja a vásárlókat. Asztalukon kapható szajmóka is (mint megtudom, egyes helyeken gömböcnek hívják), ami a mangalica vakbelébe töltött szürkemarha vastag szalámi. Ennek kilója 3900, a mangalica páros kolbászé 3600 forint. Bivalyból készült terméket még nem ettem, gyorsan a kosaramba kerül egy kis rúd kolbász. – Van-e még a szeleteltből, mert otthon már megettük, amit az imént vettem? – lép az eladóhoz egy középkorú hölgy, és boldogan nyugtázza, hogy a szalámiból maradt még két csomaggal.
Visszatérek a kóstolóhoz: a savanyított erdei gomba igen ízletes. A terméket az aggteleki Koltay házaspár állítja elő. Pultjukon somból, kökényből, bodzából, galagonyából és csipkéből főzött, tartósítószer-mentes lekvárok sorakoznak, a 230 grammos kiszerelésért kilencszáz forintot kérnek. Az erdei gombákat (vargánya, róka, őzláb) nemcsak savanyúságnak teszik el (azok 370 ml-es üvegeiért kétezer-egyszázat kérnek), hanem szárított formában is kínálják. Ebből teszek kosaramba, és a gomba mellé nemcsak a felhasználási javaslatot, de még receptötleteket is kapok a szívélyes termelőktől.
– Vegye meg, drága uram, ez örökre eltart! – kínálja kézzel készített, gyönyörű terítőit egy erdélyi idős asszony a bejárathoz közel; de Hargita megyéből érkeztek a szalmafonat karácsonyi díszeket árulók is.
Érdről hozzák a kézzel, csak gyümölcsökből és magvakból előállított édességeket, mellettük Pilisszentivánban sütött házi pékárut kínálnak. A lajosmizsei Cserényi méhészet standjánál két nyugdíjas- korú hölgy vásárol. Mondják, a közeli idősek otthonából jöttek, s minden alkalommal kilátogatnak a vásárba, hogy vegyenek a fiúktól az aranysárga édesítőből. A két törzsvásárló a méz mellé karácsonyi ajándékként egy-egy mézeskalács szívet is kap.
A kellemes karácsonyi muzsika hangjaira tokaji aszút kóstolok, igen ízletes, mellettük szűrt házi barna és világos sör kapható. Szarka János Zsolt sajtjai „csak” két hétig állnak el, nem véletlenül: ősi recept alapján, tartósítószer nélkül készülnek. A hozzáadott alkotóelemek között csak túrót, vajat, sót, borsot és szódabikarbónát találhatunk a kaporral, fokhagymával, lilahagymával és egyéb finomságokkal ízesített sajtokban. Egy középkorú házaspár érkezik a pulthoz, korábban is vettek már Szarka úr termékeiből, így ezúttal is kétfélét vásároltak. Megkóstolva a sajtot, állíthatom: megéri az 1850 forintot kilogrammja.
Mellettük forralt bort és sült gesztenyét kínálnak cserkész fiúk, és a piac centrumában tűz pattog: az átfagyott vásárlók itt melegedhetnek fel.
A zöldségeseknél is nagy az érdeklődés (bár amint azt több termelőtől is megtudom, máskor jóval nagyobb a forgalom, bizonyára a hirtelen jött kemény hideg riaszthatott el sokakat). – A felvásárlók, a kereskedők sokkal többet kaszálnak a zöldségen, mint maga a termelő – mondja a Kecskemétről érkezett Asztalos Csaba, amikor arról érdeklődöm, megéri-e Bács-Kiskunból a fővárosba szállítani az árut. – Amit itt kapunk, friss, egészséges, az áruk is kedvező, de akkor sem a multiknál vennénk a kétes eredetű termékeket, ha itt ugyanannyit, netán többet kérnének, mint a nagy láncoknál – csatlakozik Gyurkovics Gizella a beszélgetéshez, aki éppen pirospaprikát vásárol. (Mondja, szegedi létére is Asztalosék paprikája mellett voksol, mert az „íze és a színe is fantasztikus”, így megéri az ezerháromszáz forintot a fél kiló fűszer.) Leszögezi: támogatnunk kellene a magyar gazdákat, hogy lássák értelmét annak, amivel foglalkoznak. Egyetért vele a termelő is, aki szerint nem pár ezer forintos támogatást kellene a kormánynak adni, hanem piacot. – Hadd termeljünk és áruljunk! – üzeni Asztalos Csaba.