Ösztöndíjasok tárlata

Négy képző-, valamint két-két ipar- és fotóművész veheti át ma délután a Magyar Alkotóművészek Házában a Hungart Egyesület 2010. évi ösztöndíját. Ez alkalommal nyitják meg a tavalyi ösztöndíjasok beszámoló tárlatát, és mutatják be annak a könyvsorozatnak az első öt kötetét, amely az eddig díjazott majdnem nyolcvan alkotó közül ötnek a munkásságát mutatja be.

Hogy milyen jelentős eseményről van szó, azt aligha kell bizonyítani azok előtt, akik folyamatában ismerik a kortárs magyar művészet támogatásának a változásait a rendszerváltozás utáni időszakban. Az ösztöndíj jelentőségét néhány évvel ezelőtt abban is jól le lehetett mérni – fogalmaz Sárkány Győző, a Hungart Egyesület elnöke –, hogy az alkotók évről évre olyan nagy számban pályázták meg, hogy olykor az egykori bölcsészkari túljelentkezéshez volt hasonlítható a pályázók és az ösztöndíjat elnyert alkotók aránya. Az utóbbi években éppen a pályázatok kezelhetetlenül nagy száma miatt tértek át a kiírók a meghívásos rendszerre.
Az egyik oldalról nyilván vannak az érdeklődésnek komoly egzisztenciális okai is, hiszen a pályakezdés időszakában odaítélhető szakmai ösztöndíjak rendszere mára nagy vonalaiban kialakult ugyan, a későbbi alkotó periódusokra vonatkozóan azonban távolról sem mondhatjuk el ugyanezt. Van azonban egy másik oldala is a pályázó és az ösztöndíjat folyósító egyesület közötti kapcsolatnak: az, hogy a Hungart egyéves ösztöndíjának odaítélésében a szakmai szempontok játsszák a döntő, mondhatni kizárólagos szerepet. Ennek a szempontnak a fontosságát akkor érezhetjük át a tárasaság elnöke szerint, ha arra gondolunk, hogy az ösztöndíjat végső soron a művésztársadalom egésze juttatja a kiválasztottaknak az utóbbi években egyre erősödő szakmai zsűrik közbeiktatásával.
A minőség, a szakmai szempontból tartalmas program alapján támogatja a magyar vizuális művészek 1997-ben létrehozott közös jogkezelő szervezete a különböző művészeti szövetségek, társaságok munkáját is. A mintegy ötven támogatott szervezett között ott van a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége, a Magyar Képző- és Iparművészeti Társaságok Szövetsége, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete (MAOE), valamint a fiatal képző-, illetve iparművészek egyesülete is. Ahogyan az utóbbi évek fejleményei mutatták, olykor szó szerint életmentő volt a támogatás, hiszen a kulturális minisztériumtól várt összegek késése vagy elmaradása miatt egy-egy jelentős szellemi, művészi energiákat tömörítő csoportosulás olykor még a villanyszámláját vagy a postaköltséget sem tudta kifizetni. Hasonló okok miatt fontos az a szociális támogatás is, amely a Hungarttól a MAOE szociális bizottságán vagy a képzőművészek szakszervezetén keresztül érkezik el az alkotókhoz.
A Hungart immár tizenkét éves munkával felépített támogatási rendszerének központi eleme, a Hungart-ösztöndíj elnyerése jóval több, mint afféle korrekt megállapodás, illetve teljesítés két szerződő fél között. Egyféle önarcképet rajzol a kortárs magyar művészetről, beleértve az alkotókat s az alkotótevékenység támogatására vállalkozó szervezeteket. Megmutatja vagy jelzi legalább, mely alapkérdések kapnak hangsúlyt az ezredfordulón, milyen sajátszerűségek, értékek és hiányok jellemzik a mai magyar képző-, ipar- és fotóművészetet – fogalmaz Sárkány Győző, aki úgy véli, a díjazottak munkássága összességében érzékelteti a kortárs magyar művészet kibontakozásának az irányát is. Szükség van ehhez a saját hagyományok és a nemzetközi törekvések kínálta lehetőségek együttes vállalására, az örökség bátor egyéni vállalásokkal történő gazdagítására, olyan egyéni teljesítmények sorára, amelyeknek köszönhetően a magyar kortárs művészet alapjában egységes, sajátos értékrendet képes kialakítani, felmutatni, s jobb önszerveződéssel talán egyszer érvényesíteni is az ittenivel egyre több ponton érintkező külvilágban.
A Hungart 2008-as ösztöndíjasainak beszámoló tárlatának névsora – Haraszty István szobrász-, Molnár László József grafikus-, Somogyi György és Vojnich Erzsébet festő-, Polgár Ildikó porcelán-, Polgár Rózsa textil-, Máté Bence és Tóth József fotóművészek – is érzékelteti, hogy ilyen vagy olyan módon mind a nyolc kiállító érinti a fenti kérdéseket. Kétségeket, kérdéseket fogalmaznak meg, nemcsak a kortárs művészet helyzetével, lehetőségeivel, de tágabban a kultúra állapotaival, a mai magyar társadalom, az emberiség helyzetével, az „emberi állapottal” kapcsolatban. Hasonló a helyzet azokkal is, akik ma vehetik át a Hungart Egyesület 2010-es, másfél millió forinttal járó ösztöndíját. Három év elmúltával újra van életműdíjas is (2006-ban, a magyar forradalom ötvenedik évfordulója tiszteletére Csernus Tibor festőművész kapta), ezúttal Konok Tamás Kossuth-díjas festőművész személyében. A további ösztöndíjasok: Kovács Péter Balázs képző-, Regős István festő-, Mata Attila szobrász-, Molnár Kálmán grafikus-, Tóth Zoltán ötvös-, Kocsis István Tamás és Benkő Imre fotóművészek.
A Hungart éppen most megújult honlapján – magyarázza a társaság elnöke – az érdeklődők az ő munkásságuk alakulását, kiállításaikat éppen úgy figyelemmel kísérhetik, ahogyan az eddigi ösztöndíjasokét. A szervezet székházában pedig megteremtik a körülményeket ahhoz, hogy a díjazottak műveinek kamarakiállításokon való bemutatásával, eszmecserék, viták rendezésével szellemi központ alakuljon ki, amely újra csak elősegítheti új művek létrehozását. Hasonló a helyzet a Hungart Könyvek most induló sorozatával is, teszi hozzá Sárkány Győző, amelynek most megjelent öt kötete Csernus Tibor, Kopasz Tamás, Lovas Ilona, Tóth György és Zsemlye Ildikó munkásságát mutatja be. A tervek szerint évente további öt kis monográfiával bővülő, a kortárs magyar művészetre kevés figyelmet fordító magyar könyvpiacon a sorozat bátran hiánypótlónak nevezhető, s mivel könyvesbolti forgalomba kerül, a kiadó reményei szerint hozzájárulhat a jelenkori magyar művészet szellemi értékeinek minél szélesebb körű bemutatásához és megőrzéséhez.