Gombaszedők számára nem volt jó az idei év. Hol a szárazság volt túl nagy és túl hosszú, hol a csapadék, s ha történetesen épp elég eső esett, utána nem felmelegedés, hanem hideg következett. Ha az éves mérleget november közepén kellett volna meghúzni, alighanem nagyon adós maradt volna a természet a hűséges barátai iránt. A gombász azonban nem mérlegel, hanem reménykedik. Különösen akkor, amikor a jelek kezdenek kedvezővé válni. Eső után olykor ki-kisüt a nap, a szombati szentendrei piacon pedig, ha nem is halmokban, de többféle gomba is megjelenik: főleg őzláb, mellette azonban csoportos tőkegomba, lila és fenyőpereszke is.
Hogy mindegyikből aligha szedek majd, úton a Lajos-forrás felé, az már az első pillanatban nyilvánvalóvá válik, hiszen főként tölgyeseken keresztül vezet majd az út a pereszkével kecsegtető fenyveshez, ahova a Dömörkaputól a Sikárosi- rét felé vezető út, a Bükkös-patak mentén aligha jutok el a korai sötétedés miatt. Kezdetben őzláb sem nagyon mutatkozik, pedig a ritkás tölgyerdőt járom, hiszen a szakember szerint ilyenkor az őzláb „a tisztásról az erdőbe költözik”. Na de milyen erdőbe? Kérdezgetem a csúszós úton, amelynek mélyedéseit alkalmi dagonyának használják a vaddisznók, alig hagyva száraz helyet a sűrű újulat szélén. Talán épp egy megcsúszás kellett hozzá, hogy a sűrűség felől választ kapjak a kérdésre egy szépen fejlett őzláb formájában. Azután már csak újra és újra be kel pillantanom a sűrűn egymás mellé nőtt tölgyfák közé, hogy jólesően érzékeljem: az előrejelzésekben nem kellett csalatkoznom. Éppen megtelik a kosár – az őzláb mellé került egy-két „csokor” csoportos tuskógomba is –, amikor az eső újra elered, figyelmeztet, ideje hazafelé venni az irányt. Útközben aztán újra kisüt a nap, mintha csak azt akarná mondani: a gombászás folytatódhat a jövő héten is.
origo.hu
Megkínoztak egy nőt a pátrohai horrorházban
