Remekművek közvetlen közelről

Német nyelvterületen még sohasem rendeztek a témában olyan átfogó kiállítást, mint amilyet a bécsi Albertina látogatói láthatnak 2009. szeptember 11. és 2010. január 10. között Impresszionizmus – Hogyan kerül a fény a vászonra? címmel. A kétszáz kiállítási tárgy között a legnagyobb mesterek főművei, valamint festőeszközök, művészrelikviák is láthatók.

Hogy hosszú sorok álljanak az egyik legnépszerűbb, leglátogatottabb bécsi kiállítóhely, az Albertina előtt, ahhoz Caillebotte, Cézanne, Courbet, Degas, Gauguin, Manet, Monet, Pissarro, Renoir, Signac, Sisley, Toulouse-Lautrec és Van Gogh művei önmagukban elégségesek lennének. Hogy a bemutatott művek a világ nagy gyűjteményeiből érkeznek néhány hónapra a császárvárosba, az éppen olyan jó ajánlólevél, mint az, hogy az összeállítás gerincét képező hetvenöt darabos kollekció egy olyan nagy magángyűjteményből került nem is olyan régen a kölni Wallraf-Richartz múzeumba, amelynek a létezéséről a nagyközönség jó része legfeljebb hallomásból értesült. Néhány mű pedig az Albertina gyűjteményéhez tartozik, amely azóta, hogy a Batliner-kollekció birtokosa lett, kiváló grafikai gyűjteményből Közép-Európa egyik legfontosabb modern művészeti központja lett.
Valami hasonló történt itt néhány évvel ezelőtt, mint Kölnben, ahol Gérard J. Corboud 2001-ben örökös letétként a Wallraf-Richartz múzeumnak adományozta képeit. A neves kölni gyűjtemény felvette a gyűjtő nevét, így neve a következőképpen hangzik: Wallraf-Richartz-Museum & Fondation Corboud.
A svájci gyűjtő feleségével évtizedeken át élt a Rajna-parti városban, mielőtt 1980-ban visszaköltözött volna hazájába. Egyszerre jellemzi őt a csillapíthatatlan gyűjtőszenvedély és a művek nagy nyilvánosság előtti megmutatásának a szándéka. A gyűjtő véleménye szerint „Egy múzeum sohasem lehet statikus. Az épületnek élnie kell, ezért kincsei egy része a raktárban van, vagy utazik.” Ennek az utazásnak egyik jelentős állomása az Albertina kiállítása, amely betekintést kínál a remekművek születésének történetébe, az impresszionista festészet technikájának, eszköztárának műhelytitkaiba.
A rendezők a „legilletékesebb” tanúkat szólították meg: számos eredeti művésztárgyat, festőeszközt felhasználva idézik meg az impresszionizmus, a posztimpresszionizmus, a pointillizmus művészeinek mindennapjait, bemutatva, hogy az egyes motívumokhoz való közelítésből hogyan születik meg a kép. Olyan különlegességek szerepelnek a többi között a kiállításon, mint Vincent van Gogh perspektívakerete és palettája, Georges Seurat palettája, vagy éppen egy balettcipő a táncosok világát számos alkotásán megidéző Edgar Degas gyűjteményéből.
(Impresszionizmus – Hogyan kerül a fény a vászonra? Bécs, Albertina, január 10-ig.)