Reményfutam

Két elvesztegetett év után versenyt fut az idővel Ukrajna. Az utóbbi hónapokban látványosan felgyorsultak a munkálatok, azonban az Európai Labdarúgó-szövetséget ez még nem győzte meg a Cardiffban többek között éppen a magyar–horvát pályázat ellenében meghirdetett nagy keleti nyitás helyességéről. Az UEFA a jövő hét közepén dönt arról, hogy a már jóváhagyott négy lengyel helyszín és Kijev mellett Donyeck, Harkov és Lvov is alkalmas-e a 2012-es labdarúgó-Európa-bajnokság fináléjának rendezésére.

Mind az UEFA, mind pedig Ukrajna számára hatalmas a tét. Ám míg az Európai Labdarúgó-szövetség csupán a presztízsét kockáztatja, addig Ukrajna számára egy esetleges újabb szekunda az ölébe hullott integrációs és modernizációs lehetőség elpackázását is jelentené. A Michel Platini vezette szövetség ugyanis korántsem kizárólag a térség labdarúgásának elismeréseként, még csak nem is a felzárkózás gyorsításának reményében hozta helyzetbe Kijevet. A keleti nyitás túlmutat a sportszakmai szempontokon. Egyrészt megcélozza e hatalmas, majdnem szűz piac meghódítását, másrészt a politikai döntéssel segít még inkább a Nyugathoz rántani Ukrajnát. Két éve még beszélhettünk az úgynevezett narancsos forradalom jótékony píárhatásáról, s Európa futballgurui némi jóindulattal nyugodtan bízhattak abban, hogy a lengyelekkel megerősített, az átalakulás útjára lépett ukránok nemzeti ügyként kezelik az Euro 2012-t.
Kijevben kétségtelenül mindenki érzi, hogy ez az esemény igazi kitörési pont lehet az ország számára, közben azonban elszállt az öt évvel ezelőtt még ugyancsak lobogó lelkesedés. Ukrajnát mély depresszióba süllyesztette az azóta állandósult politikai instabilitás és az ehhez járuló súlyos gazdasági válság. Ez a közhangulat annak ellenére rányomja a bélyegét az Európa-bajnokság előkészületeire is, hogy senki sem kérdőjelezi meg a rendezvény fontosságát, s szavakban legalábbis mindenki kiáll mellette. Most már csak az a fontos, hogy tettekkel, így például zökkenőmentes finanszírozással biztosítsák az Eb sikerét.
A legjobban talán az ukrán foci erős embere, a nemzeti labdarúgó-szövetség mindenható elnöke, Hrihorij Szurkisz szorít az UEFA pozitív döntéséért. Nem véletlenül, hiszen az Euro 2012 kicsit az ő személyes ügye is, s senki sem vitatja, hogy nélküle most szó sem lehetne kijevi döntőről, s a lengyelek sem készülhetnének a nagy megmérettetésre. „December 11-én másodszor szerezhetjük meg a rendezési jogot!” – fogalmaz Szurkisz, elismerve, hogy jogos volt Platini májusi sárga lapja, amellyel az UEFA elnöke pótvizsgára küldte Donyecket, Harkovot és Lvovot, s nem bólintott rá még a kijevi döntőre sem. Szurkisz nem titkolja, számára megalázó lenne, ha nem az eredeti terveknek megfelelően, a két ország négy-négy városában rendeznék az Európa-bajnokság fináléját, s arról sem akar hallani, hogy a döntő esetleg nem Kijevben, hanem Varsóban lesz. „Ez az Eb teljesen átalakítja a világról alkotott képünket! Végleg európaiakká tesz bennünket!” – szögezi le optimistán. Még konkrétabb Markijan Lubkivszkij, az ukrán szervezőbizottság diplomatából lett elnöke. „Az Euro 2012 nem kizárólag a futballról szól, inkább nevezhető egyfajta geopolitikai projektnek, amelynek segítségével Ukrajna mindenkinek megmutathatja a szebbik arcát. Döntésével az Európai Labdarúgó-szövetség esélyt adott az infrastruktúra modernizálása és a gazdaság előrelendítése mellett Ukrajna nagy nyitására is. Ilyenformán az UEFA nem kis részben az Európai Unió feladatait is magára vállalja. Ezért aztán míg Ausztria és Svájc számára az Eb csupán nagyszabású futballünnep volt, addig számunkra az Euro 2012 ennél többet jelent. Olyan lökést adhat Ukrajnának, amely hosszú időre meghatározhatja jövőbeni fejlődését. Míg Európa számára a biztonság zónájának kelet felé tolása a tét, addig e rendezvény számunkra politikai esély az integrációra, a modernizálódásra” – fejti ki Lubkivszkij.
A tét nagyságát nézve még meglepőbb, hogy Ukrajna majd másfél éven át szinte semmit sem tett a siker érdekében. Kevés a nívós szálloda, a nagy távolságok ellenére az autópályák hossza és színvonala sem igazán üti meg az elvárt európai szintet, egy-egy repülőtér pedig még mindig vidéki pályaudvarra emlékeztet. Csak tetézte a bajt az egyre mélyülő politikai és gazdasági válság. Aztán fél éve hideg zuhanyként érte a szervezőket Platini szigorú figyelmeztetése. Az UEFA ukrán oldalról kizárólag Kijevet fogadta el végleges rendezőként, s a másik három város számára mostanáig adott határidőt az előkészületek felgyorsítására, a szükséges garanciák bemutatására. Aztán a lépéskényszerben lévő ukránok összeszedték magukat, és fél év alatt nagyobb előrelépést mutattak fel, mint előtte egy év alatt. A kijevi olimpiai stadion körül zajló viták lezárultak, s megkezdődött az átépítés. Halad a Boriszpili repülőtér bővítése is. A tervek szerint jövő áprilisra kész lesz a fapados járatok számára készülő F terminál, a nyárra felújítandó B-hez hasonlóan nemzetközi járatokat fogadó D terminál pedig 2011 végén fogadhat utasokat. Harkov az egyik helyi oligarchának köszönhetően éltanulóvá lépett elő, Donyeck új stadiont épített, s vontatottan ugyan, de a sor végén kullogó Lvovban is elkezdődött valami. Juscsenko elnök még megvétózta a finanszírozást célzó egyik törvényjavaslatot, de a politika is összekapta magát. A munkálatok felgyorsulását látva mintha az UEFA illetékesei is megnyugodtak volna egy kicsit, s a legutóbbi helyszíni szemle után kellemes meglepetésüknek adtak hangot.
Talán a sportinfrastruktúrával van a legkevesebb probléma. Donyeck és Harkov már most modern stadionokkal várja az Eb-t. A kelet-ukrajnai bányászvárosban az UEFA-kupa-győztes Sahtar tulajdonosa, Rinat Ahmetov 400 millió dollárból 51 ezer néző befogadására alkalmas, világszínvonalú létesítményt építtetett. A minden igényt kielégítő Donbassz aréna a Forbes magazin szerint ott van a világ tíz legmodernebb stadionja között. Harkovban ma adják át a 41 ezer férőhelyes, 57,1 millió euróból felújított arénát. A 85 millió eurós költségvetésű, 33 ezer nézőt befogadó lvovi stadionnak ugyanakkor még csak az alapjait rakták le, lelátóknak még nyomuk sincs. Az eredeti tervekben a döntő helyszíneként megjelölt kijevi olimpiai stadion teljes rekonstrukciója szintén folyamatban van. A mintegy 10 ezer VIP-hely és a több mint ezer újságírót befogadni képes sajtóterasz kialakítása miatt az egyik oldallelátót lebontották, az építkezés azonban gőzerővel folyik. Az 1923-ban átadott s legutóbb 1999-ben felújított 69 ezres létesítmény mintegy 211 millió eurót felemésztő átépítését teljes állami finanszírozásban 2008 végén kezdték el, s jelen állás szerint 2010 végére készül el; 2011 júniusára fejezik be a lelátókat befedő tetőszerkezetet, és a tervek szerint júliusban kerülhet sor a többfunkciós stadion avatómérkőzésére. A problémát elsősorban az okozza, hogy az UEFA előírásai szerint egy évvel a kontinensviadal kezdete előtt késznek kell lennie valamennyi létesítménynek, azaz a csúszás miatt mind Kijevben, mind pedig Harkovban rendkívül szűk határidővel dolgoznak. A csapatok számára előírt edzőközpontokkal aligha lesz probléma, hiszen a tervezett 28 többsége ma is működik, csupán némi átalakításra vagy bővítésre szorul.
Még lassabban halad a repülőterek bővítése. Ez pedig kulcskérdés, mert a mintegy másfél millió vendég nagy része légi úton érkezik. Az óránkénti áteresztőképességet legalább meg kell tízszerezni mindenütt. Az ideálistól még Kijev és Harkov is messze van, a főváros központjáig tervezett gyorsvasútról már lemondtak, de itt legalább annyira már felgyorsult az építkezések üteme, hogy csak Lvovban és Donyeckben kell megfelelő garanciákat bemutatni arra vonatkozólag, hogy a szükséges fejlesztések elkészülnek az Eb rajtjára. Nem véletlenül, hiszen egyelőre mindkét helyen tragikus a helyzet.
A szálláshelyek tekintetében szigorúak az UEFA előírásai, s fél éve még egyik város sem felelt meg ezeknek a kívánalmaknak. Csak Kijevben például 1950 öt-, csaknem ötezer négy- és négyszáz háromcsillagos szállodai helyre van szükség. Az utóbbi hónapokban ugyan megháromszorozták az UEFA, a szponzorok és a csapatok számára lekötött szobák számát, ugyanakkor a négy- és ötcsillagos hotelekben igénybe vehető szobák száma még mindig az előírt minimum alatt van. Szállodákkal Donyeck áll a legrosszabbul, ezért az UEFA elfogadja a két órára lévő Mariupol és Szvjatogorszk hoteljeit is. A szervezők ezenkívül több helyen lakatlan kaszárnyákat alakítanának át, és bennük szállásolnák el a vendégeket. E téren a legtöbb problémát a magántőke és a helyi tapasztalat hiánya, a külföldi befektetők bizalmatlansága okozza.
Ukrajna a bajok ellenére szeretné megragadni az esélyt, ezért lehetőségeihez, mentalitásához mérten kétségkívül nagyobb sebességre kapcsolt. Az ismert sportújságíró, Valentyin Scserbacsev úgy véli, ez elegendő lesz az UEFA illetékeseinek meggyőzésére. Nem mentségképpen, de emlékeztet arra, hogy Portugáliában is vontatottan kezdődött a munka, s egy évvel a nyitány előtt nem állt készen a központi aréna; a görögök is csak kilenc hónappal az olimpia előtt kezdték el az atlétikai stadion építését. „Nincs lehetetlen! Csak bíznunk kell magunkban!” – jegyzi meg, hozzátéve, hogy Varsóban még lelátó sincs, a lengyelek mégis már a döntőről álmodoznak. „Ismerni kell az ukrán gondolkodásmódot!” – fejtegeti egyik ismerősöm is. Ez így van. Az előkészületeket látva három éve sokan nem hittek például abban sem, hogy botrány nélkül lezajlik az eurovíziós dalfesztivál döntője, aztán az utolsó pillanatban minden a helyére került, s a siker sem maradt el. Valahogy így lesz ez most is. A jövő heti döntés előtt a kérdés csupán az, hogy az európai futball tisztviselői két év után elég jól kiismerik-e magukat Ukrajnában.