Ma nyolcvanéves Seregi László koreográfus. A Magyar Nemzeti Balett együttese egyik legszebb alkotásával, A makrancos Kata című koreográfiával ünnepli a jeles eseményt az Operaházban.
Amikor Maurice Béjart Salvador Dalíval és Jean Cocteau-val egy nizzai kávéház teraszán ötlötte ki a forradalmi balettet, akkor nekem Zsdanov elvtárs brosúrájából kellett bifláznom a művészi ideológiát – jellemezte Seregi László koreográfus, egy kelet-európai táncalkotónak milyen hátrányt kellett leküzdenie a nyugat-európai művészekkel szemben. Mégis: Seregi ideológiáktól és politikai viharoktól is szabadon szárnyalhatott a táncban, és egyik reformátora lett a klasszikus balettnek.
Érhető cselekmény, érzelmek, szépség, katarzis – Seregi Lászlót újítóként is ezek a tradicionális eszmék vezérelték a nagybetűs színház világában. Kívülállóként került a pályára, az Operaházba, végül igazi balettköltővé vált.
Pályáján 1968 hozta meg a nagy áttörést. Seregi ekkor alkotta meg első egész estés koreográfiáját, a Spartacust, amelyet világszerte ma is jegyeznek: az egyik legjobb, legszenvedélyesebb mű, amely a gladiátor hős történetét feldolgozza. Tánckomédiája, a Sylvia és a harmadik, A cédrus is méltó folytatása a munkásságának.
A Rómeó és Júliával 1985-ben megalkotta első Shakespeare-balettjét. Szép és klasszikus mű. Ezt követte 1989-ben a Szentivánéji álom, majd 1994-ben kedves darabja, A makrancos Kata. Seregi tíz nagykoreográfiával nem tartozik a legtermékenyebb táncalkotók közé, ám megkerülhetetlen alkotó. Szépséget, örömöt adni a nézőnek – példaértékű vállalkozás.
origo.hu
Tiszta vizet öntünk a pohárba – ennyibe kerül egy lángos a Balatonnál
