Fotó: Tóth Tibor„ title=”Fotó: Tóth Tibor„ vspace=”4„ width=”350„ height=”229„ align=”left„ />Bejártuk Tolnát, Somogyot (és Baranyát. Ez az első tájegysége Magyarországnak, ahol végére jártunk a tágabb külvilág elől rejtőzködő régi emlékeinknek: e mostanin kívül még hat meglátogatott, lefényképezett középkori eredetű templomunk vár a megjelenésre sorozatunkban. Más vidékeken folytatjuk a jövőre tizedik évébe lépő gyűjtőmunkát, hacsak nem kerül elő újabb román kori falrészlet, ablak, gótikus kapuzat a kései vakolatrétegek alól a Dél-Dunántúlon, mint a túronyi református templom renoválásakor 2000-ben. A műemlékjegyzék úgy tanúskodik a hazánk sérelmére elkövetett bűnökről, mint egy perdöntő vallomás, szakértői vélemény a bíróság előtt. Igazán kár, hogy nincs a világon olyan ítélőszék, ahová a panaszunkkal fordulhatnánk.
A Balatontól délre eső országrészünket letarolta a hosszú török hódoltság. A somogyi dombok és a Mecsek erdeinek rejtekében talán két tucat épített emlékünk maradt meg az Árpád-házi királyok idejéből, s még a gótika korából sincs tíznél több „épkézláb” templomunk a Balatontól délre. A török hadi út mentén fekvő Tolna megye középkori hagyatéka szinte csak okleveles adatokból állítható össze, s csupán néhány romot, kiásott alapot és átépített gótikus templomot mutat be a CsaTolna Egyesület kitűnő honlapja.
Somogyszil község a török hódoltság után került Somogy vármegye fennhatósága alá, amikor 1696-ban – gróf Esterházy Pál nádor rendeletére – a hegyháti járást elcsatolták Tolnától. A Koppány folyó völgyétől délre, Igal város szomszédságában található község neve – Scilu alakban – 1138-ban jelenik meg írásban a dömösi bencés prépostság birtokadományozó levelében. Jelentése: szilfával benőtt, szilas erdő (régi neve elé 1864-ben kapcsolták megkülönböztetésül a Somogy előnevet). Szil 1329-ben újra felbukkan egy oklevélben, majd plébániája szerepel az 1332 és 1337 közötti pápai dézsmajegyzékekben. A XV. században mezővárosi rangra emelkedik. 1551-től majd másfél évszázadig a (török)koppányi szandzsákbég uralma alá tartozott, maradék lakói a felszabadító háborúban hajdúszabadságot nyertek vitézségükért. A népfogyatkozást német ajkú telepesek beköltöztetésével orvosolták az 1700-as évek elején; a XVIII. században Szil visszanyerte pecséthasználati jogát, és jelentős gazdasági fejlődésen ment keresztül. 1891-ben 2672 magyar és német lakost számláltak össze a településen, emiatt nagyon szomorú fejlemény, hogy a jelenlegi népessége már nyolcszáz fő alatt van.
A községen kelet–nyugati irányban áthaladó országútra merőleges, hosszú főutca szélén, kis térségen áll Szil régi temploma. Keletelt tengelyű, egyhajós épület, keskeny szentéllyel, nyugati homlokzata előtti toronnyal. Tiszta arányai, szabályos oldal- és saroktámpillérei első látásra elárulják középkori mivoltát. Nagysága a Mátyás király uralkodása alatt felvirágzott mezővárosok gazdasági erejét tükrözi, az említett tolnai forrás szerint 1483-ban épült. Építőanyaga tégla, védőszentje Szent István király. 1726-ban barokk stílusban átalakították, középkori részletei az 1970-es évek végén történt renováláskor kerültek napvilágra. Szentélyének délkeleti oldalán különösen szép kétosztatú, halhólyagmérműves ablak látható, a torony keskeny emeleti ablakai szintén csúcsívesek. Igen attraktív hatású a barokk órapárkány és a kúpos toronysisak.
Somogyszil egyedi hangulatát a falu minden utcáját kétfelől szegélyező gyönyörű fenyősoroknak köszönheti. Magasságukból és törzsükből ítélve jó negyven-ötven éve gondolhatta egy előrelátó valaki, hogy a sok száz elültetett fenyőfa egyszer majd megszépíti a falut. Megérdemelné, hogy megismerjük a nevét.
origo.hu
Tiszta vizet öntünk a pohárba – ennyibe kerül egy lángos a Balatonnál
