Szent Miklós-templomrom Veszprémben

Veszprém a hagyomány szerint öt magaslatra épült, ebben emlékeztet az ókori Rómára. További hasonlóság a két város között, hogy más-más források – és útikönyvek – szerint e dombok, hegyek száma változó: Rómában tíz, a hepehupás Veszprémben hét magaslatot ismerünk név szerint. Első közülük a Séd által körbefolyt sziklahegy, hátán a Szent István király alapította Szent Mihály-püspökség és -ispánság várával, és még hat régi városrész található a környező dombokon. E középkori településeket régies szóval szegeknek – latinul angulus – nevezték, és összekapcsolták őket az ott épült templom védőszentjének nevével. Már az alapítás korában létezett a Szent Margit-szeg a Sédtől nyugatra, Antiochiai Margit titulusú templomával (a mai Szent László-egyház helyén). Tőle északra volt a Szent Katalin-szeg és a Szent Tamás-szeg. Ez utóbbi temploma Becket Tamásról kapta a nevét a XIV. században, és a Temető-hegyen épült. A Séd völgyétől keletre eső magaslaton feküdt a Szent Iván-szeg – Keresztelő Szent János-egyházával –, a közelében lévő Sárszeg településrészen Vetési püspök épített fürdőt, ispotályt és Szűz Mária-kápolnát az 1470-es években. A várból dél felé vezető országút mentén kialakult Szent Miklós-szeg volt a legjelentősebb középkori városnegyed. A római időkből származó fontos kereskedőút – a via Magna, később via Regia – mentén kalmárok, iparosok, aranyművesek telepedtek le, a község ura a püspök és a káptalan volt. Aligha véletlen, hogy az első ízben 1237-ben említett Szent Miklós-egyházat a kereskedők patrónusának tiszteletére szentelték fel.
A török hódoltság alatt valamennyi veszprémi templom elpusztult. Középkori emlékek csak a székesegyház altemplomában, a Gizella-kápolnában és a Séd-völgyi Margit-kolostorban élték át a vészkorszakot, kisebb részletek kerültek napvilágra a Szent György-rotunda alapjából és a Szent Mihály-templom falából. Az újkorban a város kálváriájaként ismert dombtetőn ma teljességében feltárva, gondosan kiegészítve és konzerválva láthatók az egykori Szent Miklós-egyház falai – mintegy fél méter „magasságban”.
Nem könnyű megtalálni a Veszprém belvárosában, sűrű fákkal teli Erzsébet park fölötti magaslaton, a régi városfal romja mögött rejtőzködő emlékhelyet. Tőle nem messze az 1950-es években épült egyetemi város és az 1992-ben elkészült megyei kórház hatalmas épülettömbjei, körben nagy forgalmú főutak vonják el róla a figyelmet, a megszólított régi városiak is a közeli Laczkó Dezső Múzeumhoz irányítottak felvilágosításért. De azért csak meglett… Tört dolomitkőből épült a templom a XIII. század első harmadában, a körülötte volt temetőt már az épület elkészülte előtt használták: sírjaiból XI. századi királyaink – Salamon, Szent László és Könyves Kálmán – pénzei kerültek elő. Eredetileg egyhajós, keletelt tengelyű épület volt, négyszögletes szentéllyel. Többször bővítették. Nyugati oldalához tornyot építettek, északi falához sekrestyét és csontházat kapcsoltak, hajóját két középpillérrel megkettőzték, végül a szentélyt félnyolcszög-záródásúvá alakították át, és – a saroktámpillérek tanúsága szerint – beboltozták.
A Szent Miklós püspök templom Veszprém 1552. évi török ostromakor pusztult el. Romjai fölé 1747-ben barokk kálváriát emeltek, ennek megmaradt szobrai most a Szent László-egyház előtt állnak. A középkori falakat 1929–30-ban Rhé Gyula tárta fel, újabb ásatását Kralovánszky Alán vezette 1978-ban. A konzerválás és a terület rendezése 2004 és 2006 között történt.