Kézilabda-mérkőzés a Népstadionban, nagy pályán, nagykapura, csapatonként 11 játékossal – ötven éve még teljesen elképzelhetően hangzott. 1959. november 15-én játszottak utoljára hazánkban hivatalos nagy pályás kézilabda-mérkőzést, a fél évszázados évforduló kapcsán alulról jövő kezdeményezésként, a Magyar Kézilabda-szövetség (MKSZ) felkarolásával rendeztek találkozót az egykori játékosok és edzők számára.
A sportágat az 1927-es prágai munkásolimpiáról hozta haza Cséfay Sándor, akinek nevét azóta utánpótlásprogram viseli. Egy évvel később már az első magyar bajnokságot rendezték, a válogatott sikerességét az 1936-os berlini olimpián – ahol Adolf Hitler külön kérésére szerepelt a sportág a programban – a férficsapat harmadik helyezése (kitalálhatták: a németek lettek az elsők), az 1938-as férfi-vb-n szerzett bronzérem és az 1949-es budapesti női világbajnokság megnyerése jelzi.
A találkozón megjelent hetvenkét, nagyjából hetvenes átlagéletkorú exkézilabdázót a szervezők nevében Som Ferenc, az utolsó nagy pályás válogatott leggólerősebb játékosa és Sinka László, az MKSZ elnöke köszöntötte. Jelen volt az 1965-ben Dortmundban világbajnoki címet szerző női válogatott is, amely ugyan már a maihoz hasonló keretek között érte el ezt a sikert, de néhány kerettag még futballpályán kezdte pályafutását.
Szövetségi kapitányuk, Török Bódog, a sportág élő legendája felszólalásában büszkén mondta, hogy a csapat tagjai most is egy asztalhoz ültek, majd kérdésemre a mester a vb-arany elhódításának kulcsai közé sorolta, hogy a játékosok magánéletével is törődtek. „Mert aki a magánéletben nem tud alkotni, az gyökértelen emberré válik. A csapatban volt egy fontos szabály, hogy másnapra senki haragot nem vihet át, ha valami nézeteltérés volt a játékosok között, akkor berendeltem őket a szobámba, és addig nem mehettek el, míg kezet nem fogtak és meg nem puszilták egymást.”
A találkozó üzenetét pedig legfrappánsabban talán Berendi József, az 1958-as vb-7. csapat játékosa fogalmazta meg: „Itt találkozzunk, és ne temetésen.”
origo.hu
Orbán Viktor-interjú a Kossuth Rádióban – élőben az Origón!
