Medgyesegyházán a Luther utcában sétálva észre sem vennénk a református imaházat, ha Molnár Virág lelkésznő nem várna bennünket az épület előtt. A XIX. század végén emelt, fehérre meszelt homlokzata eggyé válik a lakóépületek sziluettjével. A templomban korábban a helyi izraelita hitközség tagjai gyűltek össze, a második világháborúban azonban e helyről is deportálták a zsidó lakosságot, ezért 1950-ben a református egyház kapta meg az épületet.
A kicsiny terembe lépve lehangoló kép fogad: az utcafronti ablakok alatt egy fél méter vastag sávban leomlott a vakolat az átvizesedéstől, a szószék irányában ugyancsak nedvesedik a fal, a mennyezet zöldre pácolt deszkáin is hatalmas fehér foltok éktelenkednek – a tetőszerkezet sürgős cserére szorulna. Az eredeti padok, hajópadlók mindegyike inog, magunk is tapasztaljuk, amikor a lelkésznővel leülve folytatjuk a beszélgetést. Elmondja, a hívek száma folyamatosan csökken (a második világháború első éveiben még közel kétszázan vallották magukat reformátusnak a településen, mára mindössze ketten maradtak). Ahogy az évtizedek során a hívek elhunytak vagy elköltöztek a vidékről, úgy lett egyre elkeserítőbb az épület állaga. A lelkésznő öt évvel ezelőtt került a környékre, s az épület állapota azóta folyamatosan romlott. – Vagy a helyhatóság vásárolja meg a templomot és pályáz forrásokra, vagy én kezdek el kutatni anyagiak után – taglalja korlátozott lehetőségeit Molnár Virág. A helyi védelem alatt álló imaház felújításához 35 millió forintra lenne szükségük.
Átsétálunk a paplakba, a kép itt is szívszorító: az egyik helyiségben a falnak két leakasztott ajtó támaszkodik, a párkány alatt törött fali csempék sorakoznak, mindenfelé omlik a vakolat. – Magyarországon valaminek meg kell halnia, hogy felfigyeljenek rá az emberek, úgy látom, mára kiveszett a folyamatos gondoskodás – jegyzi meg Molnár Virág elképedésem látva.
Rákosi harangot küldött a falunak
Közben kiérünk az udvarra, ahol egy különleges harangláb áll: a rozoga torony hangszerét még Rákosi Mátyás ajándékozta a református közösségnek 1951-ben.
– Furcsa, hogy a pártállami időkben harangot kapott a falu, míg a mostani, konszolidáltabb érában semmi támogatás nem jut az egyháznak – jegyzem meg.
– Konszolidáltabb? – kérdez vissza a lelkésznő keserű fintorral az arcán, hozzátéve, az egyházak folyamatosan csökkenő támogatása további problémákhoz vezethet majd. Örülne, mondja, ha volna olyan vállalkozás, amely segíteni tudná az ötleteik megvalósulását, ám a környéken még a nagyobb városokban sem találni prosperáló céget – a térség gondja egyben az országé is. – A megye akut problémája a munkanélküliség, ami miatt állandó az elvándorlás, bezárják, összevonják az iskolákat, a mezőgazdaság jószerével megszűnt, általában a magángazdaságok sem nyereségesek, ipart pedig nem telepítenek a megyébe, így az emberekben olyan világkép alakult ki, amely az elzárkózás felé mutat. Ezért az itt maradók nem találják a kiutat, és fokozatosan elfordultak Istentől, de a közösségi élet minden más formájától is – fejti ki szomorúan Molnár Virág. Ettől függetlenül minden hó harmadik vasárnapján délután kettőkor ugyanúgy megjelenik, mintha tele volnának a padsorok.
Szavai egybecsengnek Bölcskei Gusztáv tiszántúli református püspök szavaival. Az egyházi vezető a közelmúltban beszélt arról, hogy napjainkra „lényegesen és drasztikusan” csökkent a vallásos emberek száma, és eltűnt a korábbi különbség is falu és város között. A fiatalok körében végzett felmérések szerint a 29 év alattiak közül egyre kevesebben járnak templomba. – Ezek a tények sok kérdést vetnek fel, amelyekre meg kell próbálni megadni a választ – vélekedett a püspök. Hogy a medgyesegyházi templomot mégis élettel töltsék meg, az egyház és az önkormányzat számos tervet dolgozott ki. Molnár Virág szerint esztelenség, hogy az épületben mozi nyíljon (erről szóló hír látott ugyanis napvilágot), úgy képzelik, hogy a restaurációt követően az istentisztelet mellett képzőművészeti kiállítások, felolvasóestek, gyermekeknek szóló irodalmi programok, állandó tárlatok otthona lehetne a templom, ezért fordult a lelkésznő az önkormányzathoz: vegyék meg a templomot.
Nagy Béla (SZDSZ) polgármesternek meggyőződése, hogy „kisüt még a nap a templom fölött”. – Olyan megoldást keresünk, amely garancia arra, hogy megmarad az épület, és nem sérül az egyházi funkció, ezért kutatjuk azokat a pályázati lehetőségeket, amelyeken forrást remélhetünk – magyarázza a település vezetője. Szerinte negyvenmillió forintra nyújthatna be Medgyesegyháza pályázatot, ám míg a pénzt sikerül megszerezni, saját forrásból addig is megpróbálják megszüntetni a beázást, hogy ne romoljon tovább az épület állaga, elbontanák a már összedőlt épületeket is, és kitisztítják a csatornákat.
Inkább pláza,
mint örökségünk védelme?
A református egyház azonban a megyében nemcsak Medgyesegyházán néz szembe megoldandó problémával, nem kell sokat autóznunk, hogy újabb romos állagú épületre leljünk. – Két egyházközség a közelmúltban pályázott 40-40 millió forintra, ám forrásigényüket elutasították – kezd bele történetükbe Mohácsy Nikoletta református lelkész. Magyardombegyház imaháza minden oldalán omlik a vakolat, több helyen egész falrészek dőltek már a földre, főhomlokzatán centiméteres repedések futnak végig. Mellette a paplak rozsdás kerítéskapuja félig a fűbe hajolva jelzi: az épületben rég nincs élet. Éppen húsz esztendeje nem lakja már lelkész a lakot. A ház mellett álló melléképületek ugyancsak életveszélyes állapotban roskadoznak. A lelkésznő elmondja: szeptemberben az önkormányzat segítségével belül kimeszelték a templomot, ám minél előbb alá kellene alapozni, mert építésekor csak faalapot kapott, ezért folyamatosan süllyed.
Ahogy a kunágotai épület is, teszi hozzá, csak ott a beázások okoznak gondot. A református templom a település főútja mentén próbál dacolni az idővel: ugyan távolról nem érzékelhető, de közelebb érve láthatóvá válik, hogy oldalain hosszú réseken süvít be a szél, vakolatát is több helyen ledobta.
– A tetőzet cseréjére most újból pályázunk, ez a legégetőbb munka, talán a szükséges tízmillió forintot most megkapjuk – reménykedik a lelkésznő. Szomorúan teszi hozzá, hogy a vidéket járva folyamatosan tapasztalja: nem foglalkozunk a múltunkkal, a kultúránkkal, nem adjuk meg a kellő tiszteletet őseinknek, ennek a következménye a sok pusztuló épület. – Inkább bevásárlóközpontok emelkednek országszerte – jegyzi meg. Az evangélikus egyház pitvarosi temploma is válságos állapotban van. Ahogy arról lapunk hasábjain korábban már beszámoltunk, 1978-ban egy hatalmas vihar rádöntötte a neobizánci stílusban emelt épület tornyát a templomhajóra, és az imaház belsejét lényegében azóta sem újították fel. Az épület falain olykor ujjnyi vastag, több méter hosszú repedések futnak keresztben, vakolata omlik, több helyen a téglák is kilátszanak.
Megállt az idő a rozsdás toronyórán
Nem idilli a helyzet az ország nyugati felében sem. Az egyik legismertebb késő román kori műemlékünk, a jáki templom vizesedik, s ugyan felújítása megkezdődött, ám a restaurálási munkálatok azóta sem fejeződtek be. A Győr-Moson-Sopron megyei Lébény szintén román stílusban emelt, mészkőből épített templomának állapota az utóbbi évtizedekben kritikus állapotba került. A főhajó déli oldalán és a tornyoknál megrepedtek a falak, két torony megdőlt, a főhajó homlokzatán lévő relief egy darabja pedig a közelmúltban a földre zuhant. Az épület felújításának költségét korábban Mezős Tamás, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnöke nyolcszázmillió forintra becsülte. A Komárom-Esztergom megyei Császárra érve megállapítjuk: a kistelepülés katolikus templomának felújítása sem tűr halasztást. Az épület melletti kertben mindenfelé tetőcserepek hevernek, melyeket egy vihar ereje taszított a mélybe, a kúpcserepet éppen a sekrestyére lökte. A barokk műemlék vakolata is több helyen leomlott, a torony órája rozsdás, rég nem mutatja már az idő múlását.
Koromsötétben lépdelünk fel az ódon falépcsőkön a padlásra. Az itteniek negyvenmillió forintra pályáznak, ami a tetőszerkezet cseréjét fedezné. Kísérőimmel visszafelé megállunk a karzaton, megtudjuk, az orgona több regisztere sem működik; innen a mennyezet repedései is észrevehetőbbek. Író Sándor atya a helyreállítás teljes költségét 120 millió forintra becsüli.
Megsüllyedt a templom alja, az épület belsejébe lépve pedig azonnal szemet szúrnak a falakon végigfutó repedések, mellettük beázik a templom. – A teljes díszítést Dorfmeister István tervezte, minden elem kapcsolódik egymáshoz – magyarázza Bíró Tibor, a katolikus egyház képviselő-testületének elnöke. Ilyen komplex, Dorfmeister tervezte templom alig akad máshol Európában. Vétek volna tovább halogatni a belső restaurációt.
origo.hu
Budapesti csőd: feljelentés született a Rákosrendező-ügyben
