Űrkorszak

Lajka kutya képe Gagarin aláírásával, bélyegsorozat az Apollo–11-ről Neil Armstrong szignójával. Tyereskovából van egy kazal, de akad itt Brezsnyev által aláírt bélyegblokk is – mutatja Pelyhe István, miközben a tiszacsegei üdülőfaluban lapozza albumokba rendezett egyedülálló gyűjteményét. Az egykori csárdatulajdonos nehezen talál vevőt 5296 űrhajós-aláírásra.
Regénybe illő történet ez. Még akkor is, ha leírásunkat a páratlan gyűjtemény tulajdonosánál kezdjük. A középkorú férfi korábban a vendéglátásban dolgozott, halspecialitásairól híres csárdát működtetett a Tisza partján. Gyűjtőszenvedélye már ekkor megmutatkozott: mindent felhalmozott a szikvizes üvegtől a sajtcímkékig. Ezek a tárgyak jól jöttek a csárda hangulatának megteremtésekor, sőt a rendszerváltást követően a vendéglátóhely egyik különtermében a kommunizmus relikviáiból úgynevezett Lenin-szobát alakított ki. Az oktatási céllal létrehozott helyiségben kulcsra zárta a festményeket, vörös csillagokat, kitüntetéseket és bronzfejeket, ám volt, aki kifejezetten kérte, hogy ott szolgálják fel neki a harcsapörköltet. 2000-ben egy csárdába betérő, Kárpátalján dolgozó ismerőse ültetett bogarat a fülébe, amikor űrhajósok által dedikált nagy ukrajnai bélyeggyűjteményről beszélt neki. Pelyhe István érdeklődött a budapesti bélyegszaküzletekben, ahol a szakemberek nem találkoztak hasonló gyűjteménnyel, aztán egy szakkönyvből kiderült, hogy van olyan űrhajózási bélyeg, amely az asztronauta aláírása nélkül is hatvanezer forintot ér.
A kilencvennyolc albumban tárolt, 4789 bélyeget, 506 blokkot, 5296 űrhajós-aláírást és nyolcezer borítéknyi űrhajós-levelezést tartalmazó gyűjtemény alapjait egy Mihail Leonyidovics Babuskin nevű mérnök alapozta meg, aki a hatvanas-hetvenes években a bajkonuri űrközpontban dolgozott magas tisztségben. Kapcsolatai révén jutott hozzá a szovjet és a külföldi posták első napi bélyegzésű borítékaihoz, bélyegeihez, pecsétjeihez, s személyes viszonyba került az űrközpontban kiképzett, onnan fellőtt űrpilótákkal is, így viszonylag könnyen megszerezte értékes dedikációikat is. Időskorában eladta a gyűjteményt egy híres donyecki gyűjtőnek, Bogdan Osztrovszkijnak, aki 1961-től 1968-ig Jurij Gagarinnal, majd az űrhajós halálát követően a feleségével és a leányával is levelezett. Később betegsége miatt eladta a vásárlásokkal kibővített gyűjteményt egy kárpátaljai bélyeggyűjtőnek, aki tovább bővítette.
Pelyhe István korabeli kárpátaljai újságkivágásokat mutat Hasznyuk Józsefről, a nagyszőlősi (Vinogradovo) műanyaggyár egykori galvanizálójáról, aki 1957-ben, az első szputnyik fellövése után kezdett foglalkozni az űrhajózásról szóló bélyegek gyűjtésével. Számos írás mutatja be a férfit és gyűjteményét. Nyikolajev, Popov, Tyereskova repülése után határozta el, hogy levelet ír a hősöknek, s nem is remélte, hogy választ kap. Annál nagyobb volt a meglepetése, amikor küldeményt kapott fényképekkel, az űrhajózást bemutató bélyegekkel és blokkokkal. Elhatározta, hogy kibővíti a gyűjteményt minden olyan hozzáférhető bélyeggel, amelyet bárhol a világon kibocsátottak az űrkutatásról. Levelezni kezdett magyar, cseh, lengyel, bolgár, jugoszláv filatelistákkal. Kollekcióját bemutatták a nagyszőlősi történelmi múzeumban, Kijevben s Moszkvában, a Lenin születésének századik évfordulójára rendezett országos bélyegkiállításon – írják a kárpátaljai újságok.
Ennek a három gyűjtőnek a már egy kézbe került gazdag kollekciójáról értesült a Tiszacsegén élő férfi. A jól menő csárdát vezető vállalkozó többször is elutazott Kárpátaljára, s igen jelentős összegért megvásárolta, majd kombi Mercedesével hazafuvarozta a gyűjteményt. Hosszasan faggatom arról, hogy mennyiért jutott hozzá, de nem árulja el. Aztán kiböki: erején felül vásárolta meg, nyolc számjegyű összegért.
Lemezszekrényben tárolja a félig már osztályozott bélyeg- és fotóalbumokat. Leülünk a hatalmas tölgyfa asztalhoz. Elővesz néhány igen súlyos, vastag könyvet, egy francia és egy amerikai filatelista, illetve űrhajózási gyűjtők számára kiadott katalógust. Aztán kiemel egy fényképet a gyűjteményéből, s tizenkét űrhajós aláírását mutatja a hőskorból, köztük Gagarinét. Sűrűn nyálazza a katalógust, majd rábök egy képre, amely a kezében tartott relikviát ábrázolja. A katalógus szerint hétezer dollárt ér ez a dedikált kép. Megtudom, hogy az űrkutatás kezdetén az űrhajósok sorra járták szülőföldjüket, s a találkozókon rengetegen dedikáltatták velük az előre gyártott fényképeket, posztereket. Később, amikor sokan üzleteltek az ilyen dedikált képekkel, már nem volt mindegy, hogy mit látnak el a kézjegyükkel, fényképet, első napi forgalmazású bélyeges levelezőlapot vagy zászlót, így az űrhajózási emlékek gyűjtése újabb lendületet kapott. Ezért alakult ki mára ez a speciális filatelista ágazat. Az asztalon fekvő, az összes űrhajós fényképét, aláírási mintáit tartalmazó katalógusok határozzák meg a relikviák értékét. Még értékesebbé lehetett tenni (tetetni) például egy aláírt bélyegsort, ha valaki felvitte az űrbe, s úgynevezett „űrpecséttel” vagy jubileumi bélyegzővel látták el. Egyébként az amerikai katalógusban számos olyan levelezőlap látható, amelyeken a korábbi gyűjtők névvel és címmel ellátott pecsétje olvasható, s ma Pelyhe István tulajdonát képezik. Mutat néhány kuriózumot: Lajka kutya képét Gagarin 1962-es dedikációjával. Tévnyomatot Gagarin, Tyitov, Popov és Tyereskova aláírásával, az Apollo–11-gyel holdra szálló Neil Armstrong fényképét az aláírásával, űrkutatási bélyegblokkokat Brezsnyev, majd egy másikat Gorbacsov aláírásával. Van még néhány ezer orosz, amerikai, vietnami, francia, szíriai, afgán s több más nemzet űrhajósa által aláírt dokumentum is.
Rákeresünk egy amerikai aukciósház honlapjára. Négyszázötven dollárnál kezdődik Gagarin aláírása egy üres papírlapon. És nő az értéke, ha bélyegen, még inkább, ha levelezőlapon vagy többek aláírásával együtt olvasható. Felső határ a csillagos ég, ráadásul ennek a gyűjteménynek a tulajdonosa érthető módon csak egyben, egészben kívánja eladni a gyűjteményét.
– Mindennek annyi az értéke, amennyiért el lehet adni – vetem oda neki egy ingatlanügynök hidegvérével.
– Egy barátom barátjának a barátja Charles Simonyi. Ő azt mondta, megvenné a gyűjteményt, ha volna róla szakértői vélemény. Ez jól hangzik. De nincsen olyan ember, aki erről szakértői véleményt adhatna. Próbálkoztam vele. Itt a bélyegmúzeum levele. Gratuláltak a szerintük elképesztő gyűjteményhez, de mint írták, az értéke sokszorosan meghaladja az ő lehetőségeiket, s mivel üzleti tevékenységet nem folytatnak, gyűjteményértékelést és szakértői véleményt sem tudnak kiadni. Végül azt tanácsolták, az Egyesült Államokban vagy a Szovjetunió utódállamaiban próbálkozzak – lobogtatja meg a hivatalos levelet.
Mivel a magyar bélyegmúzeum büszkélkedett már egy Leonyid Kubaszov és Farkas Bertalan aláírásával ellátott bélyegblokkal, Pelyhe István nekik adományozott egy Gagarin és Brezsnyev aláírásával ellátott postai levelezőlapot.
A gyűjteményéhez tartozik még sok űrhajós levelezése, újságcikkek, fotók, asztronauták által írt és dedikált könyvek garmadája. Egy dobozban kitüntetések, jelvények.
– Nem eget rengető dolgok, de ma már nem lenne egyszerű összegyűjteni ezeket – mondja a gazdag kollekció gazdája.
Időigényes és aprólékos munka lenne a gyűjteményt ár szerint is katalogizálni. Egy Gagarin-levél ára ezerötszáz, a Gagarin, Tyitov, Nyikolaj, Popov négyes fogat dedikált fényképe ezer dollárt, egy sima Tyereskova borítékon a katalógusok szerint 250–300 dollárt ér. De vajon mit ér egy Gagarin kiképzőtisztje által aláírt Gagarin-fénykép? Vagy mit érhet a rakétatechnika egyik elméleti megalapozójának, Ciolkovszkij unokájának az aláírása?
Odahív a lemezszekrényhez. Dugig van. Hetven-nyolcvan album pihen benne.
– Bármelyiket kihúzom, találnék érdekes dolgot benne – mondja némi keserűséggel. Ahogy megemeli a legfelsőt, egy kék boríték hullik a lábunk elé: az 1970-es szovjet hokiválogatott fényképei egyenként és egy közös képen, mindenki által dedikálva. Valahogy belekerült a gyűjteménybe.
– Szívesen mutatok még bármit, de tudom, kevés az ideje. Pár embert a világban kiverne a veríték, ha tudna erről – állapítja meg. Tárgyalt már kalandorokkal, földhözragadt bélyeggyűjtőkkel is, külföldön bejegyzett aukciósházhoz viszont nem akar fordulni. Gyűjteményét odaadná a becsült katalógusár húsz százalékáért, négyszázezer dollárért. – Egy igazi, vérbeli gyűjtő kellene, akinek van erre pénze. Ha van ilyen a világon, s ha megtalálnám…