Üzenetek Trisperonból

Trisperonból küld üzenetet Egresi Zsuzsa grafikusművész. Egy olyan helyről tehát, amelyet hiába keresünk Európa legújabb atlaszában, de amelyet műholddal is hiába kutatnánk a világ valamely távoli zugában, hiszen ez a hely földrajzi koordinátákkal nem kifejezhető. Nagyon távolinak, megfoghatatlannak tűnik, pedig a lehető legközelebb van hozzánk. A titokzatos hely nem más ugyanis, mint a szomorúság és a remény birodalma, ahogyan a két olasz szóból, a szomorúságot jelentő tristezzából és a reménységként fordítható speranzából összerakta az alkotó.
Márpedig ez a két érzés mindannyiunkat elkísér egész életünk folyamán, a kettő elegyéből alakul ki, a világ elmélyedt figyelmével, a folytonos meditációval ötvöződve a művészet számára oly fontos lélekállapot, a melankólia. Olyan sajátos, termékeny állapot ez, mint amilyen különleges helyet foglal el a képzőművészet történetében a capriccio, a valóság elemeiből és az érzelmek, látomások világából származó motívumokból komponált táj- vagy városkép, amelyből jó néhány szerepel Egresi Zsuzsa tárlatán a Jászi Galériában. A névtelen réten, az élet vagy a halál folyójának a partján vagy éppen a Madarak szikláján tűnődő, a múltba vagy a jövőbe révedő hősök jelennek meg, fiatal lányok, arcukon a szomorúság és a remény. Társaságukban szörnyek, szörnyecskék, az emberek és az állatok világát összekötő lények. Szinte mindegyik lapon feltűnik néhány motívum, például az óra, amely az idő mulandóságára figyelmeztet, a madárszárny, amely a lélek szabadságát jelképezheti.
Vonzó, egyben zavarba ejtő ez a világ, hiszen minden más benne, mint azokon a műveken, amelyek meghatározzák az ezredforduló utáni évek kiállításainak arculatát. Egresi Zsuzsa művészi világa az elmúlt három évtizedben Milánóban formálódott, de indulásakor Kondor Béla és Gross Arnold gyakorolt rá döntő jelentőségű hatást, ezen keresztül pedig a magyar grafika nagy korszaka, amelyben a szakmai perfekció éppen úgy jellemezte a kortárs magyar grafikát, mint a művészetpolitikai kontrollal szembeni rezisztencia, s az az elképzelés, hogy éppen a sokszorosított grafika az, amely lényegéből következően képes széles körben hatni, közvetlen kapcsolatot létrehozni a művész és a közönség között.
Nemcsak a kondori látomásos expresszív-szürrealista világ vagy Gross Arnold mesélőkedve, de a fenti elvek is lényegi erővel hatottak Egresi Zsuzsa munkásságára, amely azután a milánói években nyilván tovább gazdagodott például az olasz metafizikus művészet értékeinek megismerésekor. Egresi Zsuzsa művészi mondandójával párhuzamosan gazdagodott eszköztára is. A leglátványosabb példa erre a színezett réz-, cinkkarcok sora, amelyek nem egyszerűen azt érzékeltetik, hogy a művész a klasszikus sokszorosító technikák minden csínját-bínját ismeri, de azt is, hogy összetéveszthetetlenül egyéni módon képes alkalmazni azokat. A kiállítás megtekinthető november 27-ig. A tárlat képeinek egy része más alkotók, többek között Gross Arnold műveivel együtt szerepel a galéria karácsonyi kiállításán.