Valami vadság

Megesik bizony, hogy az ember alig lát ki a saját fejéből és bajából. Női kézilabdázóink némelyike például kis híján tragédiaként élte meg a Koreai Köztársaság elleni, vasárnapi döntetlent a kínai világbajnokság középdöntőjében, hiszen ezzel végérvényessé vált, hogy csapatunk legjobb esetben is csak kilencedikként zárhat. Aztán hétfő reggel szembetalálkoztunk a még mindig törődött arcú, kisírt szemű románokkal, és azonnal megértettük: ami itt remélhetőleg csak a kezdet, az ott valószínűleg maga a vég.