Valami vadság

Megesik bizony, hogy az ember alig lát ki a saját fejéből és bajából. Női kézilabdázóink némelyike például kis híján tragédiaként élte meg a Koreai Köztársaság elleni, vasárnapi döntetlent a kínai világbajnokság középdöntőjében, hiszen ezzel végérvényessé vált, hogy csapatunk legjobb esetben is csak kilencedikként zárhat. Aztán hétfő reggel szembetalálkoztunk a még mindig törődött arcú, kisírt szemű románokkal, és azonnal megértettük: ami itt remélhetőleg csak a kezdet, az ott valószínűleg maga a vég.

A II. középdöntő csoport állása: 1. Spanyolország 7 pont, 2. Norvégia 6, 3. Koreai Köztársaság 5, 4. Románia 4, 5. Magyarország 2, 6. Kína 0. Mai program: Magyarország–Kína 10.15, Norvégia–Spanyolország 12.15, Románia–Koreai Köztársaság 14.15.
A I. középdöntő csoport állása: 1. Oroszország 6, 2. Franciaország 6, 3. Dánia 6, 4. Ausztria 2, 5. Angola 2, 6. Németország 2. Mai program: Németország–Angola 10.00, Franciaország–Ausztria 12.00, Dánia–Oroszország 14.00.

Méghozzá milyen cudar vég! A rutinos világklasszisokból és tündökletes tehetségű fiatalokból álló román keret a vb-arany bűvöletében érkezett Kínába, no meg azzal az ígérettel, hogy ha meglesz az áhított bajnoki cím, az államelnök különgépet küld a hősökért. Csakhogy nem különgép és arany nincs, még érem és elődöntő se. Mindez egy olyan ostoba gól miatt, amilyet a számos traumát megért magyar kézilabdasport még egyetlenegyet sem látott. A románok négy perccel a duda előtt két góllal vezettek a spanyolok ellen, aztán az utolsó másodpercekben már a döntetlenbe kapaszkodtak, mert még az is hagyott volna számukra reményt. Csakhogy a rivális majdnem időn túli sarokdobásból jobb híján a hatoson belülre pattintotta a labdát, és a sok bámészkodó között bevetődő Aguilar begyötörte az övéi négybe jutását és a románok végzetét jelentő gólt. A pályán tizennégy, a lelátón további négy játékost rántott görcsbe azonnal a zokogás; igen, ez így összesen valóban tizennyolc, pedig csak tizenhatos keret nevezhető, ám a keleti szomszédnál nem anyagi kérdés még két embert a helyszínen tűzben tartani.
De történtek itt, pontosabban a másik középdöntős ágon egyéb vad dolgok is vasárnap. Az angolaiak öt góllal leütötték a dánokat, a két vereséggel rajtolt franciák pedig megverték az oroszokat, így odaát kettészakadt a mezőny. A mieink a három kétpontos alakulat (Németország, Ausztria, Angola) egyikét fogják majd ki a csütörtöki helyosztón, előbb persze ma mindenképpen le kellene győzni Kínát. Ami látszatra rutinfeladat – a hazaiak két szucsoui meccsüket 40-19-re és 34-19-re bukták el –, csakhogy ha együttesünk valaminek híján van, hát az éppen a rutin. Ettől persze még kötelező nyerni, és ha nem szakad össze ég és föld, sikerül is. Az pedig, hogy ez – és a középdöntő veretlen megvívása – csupán a 9–10. helyhez elég, nem túl vidám, de feldolgozható realitás.
Játékosaink fel is dolgozzák, ebben nincs hiba. És nem nyűgként, hanem kihívásként várják a folytatást. Szucsánszki Zita szombaton még lázas beteg volt, de vasárnap már pályára lépett, és bár tegnap kora délutáni állapotát úgy jellemezte, a szobába lépve eldőlt, mint a szélben a nád, mégis a mai meccsre készül; csakúgy, mint az Achillesét fájlaló Juhász Gabriella, a combjával nyűglődő Vérten Orsolya vagy a minden második porcikája tiltakozását érző Bulath Anita. Pihenni azonban – ez az általános vélemény – mindenki ráér majd az ünnepek alatt.
A hétfői szünnap délelőttjét egyébként a szucsoui selyemmúzeumban majd a szomszédos kegyhelyen töltötte a társaság, a délutáni edzésnek pedig a csarnok melletti bevásárlóközpont emeletén található fitneszközpont adott otthont, a lányok így igazán megmerítkezhettek a délkelet kínai hétköznapi életben. A különleges élményeket videók, kép- és hangfelvételek őrzik majd, csak az a kár, hogy a tudomány mai állása szerint szagok, illatok rögzítésére még nincs mód.
Természetesen ez feltétlenül nem azt jelenti, hogy valami bűzlik Szucsouban. Sőt, ha ma és csütörtökön összejön még két győzelem, akkor semmiképpen sem.