Valóság

Roppant mókás: az MSZP a Fideszt vádolja amiatt, hogy több millió magyarnak esze ágában sincs beoltatnia magát a H1N1 vírus ellen kitenyészett vakcinával. Talán jó ötletnek tűnhetett baloldali körökben a jobboldali párt kampánynyitó mószerolása, csak arra nem gondoltak a kedves kiagyalók, hogy mit állít ki egy ilyen vád a vádlóról. Egyszerűen csak annyit, hogy fogalma sincs a valóságról. És ha nem tudja, mi történik a világban, és mi zajlik körülötte, nem alkalmas a döntéshozó szerepkörre. Arra pedig végképpen nem alkalmas, hogy beleszóljon abba, mit tekintünk valóságnak.
A természettudományos világkép – amely éppen szakadozni látszik – azért alakult ki az ókortól folyamatosan, hogy az ember meg tudja különböztetni a képzelgéseitől, vízióitól, félelmeitől a kézzelfogható valóságot, illetve azt, amit ma valóságnak tekintünk. Kézzelfogható, hihető, megbízható, korszerű valóságfogalomra pedig a folyamatos, egyre jobb eséllyel történő túléléshez van szükség – minden korban. A modern orvostudomány, a gyógyszeripar évtizedeken át megkérdőjelezhetetlenül egyeduralkodó volt a gyógyításban. Így volt ez a keleti tömb országaiban egészen a rendszerváltásig, de Nyugat-Európában és Amerikában is a hetvenes évek kelet felé és a helyi néprajz felé tájékozódó, a Nyugat tudásából kiábránduló mozgalmáig.
A rendszerváltás után természetgyógyászok érkeztek Magyarországra, mások ekkor mertek először nyíltan számot adni az emberi testet-lelket-szellemet egységben látó tudásukról, de akadtak és akadnak szép számmal szemfényvesztők és féltudású önjelölt gyógyítók is. A természetgyógyászat tehát szemléletében és gyakorlatában alternatívaként jelentkezett már húsz éve a megszokott, pirulaszedős-oltós-szikés gyógyítással szemben. A régi-új szemlélet nemcsak az ember egységben látását vetette fel a specializációval szemben (ami miatt például sok áttétes rákos hal meg a mai napig), hanem azt is, hogy hasonlónak tűnő tüneteket másképp kell kezelni személyenként. (Tehát akad, akinek védettséget ad az oltóanyag, míg mást esetleg megbetegíthet. Ezt a tapasztalatot a homeopátiás gyógymódok kipróbálása kapcsán is megismerhette a hétköznapi ember az utóbbi húsz évben.) De hogy miért vált ki más hatást ugyanaz a szer ugyanolyan tünetek esetén, ezt vagy nemigen kutatják a gyógyszercégek, vagy hozzánk, egyszerű média- és gyógyszerfogyasztókhoz az erről szóló hírek nem jutottak el. Szintén az utóbbi húsz évben számos külföldi gyógyszercég kezdte portékáit kínálni a magyar patikákban, méghozzá úgy, hogy bőséges médiareklámozás mellett orvoslátogatókat küldtek szét az országban, hogy azok rábeszéljék a háziorvosokat egy-egy készítmény felírására. (Egy ilyen agyonreklámozott, agyondicsért, nagyon drága külföldi készítménytől, amelyet influenzára különösen ajánlottak, néhány éve majdnem elpatkoltam.)
Tehát ma már a magyarok – és mások is így vannak ezzel, pedig máshol nincs is Fidesz – nem tekintik kizárólagos egészségvédelemnek sem az oltást, sem az egyetlen, megfellebbezhetetlen orvoslási módnak az Európában elterjedt orvostudományt, és nem bíznak meg feltétel nélkül mindenben, amiről valaki azt állítja, hogy gyógyszer, és hogy biztosan használ mindenkinek.
Ezt nem a Fidesz rendezte el így az elmúlt húsz évben, ez világjelenség, amit lehet üdvözölni, vagy lehet együtt élni vele, mint egy betegséggel. De világjelenség az is, hogy az emberiség túlélési ösztöne immár új valóságfogalomra vágyik, új tudásokba, új prófétákba akar belekapaszkodni, de senkinek nem fog hinni, akiről azt gondolja, hogy még nála is kevesebbet tud a világról.