A jogállam szégyene

A hatalom megpróbálja a szőnyeg alatt tartani a szemetet. Közreműködött ebben Gyurcsány Ferenc volt kormányfő összes igazságügyi és rendészeti minisztere Petrétei Józseftől Takács Alberten át Draskovics Tiborig. Emiatt elsősorban is Gyurcsány és hatalmi köre a felelős.

Felmentették nemrégiben azt a két rendőrt, akiket az ügyészség Révész Máriusz ügyében ültetett a vádlottak padjára. Egyikük a vád szerint bűnsegéd volt, másikuk pedig bűnpártoló. Ez magyarán azt jelenti, hogy 2006. október 23-án ott voltak ugyan a Rákóczi út és a Síp utca találkozásánál, amikor társaik a fideszes képviselőt agyba-főbe verték, de nem ütöttek. Csupán nézték, eltűrték a jogsérelmet. A bíróság a bűnsegéd és a bűnpártoló státusát sem látta megállapíthatónak. Ezért hirdette ki a felmentő ítéletet.
A döntés sokakat meglepett, sőt felháborított. Magam vajmi keveset értek a büntetőjoghoz, ezért Völgyesi Miklóst, a Legfelsőbb Bíróság nyugalmazott büntetőbíráját, tanácselnökét hívtam segítségül. A Civil Jogász Bizottság egykori társelnöke úgy vélte: vizsgálni kellene, hogy a két rendőr nem követte-e el a segítségnyújtás elmulasztásának bűncselekményét. Azt mondta: a gépjárművezető sem hajthat el egy sérült, magatehetetlen ember mellett az utakon. Köteles segíteni a rászorulónak. Így van ez akkor is, ha nem ő maga okozta a balesetet. Amennyiben pedig ő gázolta el a szerencsétlent, különösképpen kötelezi a törvény. A volt büntetőbíró szerint egyetlen rendőr sem nézhette volna tétlenül, hogy a társai által megvert civil vérző fejjel távozzon a helyszínről. Mentőt kellett volna hívniuk hozzá, s jelentést tenniük az esetről.
Révész Máriusz 2006. október 23-án, az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulóján a Fidesz ünnepi megemlékezéséről távozott. Mire az Astoriától a Síp utcáig ért, már javában akciózott a rendőrség. A képviselő – igazolványát felmutatva – ennek okairól akart érdeklődni az ott állomásozó nyolcvan-száz rendőr parancsnokaitól, ám a sorfal mögé vitték, és brutálisan bántalmazták. Vérző arccal, törött lapockákkal távozott, s csak a Dohány utcában akadt egy olyan hatósági ember, aki mentőt hívott hozzá. Lapunknak adott 2007. szeptember 18-i interjújában Révész Máriusz azt mondta: a jogállam szégyene, ami vele történt. A hatalom az önkormányzati választások előtt úgy mozgósította saját szavazóbázisát, hogy a televízió székházát szeptemberben átadta a tüntetőknek. Október 23-án pedig megbízta a rendőrséget az ünnepségről távozó tömeg feloszlatásával. Révész most sem a két megvádolt rendőrt hibáztatja. A tényleges felelősök felkutatása szerinte elengedhetetlen.
Az ügyészség azt mondja: képtelenség volt feltárni a történteket, mert a rendőrök símaszkban, azonosító nélkül vonultak az utcára, az ügyészségi nyomozóknak pedig arról számoltak be, hogy nem láttak és nem hallottak semmit. Önmagára egyébként sem köteles senki terhelő vallomást tenni. El kell tehát fogadni, még ha hihetetlen is, hogy a tömegoszlatás idején a legtöbben a második és a harmadik sorban futottak, így a tömeg közvetlen közelében egyetlen rendőr sem tevékenykedett. A rendőrségen rendszerbe nem állított puskákból fantomok lőttek a civilekre, a könnygázgránátot is ismeretlenek dobták el.
Az ügyészség már egy évvel az események után, 2007 őszén azt mondta egy tájékoztatón: az azonosítók hiányáért, az Astoriánál alkalmazott csapaterő szabálytalan fellépéséért csak a politikai, a polgári, a munkajogi felelősséget lehet megállapítani, a büntetőjogit nem. Utóbbihoz az kell, hogy konkrét, bizonyítható cselekményt kövessen el valaki. A rendőrség akkori vezetői, Bene László országos és Gergényi Péter budapesti főkapitány eddig elkerülte a felelősségre vonást. Most pedig jórészt a közrendőrök is mentesülnek. A középszintű vezetői garnitúrából többeket áthelyeztek, kitüntettek. Gergényinek maga a liberális főpolgármester adott elismerést. A két akkori főkapitány végül egy banánhéjon csúszott el, 2007 májusában a Zsanett-ügy miatt menesztette őket az utánuk rögtön elküldött Petrétei József igazságügyi és rendészeti miniszter.
A Legfőbb Ügyészség a napokban közzétette a három évvel ezelőtti, úgynevezett őszi események legfrissebb adatait. Statisztikája szerint hivatalos személyek ellen 200 eljárást indítottak. Ezek közül 180 ügy megszűnt, s csak 20 esetben került sor vádemelésre. A bíróság a 20-ból 11-et fejezett be. Ez is azt támasztja alá, hogy a rendvédelmi testület összezár. A civileket bántalmazó hatósági tettesek a mostani konstrukcióban már nem fognak bíróság elé kerülni, ha pedig ez mégis megtörténne, valószínűleg felmentik őket. A hatalom megpróbálja a szőnyeg alatt tartani a szemetet. Közreműködött ebben Gyurcsány Ferenc volt kormányfő összes igazságügyi és rendészeti minisztere Petrétei Józseftől Takács Alberten át Draskovics Tiborig. Emiatt elsősorban is Gyurcsány és hatalmi köre tartozik elszámolással. A társadalomnak meg kell tudnia, hogy az őszödi beszéd kiszivárgása után, 2006 szeptemberében és októberében ki hozta meg a politikai és a szakmai döntést: vezényeljék ki a rendőri erőket az elégedetlenkedők, majd pedig az ellenzéki párt ünnepi nagygyűlésén részt vevő békés tömegek ellen. Ki határozta el, hogy a televízió székházánál prédának kell odadobni a rendőrség egy kis csoportját, miközben a tökéletesen felfegyverzett elitalakulat a mellékutcában várakozott. Csupán ennek megismerése után válhat teljessé a balliberális korszak története. Így derülhet ki, hogy a hazugság mellett milyen illegitim, alkotmánysértő eszközöket használt az MSZP és az SZDSZ a hatalom megszerzéséhez és megtartásához.
Gyurcsány Ferenc egyébként annak idején szívesen adott rádióinterjút baráti médiumoknak vijjogó rendőrautóktól kísért szolgálati gépkocsijából. Hasonlóképpen cselekedett Draskovics Tibor is: alig tudták túlkiabálni a sziréna hangját. Tetszetős, jó és kényelmes a bársonyszék, érdemes érte erkölcstelen, jogtalan cselekményeket is elkövetni.
A következő választásokra most új igazságügyi és rendészeti miniszterrel készül a régi hatalom: Forgács Imre nemrég tette le a hivatali esküt. Ám ő is Gyurcsány kádere. Akárcsak Bencze József jelenlegi országos főkapitány, aki például máig sem mutatta ki, hol szolgálnak azok a személyek, akik hajdan, Bene idején akár parancsnokként, akár közrendőrként a tévészékház és az Astoria környékén tevékenykedtek. Nem, közölte, kik kaptak jutalmat, esetleg soron kívüli előléptetést. Lényegében úgy zajlik minden, mintha mi sem történt volna. Erre figyelmeztet az állampolgári jogok országgyűlési biztosának idei két jelentése is. Az egyik március 15., a másik október 23. után készült.
Szabó Máté tavasszal azt vetette fel, nem volt helyénvaló, hogy a múzeumkertben a közönség ellenőrzésére őrző-védő magáncéget alkalmazott Gyurcsány miniszterelnöki hivatala. Nem találta elfogadhatónak az ombudsman azt sem, hogy a rendőrség szabálysértési eljárást indított azok ellen, akik a Kossuth téren a kormányfő távozását követelték. Ezek után – nyilván a válságkezelés jegyében – október 23-án a Bajnai-kabinet is zsoldosokat vezényelt a belvárosba. A fekete egyenruhába öltöztetett személyek – állítólag egy legális egyesület tagjai – rendőrség, tűzoltóság felirattal, rendőrségi autókkal és rádiótelefonokkal próbáltak közreműködni a rend fenntartásában. A biztos a Magyar Gárda betiltásáról szóló ítéletre utalva azt állítja, hogy a rendőrséget nem lehet privatizálni: az állam rendvédelmi monopóliuma nem törhető meg. Leghelyesebb, ha az új rendészeti miniszter – Balog Zoltán fideszes képviselő legutóbbi parlamenti felszólalását is figyelembe véve – mielőbb tájékoztatja a közvéleményt: kivel és milyen megbízási szerződést kötött a budapesti főkapitányság a fekete ruhás emberek alkalmazásáról. Sem velük, sem azonosító nélküli rendőrökkel nem szeretnénk találkozni a tavaszi választásokig!