Bokros Lajos telefonos kampánya

Reggel 9 óra körül ülök egy ismerősömmel az autójában, araszolunk a Csaba utcában a dugóban, hiszen BKV-sztrájk van, sok az autó az utakon. Megszólal a mobilom: „magántelefonszám hív”, látom a kijelzőn. Felveszem, bemutatkozom, és már hallom is: „Üdvözlöm. Bokros Lajos vagyok.” No, ennyi elég is volt belőled, gondolom, és kinyomom a hívást. Azután egyszer csak bekattan valami: egy sajnálatos haláleset ügyeit intézve tudtam meg, hogy a mobilszámom, akaratomon kívül ugyan, de titkos. Akkor vajon bajszos barátunk és csapata hogy a csudába bukkant rám? Amint internetközelbe kerültem, kikerestem az MDF-székház telefonszámát, és tárcsáztam őket. A hölgyet, aki felvette a telefont, megkérdeztem, kérdésemmel kihez fordulhatnék, különös tekintettel telefonszámom titkosságára. Szegény alig kapott levegőt, mondván, hogy egy reggeli betelefonálótól tudta meg, hogy a telefonos megkeresés elkezdődött, még a pártigazgató, Pusztai Erzsébet sem tud róla, de hogy titkos számra is, ez igen kellemetlen! Utánaérdeklődik a dolognak, és feltétlenül visszahív. Kedvesen elbúcsúztunk egymástól, én pedig türelmesen vártam három munkanapot és a hét végét.
Azután újra telefonáltam. A válasz: igen, emlékszik, azt mondták neki, hogy mondja meg nekem, ha jelentkezem, hogy kitöröltek a névsorukból, különben pedig nem is ők végzik ezt a telefonálósdit, hanem a Konzervatív Intézet. Hát az meg mi a frász? – gondoltam magamban. Közéletünk dolgaiban a jól tájékozottak közé tartozom, de erről még nem hallottam. És mit keres a neoliberális Bokros egy konzervatív intézetnél?
Mivel nem vagyok könnyen lerázható, emlékeztettem rá, kérdésem úgy szólt, hogy Bokros Lajos és csapata milyen listából végzi a telefonos megkeresést, ahol az én titkos mobilszámomra bukkanhatott? A két kapott válasz közül egyik sem vonatkozik a kérdésre, ezért olyan elérhetőséget kérek, ahol feltételezhetően tisztában vannak a még el sem kezdődött kampánnyal, és megfelelő válasz reményében kereshetem meg az illetőket. Nevezetesen a Fehér Házban Dávid Ibolya titkárságát, valamint ezt a bizonyos Konzervatív Intézetet. Természetesen az utóbbival nem, csak az elsővel szolgálhatott a hölgy. Újabb telefon: „Érdeklődöm, hogy Bokros Lajos… stb.” Az első visszakérdezés így szólt: „Ön MDF-tag?” Ennyire hülyének tűnnék, hogy ne tudnám, hogy akkor hivatalból meglenne a pártnál a számom? Na ne! – gondoltam. – Kedves hölgyem! – válaszoltam – Nem vagyok MDF-tag, de az édesapám alapító tag volt, és évek óta forog a sírjában attól, amivé az MDF vált. A bátyámat pedig, aki szintén alapító tag volt, önök rúgták ki, amikor néhány évvel ezelőtt fel merte emelni a szavát Dávid Ibolya ellen. Azóta sajnos ő is meghalt. Ez csak tájékoztató volt, a kérdésemre kérnék választ. Ezután mindenféle hablatyolás következett, hogy higgyem el, már tényleg levettek a listáról (milyen listáról?), és ők semmi törvénybe ütközőt nem tettek. Egyértelművé vált számomra, hogy itt nem jutok egyről a kettőre. Kértem, zárjuk rövidre a dolgot: amennyiben aznap délután öt óráig nem kapok érdemleges választ, akkor kénytelen leszek a médiához fordulni.
Nem telt bele egy óra, már hívott is egy úr attól a bizonyos Konzervatív Intézettől, akitől megtudtam, hogy a munkát egy call centerrel végeztetik, akik Matáv és más mobilszolgáltatók telefonkönyveiből dolgoznak. (Ezekben ugyebár nem szerepelnek titkos számok, hiszen éppen ettől titkosak.) Mellesleg ő utánanézett a call centernél, és az én számomra nem érkezett tőlük hívás. Mondtam, hogy ez nem igaz, határoljuk be pontosan: 2010. január 13-án reggel fél 9 és fél 10 között történt a dolog. Mi a fészkes fenének tölteném az időmet telefonálgatással, ha ez a dolog nem történt volna meg? Valós választ szeretnék kapni a kérdésemre.
Alig tíz perc múlva újra hívott az úr. Válasza ezek után nem volt meglepő: a fent említett időszakban a call centertől nem ment ki hívás az én mobilszámomra, és nyugodjak meg, nem szerepelek a listájukon, lehet, hogy csak egy véletlen hívás volt. Vajon hogyan nyugodhatnék meg akkor, amikor kétes üzelmű politikusok kampányukban a titkos telefonszámomon zaklatnak, majd szokásukhoz híven hülyének néznek, és letagadják azt? Lehet, hogy tényleg csak valami titkos vágyam, nevezetesen, hogy Bokros Lajossal szeretnék beszélgetni, valósult meg álmomban? Ennyire nem lehetek perverz!
Azért ha már XXI. század, hát internet, elvégre egy magára valamit is adó intézet ma már nem létezhet honlap nélkül. Tehát: www.google.com, keresés: Konzervatív Intézet. Az eredmény több ilyen nevű intézményt ad ki. Köztük egy szlovákiai bejegyzésűt is. De nem tudunk meg semmilyen fontos információt.

Most hogy is van ez?
Jáky Ildikó
e-mail