Amikor éves vagyonbevallásából kiderült, hogy 800 millió forintos megtakarítását egy kedvezőbb adózású, ciprusi cégbe helyezte el, azt ígérte: megszünteti a kinti érdekeltségét, és hazautalja a társaság befektetéseiből befolyó pénzt. Csaknem hét hónap telt el a bejelentés óta, ám a mai napig nem nyilatkozott az adóparadicsomban lévő vagyon hazautalásáról. Mi az oka a hallgatásnak?
– Ahogy vállaltam, kinti cégemet értékesítettem, a korábbi évek eredményéből fakadó osztalékot és a korábban a cégbe fektetett pénzt pedig átutalták részemre. A pénzt egy magyarországi befektetési alapban helyeztem el. Ebben a befektetési alapban semmilyen ráhatásom nincs a döntésekre, sőt, nem is tudom, mibe fektetik a pénzemet. Félévente egyszer, utólag kapok tájékoztatást arról, hogy az alapkezelő milyen döntéseket hozott.
– Etikusnak tartja, hogy vezető állami posztot betöltő személyek egy külföldi országot biztonságosabb helyszínnek tartanak befektetésük számára, mint Magyarországot?
– Akkor választottam befektetéseim helyszínéül a külföldet, amikor még üzletemberként dolgoztam. Kinevezésem után azért nem változtattam meg a befektetési portfóliómra vonatkozó korábbi döntésemet, hogy még a látszatát is elkerüljem annak, hogy befektetéseim hozamát a jegybank kamatdöntéseivel bármilyen módon is befolyásolni tudom. Amikor világossá vált, hogy a kinti cégem létezése visszatetsző a közvélemény számára, úgy döntöttem: mégis megszüntetem az érdekeltségemet. A most választott megoldásnál fel sem merülhet, hogy az MNB döntésein keresztül magamnak termelek profitot.
– De azzal egyetért, hogy Ciprus nem éppen az átláthatóan gazdálkodó, példás adófizető üzletemberek gyűjtőhelye?
– Ciprus az EU, sőt az eurózóna tagja, ahol ugyanúgy be kell tartani az Európai Unió törvényeit, mint többek között Magyarországon. Ilyen szempontból nem szerencsés különbséget tenni az EU egyes tagállamai között.
– Rossz nyelvek szerint a Pénzügyminisztérium éppen önre szabta azt a törvényt, amely lehetővé tette, hogy az offshore cégekből származó teljes évi osztalékot kedvezményesen, tízszázalékos osztalékadóval lehessen hazahozni. Ön szerint sokan élnek majd ezzel a lehetőséggel, vagy csak azok, akik a nyilvánosság kereszttüzében dolgoznak? Az eddigi hasonló kezdeményezések mind kudarcot vallottak, alig néhányan jeleskedtek a pénzek hazautalásában.
– Nem tudom megbecsülni, hányan hozzák haza pénzeiket a kedvezményes adózás hatására. Ám ha már a törvényt szóba hozta: ebben nemcsak a kedvezményes osztalékadóról, hanem szigorításról is szó van, hiszen a külföldön felhalmozott nyereséget a korábbiaknál szigorúbban adóztatja. A parlamenti képviselők pedig azért aligha szavaznak meg egy törvényt, hogy nekem jobb legyen. Ennél fontosabb kérdésekben is sokszor olyan döntések születnek a parlamentben, amikkel nem feltétlenül értünk egyet.
– Egy pluszjogosítványt azért múlt héten megszavazott az önök számára az Országgyűlés…
– Valóban, jogszabályalkotásra tehetünk javaslatot a kormánynak, s az illetékes szervnek 15 napon belül válaszolnia kell a kezdeményezésünkre, pozitívan vagy negatívan. A pénzügyi stabilitási tanácsra vonatkozó javaslatunkat is elfogadták. A testület a stabilitással kapcsolatos legfontosabb kockázatokat tárgyalja majd. Ezek fontos eszközök lehetnek a magyarországi pénzügyi stabilitás biztosításában – ami a Magyar Nemzeti Bank egyik fontos feladata.
– Hegyekben állnak a befagyott pénzek a jegybankban kéthetes kötvények formájában, a gazdaság jó ideje dermedt állapotban várakozik. A bankok inkább önöknél fialtatják a pénzüket, semmint hogy a hitelezést élénkítsék. Mit tud tenni az MNB annak érdekében, hogy ez a csaknem 3800 milliárd forint inkább a magyar gazdaság beindítását szolgálja?
– Mindenekelőtt le kell szögezni: a kéthetes kötvények állománya nem függ a jegybanki alapkamat mértékétől. A kötvényállomány azért nőtt meg, mert az IMF–EU hitelcsomag nyomán az állam a korábbiaktól eltérően devizában finanszírozta a költségvetés hiányát és az államadósságot. Az így befolyt összeg az elmúlt egy évben az ország devizatartalékát 17 milliárd euróról 30 milliárdra növelte, amely csökkentette az ország sérülékenységét. Ha az állam nem devizában finanszírozta volna az adósságot, hanem forintban, akkor az MNB-nél tartott kéthetes kötvényállomány sem nőtt volna meg ilyen mértékben. A betétállományt csak úgy lehet lecsökkenteni, ha az állam újra forintfinanszírozásra tér vissza.
– Mégis hogyan lehetne élénkíteni a már jó ideje lefagyott hitelezést?
– Fontos látni, hogy a hitelaktivitás csökkenése nem magyar jelenség. Ez az eurózónában – ahol pedig a jegybanki alapkamat alacsony, és a központi banknak köszönhetően bőséges likviditás áll rendelkezésre – is problémát jelent. Leegyszerűsítve: a vállalatok félnek beruházni, a bankok pedig kerülik a kockázatokat, így összességében is csökken a hitelállomány.
A hazai hitelezés visszaesésének két fő oka van. Az egyik a vártnál sokkal mélyebb magyarországi recesszió, amely nyomán a hitelkereslet is visszaesett. A másik, hogy a bankok nem kívánnak akkora kockázatot vállalni, mint korábban. Míg az elmúlt években az általuk nyújtott hiteleket elsősorban a piacról finanszírozták, most inkább betéteket gyűjtenek, és ebből adnak kölcsön. A hitelezés csak akkor tud gyorsulni a jövőben, ha emelkednek a lakossági megtakarítások, s ha stabilizálódik a világgazdaság és a magyar gazdaság helyzete.
Az átmeneti időszakban arra van lehetőség, hogy a kormány garanciavállalásokkal könnyítse meg a hitelhez való hozzájutást, ennek azonban erős költségvetési korlátai vannak. A kockázatok ilyen megosztása még akkor is célravezető, ha számolni kell a hitelek egy részének bedőlésével.
Az év elején, amikor a hazai bankok rövid távú likviditási problémákkal küzdöttek, a jegybank több lépést is tett a feszültségek oldása érdekében. Bevezettük a 3 és 6 hónapos euró–forint swapot, amelyek közül a 3 hónapost minden bank számára elérhetővé tettük. A 6 hónapos, igen kedvezményes feltételekkel bíró ajánlatunkat azoknak a kereskedelmi bankoknak biztosítottuk, amelyek vállalták, hogy a 2008. év eleji szinten tartják a vállalati hitelezésüket. Bár a legnagyobb bankok elvállalták, jelentős részük – az elhúzódó recesszió és a kockázatvállalási hajlandóság csökkenése miatt – nem tudja teljesíteni ezt. Aki azonban nem tartja be a vállalását, azt kizárjuk e kedvezményes körből.
– Zártak már ki bankot azért, mert nem tett eleget vállalásának?
– Igen, de hogy mely pénzintézetekről van szó, azt nem szeretném nyilvánosságra hozni.
– Fél évvel az IMF–EU-kölcsön felvétele után derült ki, hogy önöknek és a Pénzügyminisztériumnak a magyar gazdaságra vonatkozó fő adatokat egyeztetnie kell hitelezőinkkel, tehát jóváhagyás nélkül egy előrejelzést sem adhatnak ki. A kötelező egyeztetés mennyire köti meg a kezüket?
– Az első perctől fogva egyeztetésre kényszerültünk, ami nehezítette a helyzetünket. Az IMF-kölcsön folyósításához szükséges szándéklevél, amelyet a jegybankelnöknek és a pénzügyminiszternek kell aláírnia, csak egyféle számsort tartalmazhatott a gazdasági növekedésre, az inflációra és az államháztartás hiányára vonatkozóan. Mivel egyeztetési kötelezettségünk van az IMF, az Európai Bizottság, valamint a pénzügyi tárca felé, valóban féltem, hogy olyan számokat kell majd aláírnom, amelyekkel nehezen tud az MNB azonosulni.
– Az IMF-ellenőrzés kapcsán ön azt közölte kollégáival, hogy akár haza is mehet a valutaalap, a jegybank akkor sem fogja a nevét adni megalapozatlan számokhoz. Vagyunk abban a helyzetben, hogy az MNB hazaküldheti az IMF-et?
– Valóban azt mondtam a munkatársaimnak, hogy irreális számokat tartalmazó szándéklevelet nem fogok aláírni. Ehhez végig tartottam is magam. Szerencsére a jegybank nem kényszerült vállalhatatlan kompromisszumokra.
– A valutaalap emberei milyen mértékben tartják ellenőrzés alatt önöket? A pénzügyi tárca esetében maga Oszkó Péter ismerte be, hogy mindenbe belenézhetnek, jönnek-mennek a tárca folyosóin. Ez önöknél is így van?
– A folyosón ugyan nem járkálnak fel s alá, ám ha információt kérnek tőlünk, azt minden esetben megadjuk nekik. Ha kereskedelmi bankok egyedi kimutatásairól kérdeznek minket, akkor az adott bankkal konzultálva adunk adatokat az IMF számára.
– Tavaly tavasszal, tehát még jóval a nemzetközi válság begyűrűzése előtt ön egy 2000-2500 milliárd forintos kiadáscsökkentő javaslatcsomagot tett közzé, amelyben a versenyképesség növelését, az adók csökkentését, a foglalkoztatás növelését és a szociális rendszer megváltoztatását sürgette. Mi valósult meg a javaslataiból?
– Egy része megvalósult, elsősorban a költségvetési kiadások lefaragása terén. Az intézkedések nagyobb része, így például a nyugdíjrendszer átalakítása tartós, strukturális lépésnek nevezhető. Voltak persze befagyasztás típusú, rövid távú döntések is. Az eredeti javaslatomban azonban a kiadáscsökkentő intézkedésekkel párhuzamosan jelentős adócsökkentést is szorgalmaztam, az ugyanis kedvező hatást gyakorolt volna a gazdaságra. Mivel az általam szorgalmazott kiadáscsökkentés csak később, a válság begyűrűzése után valósult meg, az adócsökkentésnek már nem maradt tere. A kiadások visszavágását az államháztartási hiány mérséklésére kellett fordítani. A takarékossági intézkedéseknek éppen ezért ma jóval kisebb a kedvező hatása, mint korábban lett volna.
– Milyen teendők maradtak hátra?
– Rengeteg az ország előtt álló feladat. Növelni kell az egészségügy, az oktatás és az államigazgatás hatékonyságát, a piac egyes területein pedig erősíteni kell a versenyt. Át kell alakítani a munkaerőpiacot, a szociális rendszerben pedig fokozottabban kell alkalmazni a rászorultság elvét. Bőven maradt teendő. Az elmúlt 6-8 hónapban csak a tüzet sikerült eloltanunk, az újjáépítés zöme még előttünk van.
– A kritikákat is szép számmal tartalmazó írásának közzététele után kapott fejmosást Gyurcsány Ferenctől vagy Veres Jánostól? Ezt csak azért kérdezem, mert hasonló esetekben az ön elődje mindig megkapta a magáét. A volt kormányfő például az aggályait közlő Járai Zsigmondot többször el akarta küldeni posztjáról, Veres pedig riogatást emlegetett.
– A színfalak mögött sokféle véleményt hallottam, dicséretet és kritikát egyaránt.
– Hogyan látja most az euróbevezetés lehetőségét? Az előrejelzések zöme azt mutatja, hogy a forintot csak 2014 és 2016 között várhatja fel az euró.
– Nehéz megmondani, hogy a jelenlegi helyzetben milyen dátum lenne tartható az euró magyarországi bevezetésére. Rengeteg dolgot kell még addig megtennie hazánknak. Kérdés, hogy az euró bevezetését az új kormány mennyire tartja majd prioritásnak. Az MNB mindig is egyértelművé tette, hogy az euró mielőbbi átvétele az ország érdekét szolgálja, mert serkenti a gazdaság növekedését, és javítja versenyképességünket. Annak azonban nincs értelme, ami az elmúlt években többször is előfordult, vagyis hogy a kitűzött euróbevezetési célt mindössze néhány hétig vették komolyan az illetékesek.
– Két elődje is aláírta azt a nyilatkozatot, amely a 2010-es költségvetés elutasítására szólította fel a parlamenti képviselőket, mondván, az nem tartalmazza az évek óta szükséges reformokat, és nem javítja a magyar vállalkozások versenyképességét. Egyetért e megállapításokkal?
– A büdzsé önmagában valóban nem tartalmazza az ország számára szükséges reformokat. Ennek ellenére nem érzem magam jogosultnak arra, hogy parlamenti képviselőket szólítsak fel arra, miként szavazzanak. Az MNB egyetlen dolgot tud tenni: előrejelzéseiben elmondja a költségvetés várható alakulásáról szóló véleményét.
– A jövő évi büdzsével kapcsolatban egyre több trükk kerül nyilvánosságra. Adóbevételek felültervezése, fizetések átütemezése, teljesítési igazolások késleltetése, nem létező tételek szerepeltetése, de a legújabbakat, a zárjeggyel és a családi pótlékkal való manőverezést is említhetjük. Miért nem emeli fel a szavát a trükkök ellen a jegybank, ahogyan azt tette korábban?
– Az MNB, ahogy a múltban is, most is felhívja a figyelmet a költségvetés valós kockázataira. Nem véletlenül mondjuk azt, hogy a jövő évi hiány magasabb lehet a tervezettnél, s hogy a nem tartós, strukturális kiadáscsökkentések könnyen viszszafordíthatók, vagy éppen a következő év hiányát növelik. Magyarország magas államadósságának és külső sokkokkal szembeni sebezhetőségének mérséklése érdekében különösen fontos a hosszú távon fenntartható, fegyelmezett költségvetési politika.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
