Kár a benzinért

Könnyen elképzelhető, mi történne, ha Ausztriában a Mol nyerné el a kormányzati beszállítói címet. Azaz el sem képzelhető – mert elképzelhetetlen. Pedig szórakoztató lehetne látni, amint az osztrák rendőrautók hozzánk ruccannának át tankolni, ha egy bolti tolvajt üldözőbe akarnának venni.

Akarod, hogy elfeledkezzenek a stiklijeidről? Kövess el tízszer annyit. Ki emlékszik már utána arra a néhányra? Ezt a kissé vulgárbölcsességet tartják szem előtt a papíron még kormányon lévő erők. Ami miatt mégis hiba csúszott a számításukba, az az unintelligens mohóság. Ők nem tízszer annyi erkölcsileg gyomorpróbáló disznóságot követnek el, hanem százszor annyit. Így aztán leáll az állam működése, s a polgárok mégis megjegyzik a visszaéléseket. Úgy is lehet fogalmazni: átlépik még a birkatürelem határát is.
Mint csepp az özönvízben, úgy van benne a kaotikus üzemanyag-beszerzési botrányban az egész borzalmasan dilettáns kormányzás. Igaz, ellen lehet vetni: van-e még értelme a felháborodásnak? Hisz csupán arról van szó, hogy innentől kezdve a legutolsó horpadt rendőrautó útját is nyomon tudja követni Vámosszabaditól Zalalövőig az osztrák olajcég, valamint rokonai, barátai és üzletfelei. Tudniillik ott van a komplett rendszámlajstrom a sógoroknál. A rendőrség tehát rá van utalva az OMV korrektségére. Mert ha nevezettek nem a legnagyobb jóindulattal viseltetnek hazánk iránt, senki nem gátolja meg, hogy azt tegyenek a magyar rendszámkataszterrel, amit úri kedvük diktál. Na bumm, hát akkor tudják, melyik kocsival furikázik Kovács őrmester és Szabó főtörzs. Nagy ügy – vághatják rá a totál tájékozatlanok. Hát igen, ahogy Móricka és a Miniszterelnöki Hivatal elképzeli. És mi van azokkal az autókkal, amelyekre nincs lóbetűkkel ráírva, hogy police, mert nem célszerű kidoboltatni, milyen járatban vannak valahol? Sebaj, mostantól nem lesz már titok ez sem. Legalábbis a semleges – nem NATO-tag – nyugati szomszédaink előtt semmiképpen nem.
Mit mondhatnánk még a világzseni kabinetnek, azon kívül, hogy gratulálunk? Javasoljuk, tegyék fel az internetre az összes rendőr személyi adatát, mert már csak ezzel lehetne überelni a kapitális marhaságot. De ki ne felejtsék ám a fedett nyomozók személyi számait, esetleg az összes rendészeti bankkártyaszámot sem. Mégiscsak udvariatlanság lenne szegény bűnözőket hagyni pepecselni a kódfeltöréssel, amikor megkaphatnak egyetlen csomagban, masnival átkötve minden nemzetbiztonságilag fontos adatot. Na de mit galoppírozzuk el magunkat, amikor „csak” a teljes gépkocsiparkról kaptak egy lézerpontosságú térképet a konkurensek, ami mögött a NASA holdfelszínről készült számítógépes grafikái elbújhatnak. A világtörténelem nagy szerencsétlensége, hogy ez a sok észkombájn nem a második világháborúban, a németek oldalán bontakoztatta ki tehetségét. Egy hónapig sem tartott volna a csetepaté, mert minden fontos információ a szövetségesek kezében lett volna rövid úton. Ami nagy áldás lett volna az emberiségnek, olyan nagy csapás most számunkra. Hisz egy pillanatig ne higgyük, hogy ezzel vége, beismerik tévedésüket, és megfogadják, hogy ilyen malőr még további krónikus elmebeli hanyatlásuk esetén sem fordulhat elő. Á, dehogyis!
Szollár Domokos kormányszóvivőtől megtudhattuk, hogy az égadta világon semmi hiba nem történt. Pszichiátriai intézetekből ismerős fölényes mosolyával oktatott: szinte még jó is, hogy így alakultak a dolgok. Legalább lesz minden rendőrnél egy Mol- meg egy OMV-benzinkártya is. Igaz, hogy pár napja még annak az OMV-nek a kútjait kellett volna használniuk szerencsétlen rendőröknek, amelynek a töltőállomásai ritkásabban helyezkednek el az országban, mint gémeskutak a Szaharában, de sebaj. Utólag aztán kiderült, hogy mégiscsak a Molnál kell benzint vételezniük a jámbor fakabátoknak, mert az egyik fenoménnek talán mégiscsak eszébe jutott, hogy megnézze az OMV-kutak fellelhetőségi statisztikáit. Az is lehet persze, hogy a kormányzattal valaki mégis meg tudta értetni: mégse járhatnak át hetven kilométerre Romániába tankolni a rend őrei, ha eredetileg csak a szomszéd faluban akartak lefülelni egy betörőt. Jut eszünkbe még: Sz. Domokos szerint azért kerül egy cég nemzetbiztonsági védelem alá, mert kéri. Ne gondolja tehát senki, hogy azért, mert olyan adatbázis kerül hozzá, ami egyenesen megköveteli a nemzet biztonsága érdekében: ne tegyék közzé az országos napilapok hirdetési oldalain. Á, nem. Akkor, ha kérik. Így óriási malacunk van, hogy az al-Kaida Jemenből nem kéri a Magyar Köztársaság nemzetbiztonsági védelmét, mert Szollárék szerint erre biztos joga és lehetősége lenne. Na persze nyilván akkor, ha előbb létrehoznának egy magyarországi kft.-t, ahogy illik. Másként hogy is igényelhetnék az adó elengedését, a multicégeknek mifelénk nyakló nélkül járó kedvezményeket és állami támogatást? Egy biztos, a briliáns kormányszóvivő logikája mentén az OMV minden skrupulus nélkül kérvényezhetné a magyar kormánytól a nemzetbiztonsági védernyőt. És akkor már ugye minden más. Az osztrákok helyében én ki nem hagynám azt a ziccert, hogy a magyar kormány védelme alá helyezzem magam. Ami jár, az jár.
De vajon miért nem egy magyar vállalat nyerte el a kormányzati tankolási tendert? Az talán mégsem minősülhet diszkriminációnak, szélsőséges rasszizmusnak, ha nem egy hondurasi, Fülöp-szigeteki vagy egy osztrák céget bíz meg a magyar állam, hanem továbbra is hazait. A szóvivő azonban e tekintetben is útmutatással szolgált és világosságot gyújtott a sötét agyakban. Hát azért, mert a Molról is nehéz azt állítani, hogy magyar cég – mondta. Nahát, így már egészen más. A Magyar Olaj- és Gázipari Nyrt. nem magyar. Netán egy új, kormányzati-üzleti kirekesztő elmélet születésének vagyunk a tanúi? De vajon mit szólna az illető és a felettesei, ha valaki akként reagálna minderre: erről a Bajnai-kabinetről is nehéz azt állítani, hogy magyar. Ugye, nagy lenne a berzenkedés?
De akkor miért akarják elvitatni a felháborodás jogát mindazoktól, akik nem értik, miért kell azt a külföldi céget megbízni egyes magyar kormányzati szervek üzemanyag-ellátásával, amely nemrég minden követ megmozgatott, hogy – még Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök számára is! – visszatetsző erőszakossággal többségi tulajdonrészt szerezhessen a Molban? És miből gondolja a sok atomelme, élükön a főgéniusz Molnár Csaba MeH-mesterrel, hogy nem látni át a szitán? Aranyszabály: ne saját szellemi képességeidből indulj ki, ha a másokét kell megbecsülnöd. Ahhoz ugyanis elég egy levelezőn letett nyolc általános is, hogy nyilvánvaló legyen bárki számára: ha a tendert eleve úgy írják ki, hogy elég a tizenöt százalékos országos lefedettség a benzinkutak sűrűségében, akkor nem a Molra, hanem olyan társaságra szabták a közbeszerzési öltönyt, amely – mit tesz a vak véletlen – az
OMV-re illik.
Könnyen elképzelhető, mi történne, ha Ausztriában a Mol nyerné el a kormányzati beszállítói címet. Azaz el sem képzelhető – mert elképzelhetetlen. Pedig szórakoztató lehetne látni, amint az osztrák rendőrautók hozzánk ruccannának át tankolni, ha egy bolti tolvajt üldözőbe akarnának venni. Úgy tűnik mégis, a Bajnai–Molnár–Szollár-féle zsenivonulat szerint ez volna a normális. Így már az is érthető, miért kellett felemeltetni annyival, 320 forint körülire a benzint, hogy a honi autósok meg a szélrózsa minden irányába és szomszédos országába meneküljenek tankolni. Elvégre miért a magyar államot gyarapítsák az üzemanyag-vásárlással, amikor ezek az összegek a szomszédba is áramolhatnak? Ne csak a magyarok kalandozzanak ismét külhonba, hanem a pénzük is.
Van még egy-két hónapjuk, hogy annyi kárt okozzanak, amennyi a csövön kifér. Bár a választási esélyeiket elnézve nem áll nagy jövő előttük. Stílszerűen: kár a benzinért.