Lépés a nemzeti energiapolitika irányába

Az erőművekkel, az átviteli hálózattal, az ehhez kapcsolódó rendszerirányítással és az áramszolgáltatókkal rendelkező nemzeti villamos társaság, az MVM Trianonja az 1995–96-os privatizációval kezdődött. Az erőművek több mint fele, míg az áramszolgáltatók teljes mértékben külföldi cégek ellenőrzése alá kerültek. Az állami villamos társaság meggyengítésével párhuzamosan az MVM-nél sokkal nagyobb nemzetközi monopóliumok leányvállalatai vették át a vezetést Magyarországon.
1998-tól indult a második támadás az MVM és egyben a magyar energetika maradékának, a Paksi Atomerőműnek, az átviteli hálózatnak és a ma Mavirnak hívott rendszerirányításnak a megszerzéséért. 2001-ben a villamosenergia-törvény módosításával sikerült is leválasztani a Mavirt az MVM-ről. 2005-ben azonban, a rendszerváltozás óta először, pozitív lépés történt a rossz folyamatban: parlamenti konszenzus jött létre a maradék MVM egységének helyreállítására. Az állami tulajdonú Mavir visszakerült az MVM-hez. Az ismét holding formában működő MVM-csoport kezdett megerősödni, a privatizáció óta először nyereségessé vált.
A hazai liberalizáció fő ideológusa, a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) a Mavir visszakerülését az MVM-hez folyamatosan támadta, de az 2004 áprilisában indított versenyhivatali vizsgálatnak nem sikerült bizonyítania a cég bűnösségét. A vizsgálatba 2006-tól az EU is bekapcsolódott, az „EU-kommandó” 2006 májusában rajtaütésszerű vizsgálatot tartott az MVM-nél és leányvállalatánál, a Mavirnál. A razziát engedélyező fővárosi bírósági végzés a GVH megkeresésére született meg. Az indoklásban ez szerepel: „A GVH szerint más vizsgálati cselekmény foganatosítása nem elégséges a bizonyíték megszerzéséhez a valószínűsíthető jogsértés súlyára is tekintettel.”
A vádak igaztalannak bizonyultak. 2009 januárjában került nyilvánosságra, hogy az MVM uniós menlevelet kapott: az EU-bizottság megszüntette az MVM ellen folyó vizsgálatot és eljárást. Az ügy lezárása egyértelműen igazolta, hogy a cégcsoport üzleti gyakorlata és működése semmilyen tekintetben nem sérti az uniós normákat, nem gátolja a piaci mechanizmusok érvényesülését.
Bár a kormányzat ekkor már nyilván ismerte a várható uniós álláspontot, mégis, a liberalizáció meghirdetett céljának, az árcsökkenésnek a 2008. évi teljes piacnyitást követő kudarca után ismét felerősítette a támadásokat. A privatizáció óta igyekeztek az MVM-et bűnbakszerepben feltüntetni, amely a verseny kiteljesedését akadályozza. Ennek a folyamatnak volt a csúcsa a miniszterelnök márciusi döntése, amellyel „a hazai árampiac monopolisztikus jellegét előidéző tényezők” felszámolása érdekében az MVM-csoport szerkezetének és tulajdonviszonyainak ismételt megváltoztatását, a rendszerirányító Mavirnak az MVM-ről történő leválasztását irányozta elő.
A támadások valódi célja az MVM-csoport feldarabolása, szétverése volt. El akarták tőle venni a Mavir leányvállalatánál lévő tulajdonát, a nagyfeszültségű átviteli hálózatot, le akarták választani róla a Paksi Atomerőművet, amely a legolcsóbb áramot biztosítja az országnak. Mindezt az EU-előírásokra való álságos hivatkozások jegyében, azokat trójai falóként használva. E liberális koncepció szerint az MVM-nek csak az irodaháza maradt volna meg, a nemzeti szereplő csupán egy béna kacsává vált volna. Az energiahivatal tanulmánya is elismerte, hogy a liberalizáció következtében valóságos kapacitáshiány alakult ki. A nemzeti elkötelezettségű szakemberek évek óta figyelmeztettek, hogyha ez így megy tovább, ránk fog omlani az elöregedett villamosenergia-rendszer, s akkor a lakosság nemcsak a magas árakat fogja tapasztalni, hanem a villamos energia hiányát is. A 2006-tól kezdve a megerősödő MVM azonnal kapacitásfejlesztő intézkedésekbe kezdett. Kezdeményezték a paksi és mátrai erőművek fejlesztését, az átviteli hálózat rekonstrukcióját, bővítését, újabb nemzetközi öszszeköttetések kiépítését. Az SZDSZ-es vezetésű Gazdasági Minisztérium és a fent említett hivatal, valamint a MEH azonban továbbra is támadta s akadályozni igyekezett ezt a folyamatot. 2008-ban ezt az ultraliberális álláspontot tette magáévá a miniszterelnök, s szabad kezet akart adni a liberális ámokfutóknak.
Hozzáértő szakemberek nyílt levélben tiltakoztak az újabb liberális roham, az MVM szétdarabolása és privatizációja ellen. Felszólították a kormányt, hogy tartózkodjon az MVM-csoport szerkezetének és tulajdonviszonyainak a megváltoztatásától, a törvényhozást pedig, hogy – élve a végrehajtó hatalom ellenőrzésére vonatkozó felhatalmazásával – akadályozza meg a nem kívánt változtatások végrehajtását.
A miniszterelnök nevében Ficsor Ádám kabinetfőnök 2008 májusában társulatunknak válaszolta meg a szakemberek tiltakozó levelét, amelyben ez áll: „(…) szükségesnek tartjuk az MVM-csoport struktúrájának átalakítását, a Mavir és az MVM (…) szétválasztását. Döntésünket megalapozza a Magyar Energia Hivatal, valamint a Gazdasági Versenyhivatal nemzetközi tapasztalatokon alapuló, általunk elfogadott szakmai véleménye.” Vagyis ezt a nemzetellenes intézkedést a piaci energiapolitikát egyoldalúan hirdető kormányzati intézmények, a már méltatott Gazdasági Versenyhivatal és a Magyar Energia Hivatal tanulmányainak hamis érveire alapozták. Ezek szerint ugyanis a liberalizáció sikertelenségének oka az MVM, s a megoldás, többek között, a Mavir MVM-ből való eltávolítása.
Az említett válaszlevél így fejeződik be: „Biztosíthatom elnök urat, hogy a szétválasztással kapcsolatos döntések meghozatala során a kormányzat kellő gondossággal (…) jár el.” Szerencsénkre azonban már nem ez a kormányzat fog az energetikai ügyekben sem eljárni. Ez a kormányzat megbukott, prominens képviselői távolabb kerültek a végrehajtó hatalomtól, s így vált lehetővé a múlt év decemberében elfogadott salátatörvények között az MVM-csoport jelenlegi szervezeti struktúrájának törvénybe iktatása. Az EU harmadik energiacsomagja ugyanis – törvényalkotási kényszer mellett – három megoldást kínált a rendszerirányítók tulajdonjogával rendelkező társaságok részére. A magyar parlament a független átviteli hálózatüzemeltető megoldás mellett döntött: eszerint a Mavir-tulajdon maradhat az MVM-csoportban, szigorú szabályokkal. Lényegében tehát megmaradhat a nemzeti villamos társaság liberálisok által folyamatosan támadott szervezeti-tulajdonosi formája, a Mavir megmaradt anyacége, az MVM tulajdonában. Jelentősen megkésve ugyan, de reálissá vált, hogy az MVM is erős, versenyképes nemzeti társaság legyen a hazai piacon. Ennek fontosságát a csehek sohasem kérdőjelezték meg, saját nemzeti társaságukat, a CEZ-t egyben tartották, de hasonló megoldás van Franciaországban is.
Sajtóinformációk szerint a jó parlamenti döntés még az energiahivatalt és a kormányt is felháborította, ami az előzményeket figyelembe véve nem is csoda. Bár az uniós irányelv szerinti változatot szavazta meg az Országgyűlés, mégis tudni vélik, hogy az unió szándéka változatlanul a tulajdonosi szétválasztás. Egy liberális újság még közvetlenül a várható parlamenti döntés előtt is nyíltan ellene agitált, jelezve, hogy bizony vannak még, akiknek nem tetszik a nemzeti energetika maradékának erősödése.
Végre egy, a parlament által támogatott nemzeti érdekű piaci magatartás! Örvendezni kellene, hiszen a tízmillió magyar részvényes tulajdonában lévő, jövedelmével a költségvetést erősítő, fejlesztéseket finanszírozó nemzeti társaságról van szó. Ezzel szemben liberálisék még mindig rossznak igyekeznek feltüntetni a jót, a közösség érdekében valót. Ezért a közvéleménynek résen kell lennie.
Társaságunk állásfoglalásban üdvözölte a pozitív döntést, de fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy a nemzeti érdekű energetika teljes körű megvalósításának további tulajdonpolitikai feltételei is vannak. A jelenlegi törvények csak a jó struktúrát garantálják, de nem akadályozzák meg a további privatizációt. Ezért meg kell tiltani az energiaprivatizáció minden formáját: kétharmados vagyontörvényt kell alkotni a megmaradt közszolgáltatások, köztük a vezetékes energiarendszerek közösségi tulajdonáról. Növelni kell a magyar közösségi energetikai tulajdont. Ez a feladat azonban már a következő kormányra hárul, amely, reméljük, hogy valódi nemzeti energiapolitikát fog folytatni.

A szerző az Energiapolitika 2000 Társulat elnöke