Máris érték a Puskás-díj

Amint az várható volt, Lionel Messit, az FC Barcelona argentin válogatott futballistáját választották 2009 legjobbjának a szövetségi kapitányok és válogatott csapatkapitányok szavazatai alapján, de amint az egyáltalán nem volt várható, a portugál Cristiano Ronaldo nyerte az év legszebb góljáért járó Puskás Ferenc-díjat. Így aztán egy – ha a női játékosoknál a brazil Marta elsőségét idevesszük, kettő – papírforma, valamint egy meglepetés született a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség, a FIFA hétfő éjszakai, zürichi díjátadó gáláján.

Ha minden egyéb szempontot mellőzve valóban a legszebb gólra voksoltak volna, akkor vagy Eliran Atar február 7-i, döbbenetes ollózása az izraeli bajnokság Bnei Yehuda–Maccabi Netanya mérkőzéséről, vagy a Wolfsburg brazil légiósa, Grafite áprilisi szólója és sarkazása – a Bayern München komplett védelmét kergette őrületbe – lenne a díjazott. Csakhogy Cristiano Ronaldo tavasszal még a Manchester United színeiben eleresztett, a Porto hálójában landolt bombája vitte el a pálmát, amit mi, magyarok azért ne bánjunk különösebben, hiszen a világ egyik jelenlegi legjobbja igazán méltó gazdája a világ egyik hajdani legjobbjáról, Puskás Ferencről elnevezett trófeának.
Sőt, Cristiano Ronaldo ma már éppúgy a Real Madrid játékosa, mint hajdan „Pancho”. A portugál sztár – az idén alapított díj első, tehát történelmi nyertese – e párhuzamot külön kihangsúlyozta zürichi villámnyilatkozatában: „A Real Madrid futballistájaként ez még nagyobb elismerés. Nap mint nap látom Puskás képeit és ereklyéit a klubban, már csak ezért is csodálatos érzés, hogy először én nyertem el a róla elnevezett díjat.”
Ronaldo ezt követően a tőle a pályán megszokott határozottsággal és sebességgel távozott, de vele ellentétben hosszabban nyílt lehetőségünk beszélgetni Fernando Torresszel, az év álomtizenegyének centerével. Aki egyrészt tősgyökeres madridi, így a Puskás-kultuszba beleszületett, másrészt a Liverpool színeiben volt alkalma a Debrecennel találkozni a Bajnokok Ligájában, közös téma tehát akadt, bőven.
– Egy ilyen fiatal, 25 éves labdarúgónak, aki élőben nyilvánvalóan nem láthatta játszani Puskás Ferencet, mit jelent egy róla elnevezett díj?
– Óriási ötlet, bárki is az ötletgazda. Pancho fantasztikus labdarúgó volt, természetesen régi felvételeken láttam őt, igazi legenda, ráadásul madridi, mint jómagam, s a valaha volt talán legszenzációsabb gólvágó. Számomra az is életre szóló élményt jelent, hogy válthattam néhány szót az özvegyével.
– Ott volt az ön gyönyörű gólja, a Blackburn Roversnek lőtt csodatalálat is a tíz döntős között. Mit jelentett volna önnek, ha nem Ronaldo gólját találják a legszebbnek, hanem az önét?
– Egy újonnan alapított díjat elsőként megnyerni az igazi, mert így bevonul az ember a történelembe – sajnos, ez nem nekem sikerült.
– Még egy magyar témájú kérdés: szeptember 16-án végigjátszotta a Debrecen elleni Bajnokok Ligája-csoportmérkőzést, amelyet 1-0-ra nyert meg a Liverpool. Mit szólt a magyar bajnok játékához?
– A Bajnokok Ligája különleges műfaj, egy újoncnak mindig roppant nehéz alkalmazkodnia az atmoszférához, mindig nagy a lélektani nyomás. Ehhez képest nem is játszott rosszul a Debrecen, főleg, hogy az volt az első öszszecsapása a BL-ben. Most megfizette a tanulópénzt – nem szerzett pontot a csoportkörben –, de ezzel nincs egyedül a sorozat történetében. Láttam biztató dolgokat, s garantálom, ha jövőre vagy bármikor később eljut a csoportkörbe, akkor már megszerzett pontokban is mérhető lesz a fejlődés.