Meghökkentő levél St. Louisból

Kísérlet járja be Európát: a kereszténység felszámolásának kísérlete. Tavaly a brit protestantizmus egykori fellegvárában, Oxfordban nevezték át a karácsonyt a téli fény ünnepévé, s egy angliai ápolónőt felfüggesztettek állásából, mert megkérdezte a betegét, imádkozhat-e érte. Spanyolországban eltávolították a feszületeket az iskolákból, és a buszokon felirat jelent meg, mely szerint Isten nincs, tehát aggodalomra semmi ok. A szekularizációs kampány idén folytatódott. Ennek egyik feltűnő mozzanata a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság határozata volt, amely szerint az olasz iskolák faláról is le kell venni a keresztet. Az ukáz indoklásában az áll, hogy „a kereszt sérti a gyermekek vallásszabadsághoz fűződő jogait és a szülők jogát ahhoz, hogy saját lelkiismeretük szerinti nevelést biztosítsanak gyermekeiknek”.
Aha.
Az egyik legjelentősebb kortárs gondolkodó, Jürgen Habermas – aki nem vallásos ugyan, de gyakran bírálja a „szekularistákat” türelmetlenségük miatt – ezt írja: „A tolerancia annyit jelent, hogy hívők, más vallásúak és hitetlenek kölcsönösen megengednek olyan meggyőződéseket, praxisokat és életformákat, amelyeket ők maguk elutasítanak”. A tolerancia és a szekularista mozgalom ezek szerint szemben áll egymással. Utóbbi mára meghökkentő sikereket ért el, és nem csak Európában. Egy barátom írta a minap St. Louisból: „október vége óta karácsonyi zene megy a rádióban, novembertől a bevásárlóközpontokban is. Minden csupa fény, hangulatos mézeskalácsházakat látni, amelyekben emberek laknak. Karácsonyfák állnak mindenütt. Azonban a fiúk iskolájában (public school) nem lehetett kiosztani egy kérdőívet, mert rajta volt a Christmas és az Easter szó.” „Mi világnézetileg semleges intézmény vagyunk.” Közben a dolláron ott áll a mondat, hogy In God We Trust (Istenben bízunk), és az elnök a Bibliára esküszik. „Ez a kettősség valójában kulturális háború, sokkal nagyobb méretekben, mint otthon. A folyamat Obama alatt különösen felgyorsult. Mindenhol abortuszpárti, feminista, homoszexuális, úgynevezett emberi jogvédő szervezetek képviselői kerülnek pozíciókba. Az American Civil Liberties Union az egyház és állam szétválasztására hivatkozva perek ezrével tolja ki a kereszténységet az államból. A christmas tree (karácsonyfa) egyre inkább holiday tree, és nem azt mondják, hogy merry christmas, hanem hogy happy holidays, mert az előbbiben benne van Krisztus neve. A hálaadás ünnepén nem lehetett arról beszélni, hogy valójában kinek is szól a hála. Ha ezt a puritán alapító atyák hallanák!”
De söprögessünk kicsit a saját házunk előtt. Nem az a baj, ha egy ateista magánmédium vérhabos szájú kereszténygyalázót is tart a készleten (Tóta W. Árpád), aki ünnepi alkalmakkor perverz élvezettel köpködi össze mindazt, ami a hívőknek szent. Hadd tegye, az ő lelke rajta. Jóval nagyobb baj, hogy megszüntetik az állami rádió- és tévécsatornákon a vallási műsorok sugárzását. És hogy az ilyen akciókkal szemben ne lehessen a keresztények nagy létszámára hivatkozni, a következő népszámláláskor tilos lesz rákérdezni a vallási hovatartozásra. (A legutóbbi népszámláláson ugyanis több mint hatmillióan sorolták magukat valamelyik történelmi keresztény felekezethez.)
De miért az ádáz intolerancia? Ugyan miért veszélyes a kereszténység? Mennyivel jobbak az ateista ideológiák? Talán kevesebb a történelmi bűnük? Tisztább az erkölcsi tanításuk? Több reményt adnak? Érzékenyebbek az elesettek iránt? Lehet valaki szolidárisabb, mint Jézus, aki földönfutók gyermekeként született? Lehet együttérzőbb valaki, mint az, aki feláldozta magát a bűnösökért? Azt hiszem, az a gond a kereszténység üzenetével, hogy önmagunkkal való szembenézésre késztet. És ez kényelmetlen. Krisztus tekintetének tükrében kicsik és gyarlók vagyunk, s ahogy Ady írja: nagyon adósok a szeretettel. Azonban a Krisztus elleni tiltakozás a valóság elleni tiltakozás.
S ha nincs karácsony, remény sincsen. Ha nincs Isten, egyedül vagyunk – notórius törvénysértők, szeretetadósok – a világ sötét cellájában összezárva. Habermas szerint posztszekuláris korban élünk; minden erőfeszítés ellenére vallási ébredések történnek világszerte. Igaza van: minden hitet hatékonyan meg lehet erősíteni az ellene hozott törvényekkel. De a reménységünk mégsem ebben van. Hanem abban, hogy – az összes ellenkező híresztelés dacára – van karácsony, mert eljött a földre az Isten. Eljött a Gyermek személyében az Isten, belépett a téridő sötét cellájába, hogy kiszabadítson belőle minket. A megváltás határtalan, végtelen.
Aki hisz a Fiúban, örök élete van. Mitől, kitől kellene félnie?