Semmi sem árt a kormány újraválasztási esélyeinek jobban, mint ha a miniszterelnök vezetéséből amúgy is kiábrándult szavazók azt látják, hogy a párt maga is elégedetlen vezetőjével. Ezenkívül mire egy párton belüli, önmarcangoló kampány eredményeképpen új vezető jelenne meg a kormány élén, már túl közel lenne a legkésőbb június első hetében megtartandó választás ahhoz, hogy egy új miniszterelnök maga mögé állíthassa a szavazók többségét. Ezért vélik többen, senki sem számíthatott komolyan arra, hogy a kormányfrakció többsége támogatni fogja ezt a kezdeményezést.
A konzervatív ellenzék így is 13 százalékos előnnyel vezet a Munkáspárt előtt a közvélemény-kutatásokban, de David Cameron, a toryk karizmatikus, fiatal vezetője egy-két tétova lépéssel, megkérdőjelezhető döntéssel felcsillantotta a kormánypárt előtt azt a reményt, hogy a választási hadjárat talán mégsem lesz annyira egyoldalú, mint általában várják. A konzervatívoknak nemcsak győzelemre, hanem elsöprő győzelemre van szükségük, ha a szó szoros értelmében döntésképes kormányt akarnak alakítani, amelynek nincs szüksége a harmadik helyen álló liberális demokraták kitartó támogatására. Nick Clegg liberális vezető ráadásul a BBC Hard Talk című műsorában egyértelműen kijelentette, nem kér sem Brownból, sem Cameronból. Ebben a helyzetben a munkáspárti képviselők zöme pedig aligha fog olyan új vezetőt választani, aki eddig semmivel sem bizonyította, hogy jobb vezető lenne a kormányfőnél.
Az azonban kétségtelen, hogy a kormányon belül jócskán vannak, akik elégedetlenek Brown vezetésével. Érdemes például szemügyre venni egyes miniszterek reakcióját. A The Times sorra vette, melyik miniszter mennyi idővel a hír után nyilatkozott, és mennyire állt ki a miniszterelnök mellett. A Brown-ellenes puccs hírével a szerdai interpellációs vita közben találkoztak a képviselők, habár a brit konzervatív napilap internetes kiadása már korábban kiszivárogtatta. Peter Mandelson gazdasági miniszter két órán belül úgy reagált, hogy nem kell túl nagy jelentőséget tulajdonítani ennek a kezdeményezésnek. Ezzel szemben David Miliband külügyminiszternek – akit sokan egy új vezetőválasztás legesélyesebb jelöltjének tartanak – hét órára volt szüksége ahhoz, hogy kiálljon a miniszterelnök mellett, és mindössze annyit mondott, teljes mértékben támogatja a kormány újraválasztási kampányát. A médiumok mindezek ellenére egyetértenek abban, hogy a két volt miniszter ügyetlenül választotta meg a támadás idejét és módját, de akciójuk rávilágít arra: a Munkáspárt több mint egy évtizedes hatalomgyakorlás után nem bízik a választási győzelemben Gordon Brown vezetése alatt, de képtelen egységesen fellépni egy új vezető mellett. Brown egyébként a BBC-nek tegnap este azt mondta: nem szentelt sok időt az ügynek és „Vihar egy pohár vízben” jelzővel illette.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
