Ripacsok a városházán

Tizenöt éve folyamatosan csak szocialista ember a városüzemeltetési főpolgármester-helyettes, a fővárosi önkormányzati cégek első számú irányító embere. Sok esztendőn át, ez év november 20-ig tartalmilag és formálisan is minden lehetősége adott volt a fővárosban az MSZP-nek és az SZDSZ-nek, hogy bármilyen döntést keresztülvigyenek vagy adott esetben megakadályozzanak. Folyamatosan minősített többségük volt a közgyűlésben. Az ellenzék (a Fidesz–KDNP, olykor az MDF is) egyetlen vezetőt ki nem választhatott, egyetlen közbeszerzési, pályázati döntést meg nem hozhatott, egy árva szerződést nem köthetett, és véletlenül sem hívták meg kabinetülésre, ahol az érdemi döntések tulajdonképp megszülettek. Ezeken az üléseken ellenben rendszeresen részt vettek a fővárosi MSZP jelenlegi vezető személyiségei, Hagyó Miklós, Steiner úr, Horváth Csaba.
Most, a BKV-botrányok őszi szezonjának idején egyszer csak (nagy hirtelen) lelkiismereti rohamuk támadt az MSZP-seknek. Mefisztói mosoly kíséretében az egyikük antikorrupciós csomagot jelent be. A csomag azonban a nullával egyenlő. Lényegében arról szól, szavazza meg a közgyűlés, hogy a közpénzen kötött szerződéseket hozzák nyilvánosságra. Vagyis szavazzuk meg az érvényes jogszabályt. 2003 óta (és persze 2006 óta is) Horváth úréknak ez kutya kötelességük lett volna. Az ellenzék eleget követelte, hiába. Ehelyett az MSZP-s városvezetők és a budapestiek érdekeiért aggódó társaik asszisztenciája mellett 2009-ig titokszobában őrizték ezeket. Most a kötelességmulasztást nem éppen eredeti rendcsinálási kezdeményezéssel kívánnák pótolni, és a súlyos hibából erényt kovácsolni. Igaz, a trükköt már a pszichiátriai klinikán se nagyon vennék be – ha azt a szocialisták be nem zárták volna be. Az igazgatótanácsokba pedig csak diplomásokat javasolnak. Mintha a tisztesség diploma kérdése lenne. Nagyjából ez lenne az „antikorrupciós csomag”.
Mást is mondanak szocialista barátaink. Például, hogy aki nem akarja az átláthatóságot, az lopni akar. Ebben sok igazság lehet. Ők azonban ezzel az ellenzékre célozgatnak. Volt is még egy szocialista javaslat, 2009. novemberben egy vizsgálóbizottságra, amit – koalíciós dominancia mellett – ők vezettek volna. Igaz, később azt is mondták, jó, ha profik (ügyészek, rendőrök) vizsgálják az ügyeket, aki vizsgálóbizottságot akar, az csak az időt húzza. Kivéve ezek szerint ha ők akarják a vizsgálóbizottságot, és gyakorlatilag önmagukat vizsgálnák ennek révén. Tegyük hozzá: MSZP-sek egyetlen feljelentést sem tettek a gyanús ügyekben. Ellenben a nyári fideszes feljelentéseket első mérgükben „Tarlósék politikai hisztériájának” titulálták. A szocialisták gyorsan támadt, zengzetes fellépésének van egy apró szépséghibája.
Éspedig az, hogy kezdeményezéseikkel csak néhány hónappal azután rukkoltak elő – és rendeztek farizeus sajtókampányt –, hogy a Fidesz– KDNP megtette sorozatos feljelentéseit az ügyészségen. Miután a főpolgármester feloldotta a titokszobát, és hozzá lehetett jutni gyanús szerződésekhez. Hogy mi történt ennek előtte? 2007. május és 2009. október közt a Fidesz–KDNP (és egy-két esetben az MDF is) 24 alkalommal tett valamilyen formában kezdeményezést gyanús BKV-s és egyéb ügyek tisztázására. Az SZDSZ és az MSZP (beleértve személy szerint Steiner urat és Horváth Csabát is) következetesen mindegyiknek ellene szegült. Nemegyszer konkrét szavazás formájában, ahogy ezt a megőrzött szavazási listák is bizonyítják. Most pedig bicskanyitogató gátlástalansággal azt kiabálják, „mondja meg az ellenzék, mi köze van” azokhoz a szerződésekhez, amelyeket a szocialisták vagy embereik kötöttek, amelyeket az ellenzék tiltakozása ellenére titokszobában őriztek évekig, s amelyeket az ellenzék feljelentése alapján vizsgál a rendőrség. Lehet, hogy mégsem mozog a föld, mert akkor most esetleg megnyílna a szocialisták lába alatt. Aki nem hiszi, csak meg kell néznie a közgyűlés jegyzőkönyveit, a határozatokat, az interpellációkat, a szavazási listákat. Azok nem hazudnak.
Az sem akármi, ahogy Horváth Csaba szocialista képviselő rendbe tette a BKV-t. Tudni kell, hogy a BKV egyszer már súlyosan eladósodott. 2003-ban az akkori miniszterelnök nullára konszolidálta a céget. Azóta aztán nem is lehet vitás, hogy kizárólag két politikai csoport az SZDSZ, de annál is inkább az MSZP uralta-uralja a BKV-t és a BKV-val kapcsolatos döntéseket, felügyeletet. A felügyelő főpolgármester-helyettes mellett az igazgatótanácsban csak MSZP–SZDSZ-delegáltak vannak, és a tíztagú felügyelőbizottságnak összesen egy ellenzéki tagja volt. Annak rendje és módja szerint tönkre is ment a társaság. Jobban, mint 2003-ig. Az MSZP pedig mint egy égből alászállt, előkelő idegen eljátszaná a cég megmentőjének szerepét. Világraszóló ripacsok se játszhatnák profibban a szerepet. A néhány hónap múlva jó eséllyel leköszönő kormányuk például ad némi támogatást a BKV-nak (kizárólag az azonnali összeomlás elkerülése érdekében, hiszen a vezérigazgató elmondása szerint januárban már a béreket sem tudnák kifizetni). Igen ám, de aki figyeli a teljesítési és vállalási határidőket, az láthatja, hogy ezek jelentős mértékben a kormányzati cikluson is túlesnek. Megint a régi trükk. A kormány (és tiszavirág-regnálású biztosa) learatná az ígéret gyümölcsét, de teljesíteni már valószínűleg jórészt másoknak kell majd. Külön történet, hogy az ígéret is milyen feltételekkel született. A BKV-s tarifaemelés kötelme mellett. Amit már egy hónapja is előterjesztett az MSZP, majd váratlanul az ellenzékhez csatlakozva nemmel szavazott saját határozati javaslatára. A kormánya közbelépésére (és a városlakók ellenében) azonban az MSZP ismét irányt váltott, és Horváth Csaba úr megint úgy nyilatkozott, hogy az „igazságosság érdekében” emelni kell. Így is szavaztak persze, összefogva az SZDSZ-szel, akárcsak a csatornadíj-emelések, az újabb 40 milliárdos hitelfelvétel vagy a szocialista egészségügyi modell 300 milliója ügyében is. Együtt szavaztak tehát ismét szocik és szadeszesek, mind a 34-en, boldog egyetértésben. Merthogy állításuk szerint nincs már MSZP–SZDSZ-koalíció…
Az MSZP-sek a választások előtt ellenzéket akarnak játszani. Hülyének nézik a világot. Újabb ígéretekkel hitegetik a budapestieket. Mintha bárki is akadályozhatta volna őket a közgyűlésben, hogy másfél évtized (!) alatt megvalósítsák a programjukat. Két és félszer annyian ülnek a közgyűlésben, mint a liberálisok. Újabban „fenntartható növekedésről” beszélnek. Talán az adósságnövekedésre gondolhatnak…

A szerző a fővárosi Fidesz–KDNP-frakciószövetség elnöke