Tisztelt Szerkesztőség!

Dr. Székely Tamás, vasdiplomás orvos (Budapest): Székely Tamás névrokonom és egészségügyi miniszter múltkor meglehetősen arrogánsan válaszolt a parlamentben Kupper András kérdésére. Válasza nem tudott arról meggyőzni, hogy a H1N1-járványban miért kellett ilyen háttér-machinációval a betegek bizalmát aláásni. Miért kellett egy a kultúremberek nagy része által elfogadott és értelmes eljárásba, az immunizálásba és egyszerű gyógyszerárucserébe az Egészségügyi Készletgazdálkodási Intézetet (EKI) is bevonni? Ez a szervezet csak akkor kezdett felfutni, mikor a jelenlegi miniszter két dicstelen elődje a szétbombázott kórházak műszereit, értékeit általuk állományba vetette és amortizálódtatja. Éppúgy mint az idióta ötlet alapján megvásároltatott széfek, amik a kórházak pincéiben rozsdásodnak. Tessék mondani, most már egy aszpirin vagy hashajtó sem a nagykertől, hanem az EKI-n át kerül a patikákba? Másik, de még mindig aktuális téma a betegek ide-oda utaztatása. Annak idején (1952 körül) a Rókus-kórházban másodorvosoknak úgynevezett kapuügyeletet is kellett tartaniuk. Ez azt jelentette, hogy a beérkezett betegeket mi irányítottuk tovább. Képzelje el, miniszter úr, nem volt rá példa, hogy a Bajcsy-Zsilinszky úti Központi Ágynyilvántartón keresztül ne tudtunk volna egy beteget tíz percen belül elhelyezni. Pedig akkoriban nem volt számítógép, mobiltelefon stb., csak három-négy lelkes ember, akikben volt humánum és empátia. Miniszter úr, nem értem, hogy jó orvosként miért vállalta el a jelenlegi feladatokat. Köszöntéssel, az önnél jóval öregebb pályatárs…

Szentimrey Béla (Budapest): A Magyar Nemzet 2009. december 19-i számában olvastam Lezsák Sándorral készült interjújukat Idegen megszállók az MDF-ben címmel. Ez egy nagyszerű, lényegre törő összefoglalása volt pártunk tragédiájának. Én is húsz év után hagytam el az MDF-et, és számomra is ez egy szomorú kényszer volt. Még 1989. július 18-án léptem be az MDF-be, amely akkor még fórum volt, igazolványomat Lezsák Sándor hitelesítette. De szép idő volt ez akkor, tele voltunk hittel és reménynyel! Húsz év után, benne három szocialista kormánnyal, hova jutott országunk, nemzetünk? A valamikori legnagyobb rendszerváltó párt, az MDF fokozatosan sülylyedt a jelenlegi mélységekbe. Valóban idegenek kerültek az MDF-en belül hatalomra. Ezek egy része velünk ellentétes politikai területről jött, mások pedig feladták, és elhagyták az Antall– Lezsák-irányvonalat. Engem súlyosan érintett, hogy Tarlós Istvánt 2006-ban cserbenhagyta a Dávid vezette MDF. Akkor távoztam a budapesti választmányból. Végleges kilépésem az MDF-ből 2009. június 8-án történt, a Horn-kormány volt pénzügyminiszterének az EP-be való jelölésével – Dávid ötleteként! Mélyen megértem Lezsák Sándor lelkiállapotát, mikor az általa alapított MDF-ből távozott. Én is szenvedtem és ma is szenvedek, hogy el kellett hagynom az MDF-et, amelyben annyira bíztam, s amelyet Dávidék mára tönkretettek. Felvetődik az emberben a gondolat, hogy ezek a bitorlók milyen alapon használják a volt pártunk nevét. Baloldali gondolatviláguk messze van az MDF lelkivilágától, de az alapszabályban lefektetett előírásoktól is. Minden reményem a tavaszi választásban van, a Fidesz–KDNP győzelmében.

Kovács Krisztián (Tarnalelesz): Minden év decemberében az emelésekről dönt minden szolgáltató, a főváros és a parlament szintén. Az új év ezzel kezdődik és év közben több minden szintén emelkedik, de a minimálbér és az átlagbér miért nem? A boltban, a gyógyszertárban, az utazásért egyre magasabb árat fizetünk. Sok hazai polgár mindig csak elnyomottan élhet? Eger mellett lakom, 31 éves vagyok, 16 hónapja munkanélküli, elhelyezkedni nem tudok. Sokszor megyek Egerbe állásinterjúkra, de vidéki lévén semmi esélyem. A 35 kilométeres bérlet 23 ezer, a jegy 560 forintba került 2009-ben, s hogy az idén ezekért mennyit kell majd fizetni, szörnyű belegondolni. Ha átvállalnám az utazási költséget, akkor sem kellenék. Mi lesz így a vidékiekkel, főképp a bérlet- és jegyáremelkedések után? Eddig sem kellett a vidéki, pedig sokuknak, mint nekem is, négy szakmája is van. Hitelt pedig én nem akarok, sőt nem is adnának mire. Budapest drága a vidékinek, sok az albérlet költsége, a megélhetés, és ott van még a drága BKV-bérlet pluszban, mára senki nem vállal át semmit. Miért drágul minden folyton? Más országokban a bérek jobban passzolnak az árakhoz.