Remélhetőleg nem minden kuratórium működik olyan roszszul, mint ahogyan azt keserű cikkében Körmendy Zsuzsanna leírja (Maguk fele hajlott a kurátorok keze a Nemzeti Kulturális Alap szépirodalmi kollégiumában, Magyar Nemzet, január 30.). Bizonyosan nincs ez így egy rokon intézmény, az Országos Tudományos Kutatási Alap (OTKA) esetében, amely az irodalmárokhoz hasonlóan minden rendű és rangú, feltehetőleg különböző világnézetű alkotók (kutatók) támogatásáról dönt. Az OTKA működésében bonyolult és sokszor kínos ügymenet, többszörös ellenőrzés küszöböli ki az összeférhetetlenséget, a csalás egyik formáját. Természetes ez: egy önszabályozó testület a polgárok bizalmára épül, közpénzek, adóból származó forintok sorsáról kell döntenie. A csalás pedig méltánytalanul károsítja a pályázókat. Jó példa erre a cikkben idézett, ma is kiváló és fontos Nagyvilág című folyóirat leértékelése. S ha a kuratórium egy-egy tagja esetleg megfeledkezne működésük alaptörvényéről, a testület kötelessége őt rendre utasítani. Ha nem így jár el, a polgár jogosan követel vizsgálatot, amelynek nem csupán a kirívó döntésekkel kell foglalkoznia, hanem az egész intézmény működésével. El kell olvasni a kuratóriumi ülések (döntések) jegyzőkönyveit. Régi demokráciákban természetesen az ilyesfajta vizsgálatot külső, független testület végzi.
Dr. Temesvári I. Péter
(Manchester),
az OTKA zsűrijének volt elnöke
origo.hu
Orbán Viktor: A türk országok nélkül Magyarországon nem lenne biztonságban az energiaellátás
