Beszéd

Mit is akarok mondani, drága, mondvacsinált Albán Úr, hát hogy elég ezekből a választásokból, volt már eddig öt. Énszerintem aki eddig nem tudott dönteni, mostantól ne variáljon tovább, legyen neki jó, ami van. Tudom, tudom, ez csak afféle értelmiségi hőzöngés a részemről, mert a demokrácia így meg úgy, ne folytassa, aranyos Albán Úr, tudom ezeket. Csak hát a vágy, az felbuzgott bennem, talán maga is ismeri ezt az érzést, habár meg kell hagyni, nem úgy néz ki. Na, de félre a hiábavalóságokkal, jöjjön lényeg, az a nyavalyás Orbán Viktor. Hát a beszéd, az Orbán-beszéd. Kérem, az rettentő volt. Kár, hogy a Baloldal azt mondja, hogy nem volt benne konkrétum. Nem igaz, ide-oda futkározó Albán Úr, több volt abban az elégnél. Rettenetes dolgok hangoztak el. Először is a rend. Sőt, a Rend. Itt, kedves Albán Úr, a megvalósulandó nácianizmus rémével állunk szemben, ami majd bevezetésre fog kerülni, ez se több, se kevesebb. Veszendőbe megy majd az élet színessége, tarka forgataga, masíroznia kell mindenkinek. A másik, hogy a munka. És ez is szörnyű. El tudom képzelni, miféle munkákra gondolt az Orbán Viktor. Szorgos bányászkezekre van szüksége, akik aztán vonulnak szüretelni. Sajnos sokan hisznek ennek a gazembernek, ők fognak majd a legjobban óbégatni, hogy hittem szép szavadnak, mégis megcsalál, keserű költész módjára. Beszélt az egészségügyről is ez a törpe démon, noha a vizitdíjat, a száguldó reformok és a pirospozsgás jövő zálogát éppen ő gáncsolta el a bárgyú népszavazásán, sajnos az én voksommal együtt, ezt utólag be kell vallanom. Az történt ugyanis, hogy bár az én esetemben speciel igazságtalannak tartottam a vizitdíjat, de a többieknél igenis modern intézkedés lett volna. És akkor ejtett még bősz szavakat az elszámoltatásról is, és ezt, drága Albán Úr, talán nem kell részleteznem, röviden talán úgy mondanám, hogy ártatlan Baloldali emberek vérétől fog gőzölögni az aszfalt. És ez már ugyanaz, amiről szintén nem átallott beszélni az ádáz disznó, ami szerinte közbiztonság, sok rendőrrel, innen nézve viszont diktátoros terrorgépely, elnyomó hatalomként. Szóval, kedves, közreműködő Albán Úr, éppenhogy túl konkrét volt ez a fenyegető szónoklat, egy bosszúvágyra sóvárgó gazember vad lüktetése. Ja, meg még mondta, hogy számít a Baloldali emberekre is, na, hát addig ne vegyen levegőt. Ez volt. Hanem viszont. Az úgy van, Albán Úr, hogy most a Szocialista Párt Miniszterelnök Jelöltjének, ennek az izékének, na... mindegy, tehát neki is kellene egy szép, mérsékelt, higgadt beszédet mondania, a valós problémákról, ami érdekli az embereket, és amiket fontos lenne megoldani. Először is rendet kellene már csinálni ebben az országban, mert olyan már, mint egy isztambuli kupleráj. Munkahelyeket kell teremteni, mert már az ismerőseim között is alig van dolgozó, és ez rosszul érint mindenkit, baljós hangulat van náluk otthon. Aztán a kórházakat is talpra kell állítani, mert az tragédikus, hogy már alig zajlik ápolás, hanem a betegek tüsszögve lófrálnak, pénz hiányában. És tudja, Albán Úr, szembe kell nézni azzal is, hogy a sok korrupt csirkefogót, akik Baloldali bőrben végezték tetteiket, le kell csukni, mert ezt különösen várja a sokaság. Végül pedig csináljon valamit a Kormány, mert sötétben már nem lehet kilépni az utcára, annyi lett a bűnözés. Ezekről essen szó, drága Albán Úr!

Lejegyezte: Csermely Péter