Életünk árucikké vált

Ha valaki pénzért és hatalomért cserébe elkezdi árulni a rábízott országot, az hamar eljuthat oda, hogy már semmi sem lesz számára szent. Még a polgárok élete sem. Csak egy hajszálnyira voltunk attól, hogy mindennapi létezésünk alapját, az ivóvizet is kiszolgáltassák a nagytőkének a szocialisták. Hátborzongató érzés, ha belegondolunk: még a tőzsdén is spekulálhattak volna a pénzemberek arra, hogy mekkora legyen a vízszámlánk, mennyit fizessünk azért, hogy életben maradásunk érdekében vizet ihassunk. A vízszolgáltatás feletti uralom átadásával két nagyvállalat profitálhatott volna kiszolgáltatottságunkból, ráadásul úgy, hogy – a napvilágra került információk szerint – a Duna folyása mentén előre felosztották a két francia társaság között Magyarországot. Miután a privatizálható állami vagyon zöme már elfogyott, a polgárok sorsa és jövője is az eladható kategóriába került. A szocialisták számára mindannyian árucikké váltunk.
Amit eddig lapunk is sejtett és többször napvilágra hozott, azt az Index hírportál tegnapi írása szerint még egy perdöntő dokumentum igazolja: a különböző átszervezési manőverekkel az öt nagy regionális vízi közmű privatizációját készítette elő tavaly és tavalyelőtt az állami vagyonkezelő. S a stratégiai tervek kommentárjából utólag az is világossá válik: Bajnai Gordon vajon miért érezte szükségét annak, hogy a tavaly őszi franciaországi látogatásakor személyesen kérjen vendéglátóitól elnézést azért, mert a pécsiek saját érdekükben felléptek a francia vízszolgáltatóval szemben. A baranyai megyeszékhely hídfőállás lett volna a Suez nevű társaság számára a régió megszerzéséért elindított hadműveletben – vélik szakmai körökben, és ebbe az üzleti törekvésbe a jobboldali fordulaton átesett város bizony alaposan beletenyerelt.
Bajnai szégyenletes viselkedése utólag is igazolja, nincs semmiféle választóvonal az egymástól látványosan elhatárolódni kívánó szocialista kormányok között. Velünk szemben ugyanazokat a megbízókat, ugyanazt az érdekkört képviselik. A most napvilágra került dokumentum az utolsó Gyurcsány-kabinet végnapjaiban készült. A Bajnaival együtt színpadra lépő új pénzügyminiszter, Oszkó Péter lapunk és mások felvetéseire rendkívül határozottan igyekezett cáfolni, hogy bárki is a kormány körül a vízi közművek eladására készül. Nem, nem és nem. Nem adjuk el a vízvagyont, nem adjuk el a vízszolgáltatást – skandálta, miközben a felügyelete alá tartozó vagyonkezelőnél a víziközmű-magánosítás egyik változata körül folytatódtak tovább az előkészületek. S hiába próbálták elvitetni később a privatizációs szervezet kirúgott vezetőjével a kormány közeléből a balhét, és hiába támogatta a parlamentben a szocialista többség azt a fideszes javaslatot, ami visszahelyezte az eladásra kiszemelt öt társaságot a tartósan állami tulajdonban lévő körbe, a kutyákból nem lett szalonna. Bajnai a Suez érdekeit védte ezután is, Oszkó pedig a csontvázakkal teli szekrény kulcsára vigyázott, nehogy kiderüljön, szakértő miniszterként politikai hazugságokba bonyolódott.
De mit is várunk attól, aki már 2004 előtt is olyan ügyvédi irodának volt az egyik vezetője, amelyik a vízi közművek eladása mellett állított össze szakmai érveket? Ebből is látható, hogy bármennyi színeváltozáson is esnek át a szocialisták és a mögöttük lévő érdekkör, a lényeg, a szemléletük és a gondolkodásuk változatlan marad. Csak legtöbbször megpróbálják elrejteni a nép elől valódi szándékaikat. A vízprivatizáció is csak a felszínen került le a napirendről, mert a választások közeledtével jelentős politikai veszteséget okozna a magánosítás előkészítésének folytatása. De ha egyszer megint a kezükbe kerül a kormányalakítás mandátuma, és biztonságban érzik magukat, biztosak lehetünk abban, hogy ismét megtelnek a profitra éhes nagyvadakkal a minisztériumi előszobák.