Ha tudná a Gyuri, hogy írok róla, bele is pirulna. Láthatatlanul él a pilisi erdő mélyén, ott találkoztam vele. Épp csak a szekér döccent alattunk, a lovak prüszkölése hallatszott, távolról, a budakeszi arborétum mélyéről visszhangos nevetés gurult a fák között szerteszét. És Gyuri mesélt. Bő évtizede jött át „Magyarba” Csángóföldről, földönfutó-hontalan, és semmi nem volt akkor, csak a Moszkva tér, a csípős-szmogos hajnalok, a fekete alkuk, az embervásár. Ott talált rá a jószerencse; erdei munkásnak a Pilisbe vitte. Az erdő lett az otthona. Haza alig jár. Moldva messze van, a család nagy, sok otthon az éhes száj. Pénzt kell keresni. Huszonegyedik század, csángó sors.
Eszembe jut aztán Gyimesbükk, a gyimesi csángó falvakon át kígyózó tömeg, ahogy a tavalyi csíksomlyói búcsú zárásaként a Gyimesekből Budapest felé induló székely gyorsvonat ünnepélyes hazaindulására siet, csak hogy még sípszó előtt belenézhessen a tájba, a hagyományait tartó maroknyi gyimesi csángó arcába. Hogy lefotózhassa őket, és mint valami folklórcsecsebecsét, elővehesse néha, ha emlékezni akar, mi a magyar.
A középkori archaikus kultúráját még mindig őrző hetvenezres csángó kisebbség sorsáért manapság legalább a szavak szintjén illik aggódni, és ott van persze a rengeteg tett, Böjte Csaba kitartó iskolaépítő kezdeményezésétől a keresztszülő-mozgalmon át a magyar nyelvű miséért tett erőfeszítésekig. Annak, aki csak egyszer eljutott legalább Csángóföld kapujáig, mégis kettős érzése támad. Buszokkal megyünk, hogy lopjunk a csodából, és adományainkért cserébe kolduljunk tőlük valami igazit, látszatok helyett.
Tizennegyedik éve, hogy a Pro Minoritate Alapítvány és a Moldvahon Csángó Kulturális Egyesület csángó bált rendez, ezreknek. Az eredendő cél a figyelemfelkeltés, mert veszély van bőven. A magyar még mindig ördögi nyelv Csángóföldön, a felnőtt férfiak külföldre kényszerülnek, a gátakat feszegeti a globalizáció, s félő, hogy ha rést üt a csángók öntudatán, falvaik előbb-utóbb élettelen skanzenekké válnak őseik földjén. A bál mégis inkább ünnep. Az összekapaszkodásé, az önfeledt mulatozásé. Az éjszakába nyúló bálon a gyimesi és moldvai csángó magyarok bemutatják szokásaikat, táncaikat és zenéjüket, s bárki bekapcsolódhat, aki kedvet érez. Kora délután lesz táncház a gyerekeknek, kisebb tárlaton mutatják be a csángó kultúra követe, Petrás Mária keramikus alkotásait és Csoma Gergely fotóit. A bál másnapján a budapesti Szent Anna-templomban Erdő Péter bíboros és Petru Gherghel együtt celebrálnak misét a Magyarországon élő csángók és a bál fellépői számára.
origo.hu
Szenzációs felfedezés: huszárok 80 éve elásott titkait találták meg egy osztrák kastély parkjában
