Nem szenvedhetem azt a fajta emberi jogi aktivizmust a nagypolitikában, amelynek képviselői hangzatos romaügyi nyilatkozattal akarnak arcot szerezni maguknak, lehetőleg összemosva a cigányok esélytelenségének problémáját a drogosok és a melegek jogkiterjesztésével – jelentette ki lapunknak Hága Antónia, aki 1998 óta cégével olyan trénerként működik, aki többek között helyi közösségek számára biztosít konfliktuskezelést. – Nem jól viselem, hogy élvonalbeli politikusok szemforgató módon buszos tüntetéseket szerveznek, meggyilkolt romák temetésére járnak, de a konfliktusok nyomán képződő közösségi traumák feloldásával már nem gondolnak, egyetlen céljuk a szavazatszerzési befolyásuk biztosítása.
A volt SZDSZ-es országgyűlési képviselő nem úgy képzeli el a cigányság felemelkedésének egyengetését, amint egy-egy polgári jogi aktivista, akinek sajtócsinnadrattával egybekötött „levonulásai” egy-egy súlyos konfliktus után a feszültségek állandósulását szolgálják. Szerinte elítélendő, hogy a romagyilkosságok után azt sugallták némelyek a helyi cigányságnak, hogy a többségi lakosság cigánygyűlölő. Ám Hága Antónia leszögezi: tapasztalata szerint a romák nagy többsége mégsem gondolkodik úgy, mint bizonyos hangadói. Viszont a félelem valóban hódít közöttük, ami teljesen érthető a brutális kivégzések óta, amelyek tisztázatlan hátterű elkövetői még a gyermekeket sem kímélték a cigánysorokon. Hága Antónia szerint az emberi jogi harcot egy jogállamban az intézmények hatékonyságának a növelésével kellene megteremteni. Hága Antónia egy célirányosan megerősített Egyenlő Bánásmód Hatóság vitán felülivé tehetné minden munkaerő-piaci szereplő előtt, hogy tilos hátrányosan megkülönböztetni a roma álláskeresőket.
– A legújabb kutatói felmérések cáfolják azt a sokat hangoztatott nézetet, hogy a cigányság pár évtized múlva többségre jut Magyarországon – nyomatékosítja a roma szakértő. Felidézi: a cigányok várható élettartama több mint tíz évvel rövidebb az átlagnál, ráadásul a rendszerváltozás óta összességében a cigányság gyermekvállalási hajlandósága is csökken, ha nem is olyan mértékben, mint másutt. Ugyanakkor Hága szerint kétségtelen, hogy a cigányság fiatal és masszív kisebbséget alkot, amely megfelelő intézkedések híján nem válhat adófizető, többek között a nyugdíjasokat is eltartó réteggé – márpedig ez az igazi veszély.
– A legsürgetőbb feladat, hogy a tankötelezettségnek érvényt szerezzünk a leszakadó térségek cigánysága körében is, illetve hogy az érettségit is nyújtó képzést erősítsük a körükben – véli Hága Antónia. Ilyen értelemben bírálja a honi szociálpolitikát. Nehezményezi, hogy kikerült az eredeti Bajnai-csomagból, hogy csak csökkent értékű családi pótlék járjon olyan családok számára, ahonnan a gyermeket ki kellett emelni, védelem alá kellett helyezni, mivel az apa eliszik, elgépezik bármely jövedelmet.
– Döntéseikért felelős felnőttként kell kezelni a cigány származású lakosokat is, akik egyetlen havi segélyelvonásból megértenék, hogy iskolába kell járatniuk gyermeküket, ha addig nem tették. Legyen vége az infantilizáló, felmentő attitűdnek amely a rendszerváltozás óta ómegája és alfája volt az állami szociálpolitikának – hangsúlyozza Hága Antónia. Szerinte egységes, bőrszíntől független segélyezési politikára van szükség, amelynek része, hogy a gyermekjóléti szolgálat nyomon követhesse, jó helyre teszi-e le az állam a pénzét.
Hága Antónia rámutat: valóban eredménytelenül folyik szét sok-sok száz millió forint romáknak szánt pályázati pénz, nem eredményezve kiegyensúlyozottabb foglalkoztatási arányt. Úgy fogalmaz, üzletszerű kéjelgők szakosodtak romák felzárkóztatásáért kiírt pályázati programokra. Említ olyan esetet is, amikor a romapénzek elnyerése nem a cigányság integrációja miatt fontos a településnek, hanem hogy hiányzó forrásait és infrastruktúráit előteremtse. Elrettentő példaként hozta fel, hogy egy beregi kisvárosban 340 millió forintnyi európai uniós forrásból 30 fiatalt részesítettek olyan képzésben, amely nem vezetett a képzettek elhelyezkedéséhez. Képtelenség Hága szerint az is, hogy a cigány önkormányzati rendszer nem a kulturális autonómiával foglalkozik elsősorban, hanem – megfelelő eszközök és szakértelem nélkül – foglalkoztatási és szegénységi problémák „megoldásával”. Eközben – világít rá a szakértő – a politikai pártok eszközévé silányulnak a cigány önkormányzatok, ami nemcsak a roma kisebbségnek, hanem az egész magyar társadalomnak rossz. A cigányság ügye társadalmi konszenzust igénylő nemzeti ügy – összegez a szakértő, aki szerint politikamentessé kellene tenni e téma kezelését, és elő kellene segíteni, hogy a fiatal és képzett roma értelmiség leválthassa a morálisan elkopott jelenlegi cigány vezetői réteget.
origo.hu
A magyarok sosem tűrték meg a Júdásokat
