Fegyház a tököli kínzásokért

Összeverték, fojtogatták és árammal kínozták gyengébb zárkatársukat Tökölön azok a fiatal elítéltek, akiket súlyos fegyházbüntetéssel sújtott tegnap a bíróság. Tanúk szerint a hasonló erőszak korábban mindennapos volt az intézetben.

Újabb, a tököli fiatalkorúak börtönében elkövetett súlyos, erőszakos bűncselekmény ügyében hirdetett ítéletet tegnap a Pest Megyei Bíróság. Sz. Róbertet 11, V. Balázst 14, K. József Sándort 12,5 év fegyházbüntetéssel sújtották társtettesként elkövetett emberölés kísérlete miatt. Szabó Judit tanácsa mindhárom vádlottról megállapította, hogy tettüket különös kegyetlenséggel követték el.
A három fiatalember a bűncselekmény végrehajtása után hamarosan szabadult a börtönből, az ellenük indított büntetőpert pedig jelentősen meghosszabbította, hogy az idézésekre nem jelentek meg. A vádlottak 2005 augusztusában együtt raboskodtak a tököli intézetben, ahová korábban elkövetett, kisebb súlyú bűncselekményekért kerültek. Az őrség a zárkájukban helyezte el a – többiekhez hasonlóan fiatalkorú – sértettet, H. Szabolcsot. A régebbi elítéltek faggatni kezdték a vézna, gyámoltalan fiút, hogy miért került börtönbe. Ő azt válaszolta, hogy egy rablás miatt szabtak ki rá büntetést. Az egyik vádlott viszont felületesen ismerte a sértettet, s azt mondta a többieknek, hogy H. Szabolcs súlyosan bántalmazta az édesanyját, azért került Tökölre. A hasonló bűncselekmények elkövetőit a börtöntársadalom kiközösíti, H. Szabolcsot azonnal inzultálni kezdték társai. A fiatalembert két napig verték, rugdalták, fojtogatták a vádlottak. Egyikük elszorította a sértett nyaki ütőerét, aki ettől eszméletét vesztette. Később levetkőztették, testét vízzel locsolták, miközben arra kényszerítették, hogy megfogja a falból kitépett 220 voltos villanyvezetéket. A kínzást többször megismételték, H. Szabolcs számos alkalommal elájult. Az őt később megvizsgáló orvos szakértő szerint csoda, hogy nem halt bele az áramütésekbe, élete csak a véletlenen múlott. A bíróság a bizonyításkor érintésvédelmi szakembert is meghallgatott, aki szerint H. Szabolcs azért élte túl a kínzást, mert vizes teste földelésként vezette le az áramot. A sértett öngyilkosságot kísérelt meg az őt ért megaláztatások miatt, ezt azonban az elsőrendű vádlott, Sz. Róbert megakadályozta. Utóbbi azzal védekezett meggyanúsítása ellen, hogy a történtek idején már nem volt a tököli börtön lakója, mert addigra már szabadult. Tény, hogy a vádlott annak ellenére részt vett a kínzásokban, hogy azok után egy nappal letöltötte büntetését, s mivel nem indult azonnal vizsgálat, szabadon elhagyhatta az intézetet. Az ügyben – kevés eredménnyel – vizsgálták az őrség esetleges mulasztásait is. Tanúk elmondták, a hasonló esetek korábban mindennaposak voltak Tökölön. H. Szabolcs csaknem két év múlva egy másik börtönben öngyilkos lett.
Szabó Judit bírónő felhívta a figyelmet, hogy a bizonyítást az is nehézkessé tette, hogy a börtönlakók csak kivételes esetben mernek egymásra terhelő vallomást tenni. V. Balázs kifogásolta büntetésének mértékét, de a bíróság kiemelte: a bűncselekménykor már fiatal felnőttnek számított, így akár életfogytiglant is kaphatott volna. Az ítélet nem jogerős.