Gyalogolni jó

Rögtön megmondom, nem annyira. Sőt! És most olyan abszurd következik, amelyben a gyalogos fogja pártját az autósoknak. Különböző prózai okok miatt nincs kocsim, és már nem is lesz. Amit utólag keservesen bánok. Az egész városi életem gyaloglásból, buszozásból, trolizásból és HÉV-en utazásokból tevődik össze. És mint a tömegközlekedés profi ismerője, senki nem tud olyan célpontot mondani Budapesten, ahová én ne tudnám, milyen módon lehet eljutni autóbusszal, villamossal stb. Közel ötven éve utazom, használtam hetijegyet, vonaljegyet, átszállót, és az 5-ös busz a Váci utcában tett le a bölcsészkar előtt. Emlékszem a kalauznőkre, az ülőkalauzra, és bámultam, hogy nem fagy meg a villamosvezető a nyílt peronon vezetve.
Budapesten elvben ragyogó a tömegközlekedés. Logikusan kapcsolódnak egybe, körbe a járatok, hogy lehet átszállni buszról buszra, villamosról villamosra, hogy a város minden szegletébe el lehessen jutni. Amerikai ismerőseim régen azzal szórakoztak, hogy vettek egy bérletet, és körbeutazták Budapestet.
Ma már ilyesmiről nincs szó. A mai tömegközlekedés gyötrelem. Tömött, lassú, büdös, hideg, hangos, ritka, és a járművek tömegesen mehetnének az ócskavastelepre. Ezért hangzott furcsán a minap a Ma reggelben a Levegő Munkacsoport igazgatójának, Horváth Zsoltnak a buzdítása, mely szerint szálljanak ki az emberek autóikból, járjanak busszal, villamossal, gyalog vagy biciklin. Ő csak vidékre és bevásárlásra használja a kocsit, a gyerekei meg imádnak tömegközlekedni. Nos, ez utóbbi költői túlzás lehet, nem tudom ugyanis, milyen vonalon élvezkednek a gyerekek. A piros 7-es, a piros 173-as, a sima 7-es, a 106-os már a végállomásról tömötten jön ki, a 6-os és a 4-es villamos egyszerűen emberdaráló, ahol akkor sem adják át a helyet senkinek, ha a várandós nő történetesen mindjárt szülni fog. A szentendrei HÉV-en tömegnyomor és tülekedés van, a 74-es trolin csak a végállomás előtt csökken a tömeg. És ezek mind átszelik a Belvárost, de a 11-es buszon is szúrna a gombostű, ha leejtenék. A metró gyors, cserébe eszelős a tömeg, és rettenetes a levegő. Újpestre vagy Kőbányára mégsem lehet elgyalogolni.
Úgyhogy akinek autója van, használni akarja. Nem vagyok autópárti, mert a vezető általában azt hiszi, a gyalogos eltaposnivaló, de a gépkocsi civilizált munka- és kényelmi eszköz. Nem kell cipekedni, nem kell a gyereket öszszenyomatni a tömegge; láttam olyan jelenetet, amikor a csecsemő megállókat üvöltött végig anyja karján, de nem állt fel senki. Nem szólva a rámpák hiányáról, a rokkantak mindig foglalt helyéről és arról a cirkuszi mutatványról, amíg a gyerekkocsit feltornázzák a magas lépcsős buszra. És még egy igen nyomós szempont: a tömegközlekedési járműveken állandósult a trágárság, a lopás és gyakran a verekedés. A gyaloglás ma artistabemutató, pont egyes kerékpárosok miatt, akik az újabb könynyítéseken erőre kapva bringáznak a járdán, felborogatva bármikor bárkit. Ha valakit elgázolnak, tovahajtanak. Érdekes szemrehányás, hogy miért utaznak az emberek egyedül az autóban. Ehhez igazán nincs köze senkinek. De mi van, ha már letették a két gyereket az óvodánál, az iskolánál, és a feleséget a munkahelye előtt?
Akkor mi van? A Levegő Munkacsoportnál, élükön Lukács Andrással, elévülhetetlen érdemeket szereztek abban, hogy némely környezetre káros beruházások nem valósultak meg. De ez az autó ellen indított hadjárat nem elegáns. Az autósokat egyébként is minden jogcímen és alapon pumpolják, ne essünk már bele abba a hibába, hogy aki akkora „ász”, hogy autója van, az a világ ellensége.