Hajdu Szabolcs fődíjas

A nagyjátékfilmes rendezők egy része megtalálta a pénztelenség egyik lehetséges ellenszerét, a korábbi esztendők kopott, kis költségvetésű filmjeihez képest számos jól öltözött kamara- és kameradarabbal találkozhattunk az idei filmszemlén. A pénztelenség a történelmifilm-alapítvány sajtótájékoztatóján is téma volt.

ELISMERÉSEK. Tegnap este a Sportmax 2. rendezvényközpontban adták át a 41. Magyar Filmszemle elismeréseit. A mustra fődíját, az Arany Orsót Hajdu Szabolcs Bibliothéque Pascal című alkotása kapta. E műnek ítélték az operatőri díjat (Nagy András), a külföldi kritikusok Gene Moskowitz-díját, valamint a diákzsűri Zöld Holló-díját is. A legjobb rendezőnek járó elismerést Dyga Zsombor (Köntörfalak) és Pejó Róbert (Látogatás) megosztva kapta. A legjobb alakítás díját Elek Ferenc (Köntörfalak), illetve Kerekes Éva Vica (Ki/Be Tawaret) vehette át. Színészi különdíjat ítéltek oda Tóth Sándornak (Vespa). A dokumentumfilmek fődíját Csáki László Bádogváros és Almási Tamás Puskás Hungary című műve megosztva kapta. A legjobb tévéfilm fődíját Mátyássy Áron Átok című alkotásának ítélték. A legjobb kisjátékfilm díját Szimler Itt vagyok című mozgóképe vitte el. A tudományos-ismeretterjesztő filmek legjobbja Sári Zsuzsa Egy világfi Szegeden című filmje lett.

Részben örvendetes, részben aggasztó jeleket észlelhetünk a magyar szemle nagyjátékfilm-termésébe betekintve. A rendezők egy része megtalálta a pénztelenség egyik lehetséges ellenszerét, ugyanakkor elég szomorú nyolc év alatt odáig jutni, hogy az alkotás lényege szemszögéből egy külső szempont, a szegénység rendezőelvvé válhatott. A korábbi esztendők kopott, szakadt, low-budget filmjeihez képest számos jól öltözött, elegáns kamara- és kameradarabbal találkozhattunk. Tematikai szempontból közös bennük, hogy középpontjukban múltbeli titkok fölfejtésére és kibontására felfűzött családi, baráti kapcsolatokban gyökerező emberi drámák jelennek meg. Formai szempontból szembetűnő sajátosság a televíziós és színházi eszközök alkalmazása. Puritán, világos, tévé- és kisfilmes képi világot testesítenek meg. Az alkotók nagymértékben építenek az erős színészi játékra, és ráébredtek az igényes, jól megírt forgatókönyv fontosságára is. Általában kerülik a fölfedező jelleget, jól bevált, rutinos megoldásokban „gondolkodnak”.
Sas Tamás Szélcsend című családi thrillerében erkölcsi értelemben minden hős csődöt mond. Kihívóan antifilmes alkotásról van szó, Eric Rohmer szellemében. A múltba pillantó (flash back) részletektől eltekintve a cselekmény egy Balatonon ringatódzó jachton játszódik, szereplői egy testvérpár és egy barátnő, akiről kiderül, hogy a nővérek apjának jövendőbelije, azaz mostohaanyjuk lesz. A darab vivőerői a színésznők, Kováts Adél, Kovács Patrícia, Pálmai Anna.
Az ibseni, strindbergi lélektani drámák modern kis magyar megfelelőinek sorát gazdagítja Mátyássy Áron Átok című tévéfilmje, valamint Dyga Zsombor Köntörfalak című televíziós dramolettje. Bennük a múltbeli könnyű kaland gyümölcse, a jelenbéli családi kapcsolatokat infernálissá fölkavaró, váratlanul fölbukkanó ártatlan gyermek a közös motívum. Pacskovszky József A vágyakozás napjai című filmje is igényes, televíziós bemutatásra kívánkozó pszichodráma. Benne egy értelmiségi házaspár (Schefcsik Orsolya, László Zsolt) próbálja meg egy érzékeny, kedves néma lánnyal (Catherinne Wilkening) úgymond helyettesíteni korán elhalt, vér szerinti gyermekét, ám napjaink kegyetlen, vadkapitalista világában a hasonló szép törekvések eleve bukásra vannak ítélve.
A konvencionális eszközöket használó, jól fényképezett filmek közül kiemelkedik Hajdu Szabolcs zseniális Bibliothéque Pascalja, annak látomást és valóságot szintézisbe hozó elemi ereje. A közönség talán nálam kevésbé lelkesedik majd Kardos Sándor A sírásó című értékes, vizuális effektusokban gazdag, mozgó képzőművészeti kompozíciójáért. A jeles operatőr Rainer Maria Rilke A sírásó című novellája és kisebb mértékben egyéb Rilke-írások, többek között Malte Laurids Brigge feljegyzései című kisregényének a fekete halált, a pestist bemutató motívumaira épített egy lidérces és fölemelő látomást élet és halál örökös küzdelméről.
Már korábban ismert volt, financiális okokból a győri helyszíntől búcsúzik a Mediawave, a fényírók huszadik fesztiválját Szombathelyen rendezik meg. Utóbbi város ötéves szerződést kötött a fesztivállal, évente húszmillióval támogatja a rendezvénysorozatot. Mivel így biztosított a fesztivál önrésze, könnyebben talál pályázati és szponzori támogatást a hatvan-nyolcvan millió forint körüli költségvetéséhez. A szervezők a filmszemlén jelentették be, többek között Aki Kaurismäki finn filmrendező és Isabelle Adjani francia színésznő neve fogja fémjelezni a jubileumi eseményt, amelyet április 30. és május 8. között rendeznek meg Szombathelyen. A Mediawave alapítványának elnöke, Durst György lemond pozíciójáról, produceri tevékenységét is felfüggeszti, mivel a Magyar Mozgókép Közalapítvány nagykuratóriumának tagja lett. A Magyar Filmklubok és Filmbarátok Szövetségének vezetői tisztségétől már megvált.
A pénztelenség volt a téma a Magyar Történelmi Film Közalapítvány sajtótájékoztatóján. Míg az alapítvány korábban évi 400-500 millióból gazdálkodott, a kulturális tárca 2007-től kezdve csak százmillió forintot bocsátott rendelkezésére. A 2009-re megszavazott összeg a mai napig nem érkezett meg a számlájára, így nem írhatott ki pályázatokat. Az idei évre tavaly megszavazott pénznek januárban kellett volna megérkeznie, ezzel együtt 200 ezer forintból működhetne idén az alapítvány. Az alapítvány kuratóriuma levélben fordult a kulturális minisztériumhoz, de választ nem kapott.