Ekkora zavar még nem volt. Havazott már máskor is, fútta is a szél, de néhány nap alatt valahogy kiszabadult alóla Magyarország. Most meg semmi nem megy. Sem a vonat, sem a busz, sem az úttakarítás. Egy héttel a hó leszakadása után a nyugdíjasok éppúgy négykézláb voltak kénytelenek mászni a combnyaktörést kivédendő a lakótelepi járdákon, mint a hóesés napján, az autók békésen pihentek a parkolóban. Néhány jó erőben lévő tulajdonos folyosót vájt a hóhegybe, amely elválasztotta autóját az úttesttől. Feladatát nehezítette, hogy a félmunkát végző hókotró elvonulása nyomán a hótakaró fallá zárult. Amint a kiásott kocsi tulajdonosa kiállt, azon nyomban odaparkolt valaki az eltakarított helyre. Emiatt az autósok között kisebb összecsapásokra is sor került. Mostanra megoldódott a helyzet, mert az egykori hó jégpáncéllá dermedt, éjszakánként mínusz tizenöt fok van, tehát esély sincs az eltávolítására. Tíz nap alatt az el nem takarított hótömeg kemény kéreggé fagyott. Jó viszont, hogy a hó- és jégdugók elfedik a kátyúkat, így csak csúszásveszély van, tengelytöréstől nem kell tartani. A vonatok rendszeresen késnek, hol mert előző nap esett, hol mert másnapra havat jósolnak, hol mert hideg van, hol mert a csőd szélén álló, furcsa szerződésekkel megterhelt MÁV-nál a váltóállítás szakmai kihívásnak számít. A MÁV természetesen nem vállal felelősséget a menetrendért meg azért sem, ha valakinek kára származik a késésből, ami magán a tényen kívül azért kiemelkedően bosszantó, mert nincs benne rendszer. Ha kimondaná a MÁV, hogy mostantól mindig késik a járat fél órát, akkor legalább ki lehetne számítani. Így nemcsak a váltók fagynak meg, hanem az utasok is, akiknek természetesen nem áll rendelkezésére fűtött, kellemes hangulatú váróterem, hogy az időt múlassák, hanem csak büdös, hideg, törött padú átmeneti szállás, amelyet a hajléktalanok már régen lefoglaltak.
Ezzel szemben a világ szerencsésebbik felében vagy nem havazik, vagy nem lopják a lapátot.
origo.hu
Miniszterelnöki üzenet a Harcosok Klubja előtt
